IV. HÉT FONT EMBERHÚS
IV. HÉT FONT EMBERHÚS
Tihanyi temesi gróf, főszolgabíró korában, mint fiatal ember, négy szép szürke lován indult el a járásba. Tüzes volt a négy paripa, alig bírt vele a kocsis, néha még a cifratarsolyos hajdú is segített tartani a gyeplőt kivált a lejtős helyeken.
Z. falu mellett egy kereszt állott, egy vérrel bepettyegtetett pléh Jézussal. S a Jézus éppen olyan alkalmatlanul volt elhelyezve egy út-kanyarulatnál, hogy a lovaknak szemben esett, s azok rendesen megijedtek tőle.
Most is az történt. Az ijedős szürkék fölágaskodtak prüszkölve és nem akartak indítani, hanem a bricska farolt recsegve, úgy, hogy majd összetört. Dühbe jött a fiatal Tihanyi s rákiált a hajdúra.
András!
Parancsoljon, nagyságos uram!
Hoztál-e fejszét?
Ott van a kocsiban a kis balta: anélkül sose indulok, mert nem tudni, nem-e esik valami baja a kocsinak, amit megigazítani kelljen.
Nohát, fogd szaporán: vágd ki azt a keresztet!
A hajdú marcona legény volt, de erre a parancsra mégis elsápadt, mereven állt meg ura előtt és nem mozdult.
Mit parancsoltam, te gazember?
A legény térdre esett.
Nagyságos uram… ne kívánja tőlem, mert megver engem az isten.
Te nyomorult! kiáltá Tihanyi. Hát neked több az isten, mint a főszolgabírád, te gazember? Hátha száz botot vágatok rád, leveszi azt aztán rólad az isten?
A hajdú belátta, hogy talán mégis csak több a szolgabíró: engedelmeskedett. Egy-két fejszecsapás, s a Jézus ott hevert a porban, éppen az arcával vágódott oda az útszéli rögökhöz.
A bricska pedig vígan röpült odább, nagy port kavarva fel maga után a négy paripa: messziről hadd tudják, hogy a vármegye hatalmas ura közeledik abban a nagy porfelhőben.
Harmadnapra fordult meg a főbíró, hogy ím útja megint arra vigye.
De mennyire meg volt lepetve, midőn ahol előbb a kereszt állott, azon a helyen nagy néptömeg fogadta zászlókkal és mindenféle szent jelvényekkel. A processzió élén a pap, főtisztelendő Kubcsik János úr állott a baldachin alatt, mint Úrnapkor szokás.
Miféle bolondéria ez! tűnődik magában Tihanyi. Kocsis, állj meg, hadd hallom, mit akarnak.
A szelíd arcú pap ekkor előre lépett a tömeg közül és súlyos szavakban megátkozta a lutheránus nagy urat.
Átok reád, amiért az isten fiát megcsúfoltad, fű kiszáradjon, ha megtaposod, ember elundorodjon, ha megszólítod, izzadságod vérré legyen, álmod ébrenlétté váljék, ébrenléted lélekmardosássá. Légy átkozott; leheletedben dögvész támadjon, pillantásod megperzselje a becsületet, mosolyod izzó sebeket fakasszon…
Szörnyű volt az átok. Dühbe jött a nagy úr, és nem hagyta bevégezni sem.
András! mondá és parancsolólag intett a szemével.
Parancs! kiáltá a hajdú hirtelen leugorva.
Fogd le azt a papot és vágj rá hirtelen huszonötöt aztán induljunk.
Híveim! kezdte a pap… Ne engedjétek rajtam azt a csúfot elkövetni.
Majd adok én mindjárt »híveket«! Láncokba veretem, s holtig rab, aki moccanni mer!
A hajdú torkonfogta a lelkészt átkozódása közepett.
Eressz el! Én az isten szolgája vagyok.
Üsd! Én a vármegye ura vagyok. Meg ne moccanjon senki.
Nem is moccant meg senki, s megtörtént a nagy botrány a szegény lelkészt az út közepén vágatta meg, de csak hét pálcaütésig.
A hetedik pálcaütésnél maga is megdöbbent a nagy merénylettől s intett a hajdúnak, hagyja abba.
.......
Híre ment ennek a vérlázító stiklinek a megyében s iszonyú felháborodást szült mindenfelé. A katolikusok nagyban lázongtak, s petíciók, küldöttségek mentek a megyéhez, az érsekhez Esztergomba, a palatinushoz Budára, sőt még magához a császárhoz is.
Tihanyi, amint megérezte, hogy baj lesz: rögtön leköszönt hivataláról s elmenekült a megyéből, el tán az országból is.
Az ájtatos hívek azt rebesgették, hogy Bécsben van a börtönben, s hogy a császár hét font húst fog kivágni az ő testéből a hét pálcaütésért.
A papok előszeretettel terjesztették e hírt, s mint rege, sok évtizedig tartotta fenn magát a megyében a köznép között még akkor is, midőn hosszú évek múlva, Tihanyi mint temesi gróf tért vissza ottani birtokaira, mégpedig nem megfogyva hét font hússal hanem a régi karcsú legény helyett egy pocakos öregúr, megszaporodva vagy egy mázsával.
