Az eltűntek
Az eltűntek
[jan. 14.]
Aki a képviselőházba jár, az bízvást esküt mer tenni róla, hogy a Szilágyi Dezső elnöki kijelentéseire, amint mondani szokták: »mérget lehet venni«. Ha Szilágyi például így szólna:
– Most a közönség karzatán ülő Zichy Nándor gróf urat illeti a szó…
Hát akkor Zichy Nándor boldog lenne és senki se tartaná különösnek, ha ott megszólalna. Annál kevésbé, mert az elnöki kijelentések ellen nincs apelláta. Sőt, ha délelőtt 11 órakor kijelentené:
– Az idő előrehaladván, az ülést bezárom.
Kukkanni se merne senki, mert ha Szilágyi azt mondja, hogy az idő előrehaladt, akkor Szilágyinak igaza van.
E tények tudatában most nagy az öröm, hogy a pontos elnöknek egy olyan kijelentését horgászhatták ki, mely lecáfolta a csalhatatlanságot.
Ennek a fölfedezésnek előzményei a következők:
A t. Ház hétfői ülésének vége felé Szilágyi tudniillik így szólott:
– Következik a számvizsgáló-bizottság jelentése.
Ezzel, re bene gesta, az elnöki szék karjára támaszkodva… a jelentést akarta hallani.
Az előadói pódium azonban olyan sajátságosan makacs, hogy csak akkor referál, ha valaki áll rajta. Másképpen nem. Még ha Szilágyi akarja, sőt ha az erőszakos kormány, akitől minden furfang kitelik, de még a csöngettyű parancsára sem beszél, kivéve, hogy ha rajta van az, akit előadónak hívnak. Ámbátor az ilyen kisebbszerű jelentések előadóit nemigen hallgatják, Szilágyi Dezső mégis észrevette pár perc múlva, hogy nem hall semmit.
Már Madarász bátyánk is hallgatózott:
– Ej, ej – dünnyögött az öreg –, úgy látszik, mintha nem beszélne ott Bausznern.
– Előadónak kell lenni – követelődzött Polónyi.
– Úgy van! – felelt Szilágyi. – De ha nincs?
– Előadót! Bausznern Guidót!
Tűvé tették a Házat, minden bokrot, a fiókokat, a karzatokat, a folyosókat. Papp Géza elég kicsi, mégis megtalálták; Kubik Béla elég nagy, mégsem veszett el, hanem Bausznern Guidó nincs sehol…
– Tehát majd holnap! – biztatta a hasztalan kutatókat Szilágyi. – Remélem, itt lesz az előadó úr s akkor tárgyaljuk a jelentést.
Valóban, másnap már a kora reggeli órákban megjelent Bausznern Guidó.
Élénk örömmel üdvözölték. Szólott néhány szót és a jelentést elfogadták.
– Igazán derék ember ez a Bausznern – mondták most a jobbpárton –, ő ilyen kicsiségekért megkerül láthatni, hogy becses a jelenléte.
Egyebet senki sem akart konstatálni. Csak azt tessék megjegyezni – vélték hívei –, hogy az előadó nem olyan, mint egy automata, aki akkor beszél, amikor akarják, még ha senki sem hallgat is rá, hanem akkor beszél, amikor – ő akar.
Kívüle azonban még egy eltűnt került meg: Meszlényi Lajos.
A Kolozsvári-Kiss István megjelenését, amióta képviselő, nem veszik biztosabbra mindennap, mint az elmaradhatlan Meszlényi Lajosét, kit különösen Kossuthék vártak, minthogy a halasi követ belépése, a Brázay szűzbeszéde és Meszlénynek, mint hivatalosan Kossuth-párti képviselőnek megjelenése, hármas ünnep lett volna a Helfyék oldalán.
Kolozsváry-Kiss István eljött, Brázay beszélt; de Meszlényi még délután egy órakor sem jelent meg és az ülést be kellett zárni anélkül, hogy a Ház naplójában a Meszlényi szellemes közbeszólásai közül csak egyet is jegyezhettek volna.
Annál nagyobb öröm volt, amikor egyszerre három óriási piros szegfű jelent meg. Az olvasó bizonyosan azt hiszi, hogy egy Meszlényi helyett három jött. Nem. Hanem az tény, hogy egy Meszlényi Lajos jött három szegfűvel.
– Hol voltál, Lulu, kedves aranyos Lulu, valami bajod esett tegnap? – így becézgették.
– Nem – felelt Meszlényi mosolyogva –, csak a farsang meg a bálok.
Az olvasó most megint tévedésben leledzik, midőn azt gondolja, hogy Meszlényi Lajos azért hiányzott, mert valamelyik bálban volt.
Hanem a tény az, hogy a farsangi bálokra a virágboltokban mind eladták a piros szegfűket és erre a napra még frissek nem nyíltak. Meszlényi Lajos tehát nem jöhetett a Házba, mert:
1. vagy diszkvalifikációnak gondolta, hogy szegfű nélkül jelenjék meg,
2. vagy pedig eljött, de nem lévén a kabátján piros szegfű, a portás nem bocsátotta be.
Minélfogva igen célszerű lesz a következő törvényjavaslat előterjesztése:
A virágkereskedőknek meghagyatik, hogy a legnagyobb kereslet dacára egy piros szegfűt mindennap visszatartsanak a Meszlényi Lajos részére.
E törvényjavaslat híján Meszlényi csak a három szegfűvel szerezhetett némi elégtételt a farsang virágpusztító démonjai fölött.
