1. »RÉTHY BÁTYÁNK«-RÓL
1. »RÉTHY BÁTYÁNK«-RÓL
A már – fájdalom – csak néhai Réthy bátyánk tudvalevőleg egyike volt a legeredetibb és elmésebb különcöknek. Míg a betegség teljesen le nem verte, mindig valami jó élcen, valami ártatlan felültetésen, valami jámbor »huncfutságon« törte fejét, s amit egyszer kifőzött, azt aztán ki is vitte, s semmi fáradságtól nem iszonyodott, ha valamely csattanós ötlet kivitele forgott kérdésben.
Ezekről egész köteteket lehetne írni. Álljon itt egypár, ami éppen eszünkbe jutott.
*
Az ötvenes évek elején a színház szomszédjában, a mostani »Pannónia« helyén, egy földszinti roskatag vén ház állott, a »Griff« vendéglő, mely előtt nemhogy járda nem volt, de a kövezet is oly rossz és hiányos, hogy csak kis eső után is egész tócsák keletkeztek, s bűzhődtek ott mindaddig, míg a jó nap fel nem szárította.
Ez természetesen rendkívül bosszantotta a színház tagjait, kik nemegyszer kérték fel a dús, de fukar háziurat a kövezet kitataroztatására. Ez azonban nem is hederített a panaszokra és kérelmekre.
Az öreg Réthy végre megsokallta a dolgot, s azt mondta, hogy majd megmutatja ő, hogy lesz ott kövezet.
Eltelt néhány nap, anélkül, hogy az öreg ezt megmutatta volna.
Már csipkedni és nevetni kezdték őt szintén sok fából faragott pajtásai, naponta ismételgetvén előtte, hogy »sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!« stb. stb.
Az öreg csak bajusza alá mosolygott s azt mondta, hogy várjatok, amíg eső esik.
Végre egyszer, egy előadás után esni kezdett, s pajtásai szaván fogták.
Az öreg csak azt felelte, hogy másnap reggel 8 órakor mindenki a színház udvarán legyen.
De senki sem volt ott, hanem mindenki a »Griff« előtt bámult az összecsoportosult nép közt a csodálatos látványon: a járda hosszában nádastó állott, melyben számtalan béka kuruttyolt.
Réthy ültette és látta el a békahaddal, melyet több napon át maga fogdosott össze.
A népcsoportosulásnak s a közönség gúnyos nevetéseinek meglett a következése. Még aznap hozzáfogtak a kövezet kijavításához.
*
Ugyancsak az ötvenes években történt Farkassal, ki amilyen jó színész, éppen olyan nevetségesen hiú volt szépségére, s magát az asszonyok előtt ellenállhatlannak tartotta.
Emiatt sok gúnyt kellett tűrnie társai részéről, de ez éppen nem volt képes kigyógyítani.
Réthy koma következőleg tréfálta meg:
Női írással levelet írt neki, melyben egy fiatal gazdag leány bevallja neki titkos szerelmét, s minthogy teljességgel nem lehet remény arra, hogy a szigorú apa jószántából beleegyezzék, felhívja őt, hogy szökjenek meg, s a terv megbeszélésére titkos találkozóra hívta őt meg, éspedig a budakeszi korcsmába.
Farkas annyira hiú volt, hogy még e gyermekes és elkoptatott tőrrel is meg hagyta magát fogatni. Bérkocsit fogadott s a megjelölt napon kihajtatott Budakeszire. Jó ebédet rendelt két személyre s várta ismeretlen »Ő«-jét.
De most jön a kissé vastag élc.
»Ő« helyett a falu kövér sváb bírája érkezett meg vasvillás emberekkel, s befogatta és kóterbe záratta a »spiont«.
Mert ő is kapott egy nagy, kétfejű sasos levelet a Farkas személyleírásával, éspedig a pesti policáj nevében, melyben meghagyatik, hogy az ezen s ezen a napon odaérkező »spiont« elfogja és kenyeren-vizen szoros őrizet alatt tartsa mindaddig, míg újabb rendelet érkeznék.
Az újabb rendelet csak este érkezett meg. Farkasnak a napot a kóterben kellett tölteni, s bár a megrendelt jó ebédet ki kellett fizetni, ő maga szárazkenyérnél és víznél nem kapott egyebet.
Farkas hiú volt ugyan, de elég eszes arra, hogy azonnal kitalálja, hogy hányat ütött az óra. Csak azt nem tudta kitalálni, hogy melyiktől eredt a csíny: Szigethytől-e vagy Réthytől, mert mind a kettőre gyanakodott.
Végre kitudta, s ő is alkalmasint megbosszulta magát.
