24. ÖSSZEVISSZA VALÓ ATYAFISÁG
24. ÖSSZEVISSZA VALÓ ATYAFISÁG
Egy kedélyes vidéki atyafi a következőképp ismertette meg egyik barátjával bonyolódott családi állapotát:
– Megismerkedtem egy csinos fiatal menyecskével, akinek van egy szintén csinos mostohaleánya. Kis idő múlva az özveggyel egymásba szeretünk s néhány nap alatt megtartjuk a lakodalmat. Hanem apám meg a mostohalányba lesz szerelmes; kapják magukat, szintén összeházasodnak ők is.
Milyen összevissza rokonság lett ebből!
Először is az én feleségem az én apámnak anyósa és menye lett egy személyben. Emellett a feleségem mostohaleánya nekem mostohaanyám lett; én meg mostohaatyja lettem a mostohaanyámnak.
De ez még csak hagyján! A mostohaanyám később kis fiat hoz világra. Ez persze nekem mostohatestvérem, de mert a gyermek a feleségem mostohaleányának a fia: a feleségem nagyanyja is neki, én meg nagyatyja vagyok a mostohatestvéremnek.
De ha már ezzel vége volna! Most már az én mostohaanyám az én kisfiamnak mostohatestvére, de egyszersmind nagyanyja is ugyanannak. Az atyám pedig a fiának sógora, mert mostohanővérét bírja feleségül. Én meg mostohaanyám sógora vagyok, és apósa – az édesatyámnak.
Aztán bele ne ficamodjék az ember esze az ilyen cifra rokonságba!
