37. AKI A VÉLETLENRE BÍZZA MAGÁT
37. AKI A VÉLETLENRE BÍZZA MAGÁT
– Ön valóságos bűnt követ el, gróf úr. Ily csinos külső, annyi szeretetreméltóság és nagy vagyon mellett hogy is nem házasodik?
Ez volt a leányos anyák örökös programbeszéde, mellyel a gazdag Berdaux grófot a nőtlen élet bástyáiból ki- s a házasság börtönébe becsalogatni szándékoznak.
Végre aztán csakugyan elment leánynézőbe, és hosszas keresés után egy fiatal leányka eléggé megnyerte tetszését arra, hogy elhitesse magával, miképp ennek oldala mellett könnyebben átvándorolhat ezen a földi életen, mint mással. A leánykát tehát több tekintetben kitünteté. Virágokkal és mindenféle csecsebecsékkel kedveskedett; ha énekelt, széke mögött a hangjegyeket forgatá, és midőn a leányka távozott a táncteremből, hófehér vállait puha sáljába segítette burkolni, szóval úgy viselte magát, mint kinek komoly szándéka van.
Alice anyja diadalmaskodott. Alice szegény volt és jövője most már biztosítottnak látszott. Azonban a gróf egyszer csak minden ok nélkül hirtelen félbeszakítá látogatásait és Alice-től végképp visszavonult.
Egyik barátja szóvá tette e körülményt.
– Az ördögbe is, mit tegyek tehát? – viszonzá Berdaux gróf. – Végre is én nem házasodhatom!
– Csakhogy te messzebb mentél, barátom, semhogy tisztességgel visszavonulhatnál.
– Jól van tehát, határozzon a véletlen! Két levelet írok Alice anyjának. Az egyikben leánya kezét kérem, a másikban egész közönyös dolgokat fogok kérdezni. A választást inasomra bízom.
A leveleket megírta, azután becsengette inasát.
– Pierre, vidd e levelet, ahová címezve van.
– Melyiket, gróf úr? – kérdé az inas. – Az asztalon kettő hever.
– Amelyiket akarod, a másikat pedig égesd el azonnal.
Pierre engedelmeskedett.
Egy óra múlva a gróf levelet kapott, mely Alice boldog vőlegényévé tette őt, kivel azóta a legkellemetesebb házaséletet éli.
