ALAPOS DIAGNOSZTA • 1886
ALAPOS DIAGNOSZTA •
1886
1886
Dr. Kaczor Benedek, midőn még asszisztens volt a fővárosban, egyszer principálisával egy lázbeteget látogatott meg. Tapasztalták, hogy a láz, ahelyett, hogy az előző napon rendelt szerektől csillapulna, növekedőben van. – A principális megtapogatja a beteg üterét, s aztán megpillantván az ágy alatt heverő gyümölcsmaradványokat, dorgálva mondja:
– Ön gyümölcsöt evett, pedig eltiltottam! Tudatom, hogyha rendeleteimet nem követi, nem állok jót semmiről.
Ezzel újabb receptet írva, eltávoztak.
Kaczor Benedek útközben azon töprengett: vajon miből tudhatta a principális, hogy a beteg gyümölcsöt evett? Végre engedve a tudvágynak, megkérdezte főnökét.
– Hát amice, az orvosnak szemesnek kell lenni, ez a fő dolog, én amint szétnéztem, rögtön észrevettem a beteg ágya alatt heverő gyümölcsmaradványokat, miből következtetve ráfogtam, hogy gyümölcsöt evett, és sejtelmem csakugyan nem csalt. A diagnózis megállapításához nemcsak tudomány szükségeltetik.
Megjegyezte ezt magának dr. Kaczor Benedek jól. Később egy vidéki városban letelepedvén, beteghez hívták. Midőn a szobába lépett, első dolga volt fürkészőleg széttekinteni maga körül. Azután megfogta a beteg kezét, s komoly arccal szeme közé néze és a tudományhoz illő mély hangon mondja:
– Maga lóhúst evett.
– Én! Dehogy ettem – felelt ijedten a paciens.
– No, ne tagadja, engem megcsalni nem lehet és nem is szabad.
– De instálom a fődoktor urat, hogy tehetném én azt, hiszen nyelni sem tudok.
– Nekem az mindegy! – förmed fel a doktor –, hanem az egyszer tény, hogy maga lóhúst evett, mert hiszen a megmaradt nyereg még most is az ágya alatt van.
