[KÉPVISELŐHÁZI FELSZÓLALÁS ÉS VISZONTVÁLASZ]
[KÉPVISELŐHÁZI FELSZÓLALÁS ÉS VISZONTVÁLASZ]
T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy az előttem szólott t. képviselő úr egypár kifejezésére nézve személyes kérdésben felszólalhassak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr belekeverte beszédébe Fogaras megye főispánját, s bár ugyanezen dolgot már a lapok hasábjain is olvastam, eddig nem tartottam sem kötelességemnek, sem indíttatva nem éreztem magamat, hogy feleljek rá, de mivel itt a Házban, ahol a megtámadott nincs, szintén előhozatott a dolog: némelyekre nézve meg kell jegyeznem a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Nekem úgy tűnik ki ezen felszólalásból és a lapok közleményéből, nem tudom igaz-e, de ezek úgy tüntetik fel a dolgot, hogy ővele ottan nincsenek megelégedve sem a szászok, sem az oláhok, csak éppen a magyarok. (Tetszés jobb felől.) Kutatom magamban annak okát, hogy tulajdonképpen miért szólalt föl Pázmándy Dénes: vajon a főispánnak vagy a magyar állameszmének az ellensége, ezt nem tudom kiokoskodni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.)
Ennek a főispánnak a viselkedése, valamint a famózus rendelet is nem vezethető vissza egyébre, mint a magyar állameszméhez való ragaszkodásra. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon)
UGRON GÁBOR: Nincsen szükségünk ilyen rendeletekre!
MIKSZÁTH KÁLMÁN: A t. képviselő úr komikusnak találta a tisztviselők kötelességszerű szavazatát. Én azt hiszem, t. Ház, hogy ez akárhol lehet komikus, csak Fogaras vármegyében nem. (Zajos mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.)
Én nem vagyok olyan jól informálva a főispánokról, mint Pázmándy Dénes képviselő úr, ki azt is tudja, mennyit aludtak (Derültség a jobboldalon), de ennek a rendeletnek a célját evidensnek tartom. Azt akarta elérni, minthogy ott a tisztikar érzelmekben nem teljesen egyöntetű, nehogy az történjék, hogy a megyei tisztviselők, tehát a magyar állam közegei, odamenjenek a tisztviselői tribünről a bizottsági tagok közé és azokat sokszor saját külön felfogásaik szerint informálják. Hihetőleg azért rendeli a főispán, hogy a tribünön maradjanak ülve. Különben is, én ezt a vádat nem találom olyannak, amely ezen főispánra bármiféle homályt vethetne. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)
Nem terjeszkedem ki azokra az apró torzsalkodásokra, amelyek ott egyes békétlen személyek közt folynak, mert azok nem ide a parlament elé valók, de azért biztosíthatom arról Pázmándy Dénes képviselő urat, hogy Fogaras megyében kielégítő nyugalom van. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.)
UGRON GÁBOR: Tessék a személyes kérdésnél maradni!
MIKSZÁTH KÁLMÁN: És ez a nyugalom esetleg csak akkor fog megszűnni, ha önök szólási vágyuktól elkapatva, efféle beszédekkel fogják őket irritálni. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!)
MIKSZÁTH KÁLMÁN: T. Ház! Engedelmet kérek, hogy egypár szóval válaszoljak Pázmándy Dénes képviselő úrnak. (Nagy zaj a bal- és szélsőbal-oldalon. Felkiáltások: Miféle címen beszél?) Személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Miről van itt szó? Előhozott a képviselő úr egy főispánt és annak egy ténykedését, egy rendeletét, amellyel a legrosszabb esetben is egy rendelettel többet bocsátott ki, mint amennyit talán kellett volna. (Tetszés jobb felől.) Ez oly csekélység, t. képviselőház, hogy ezért nem érdemes egy egész megyét felzaklatni és folyton figyelmeztetni a nemzetiségeket, hogy ellenök mily jogtalanságokat követnek el. Mert végre el is találják hinni. Ez véleményem szerint nem egészen hazafias dolog. Bocsánatot kérek, ha ezzel valakit megsértettem, de ez az én meggyőződésem. (Mozgás bal felől. Helyeslés jobb felől.)
