A HÁZ KÉPE
A HÁZ KÉPE
Egy nyár ismét elsuhant észrevétlenül a Ház együtt van megint. Nem észrevétlenül, visszavonom a szót. Már ti. a nyárra nézve. Hisz a föld ott künn egy terméssel többet hozott, s a fákon megnőttek és megértek egyszer a gyümölcsök azóta. De a Ház felett csak úgy észrevétlenül suhant el egy ülésszak. Együtt van újra, hogy valami dologba kezdjen. Pirosabb, üdébb, egészségesebb arcok, de a régiek s egy-egy vonással öregebbek.
Népes minden zug. Népes, mert első ülés van, mert az újdonság ingerével bír. Az első őszi ülés mindig a háznagy bemutatója. A háznagy produkálja magát. Míg a Ház szünetel, a háznagy dolgozik. Valami ötletet minden őszre megkíván tőlük a Ház. Ez már tradíció. Bezerédy csinálta a kandallókat, Teleki csinálta a trafikot, Almássy megcsinálta az elnöki katedra elé a sorompót. Minden alkotás nagy szenzációt csinált a maga idejében s azóta úgy tűnik fel a háznagy, mint egy nagy tyúk, amelyik minden évben egy tojást tojik.
S mennyi jellemző a háznagyok műveiben. A kandallók, e nyájas kedves rokokó tárgyak a kedélyesség idejéből, mikor még együtt adomázott az ellenzék a kormánypárttal a folyosókon, a sorompók már a véderői harcok tanulságán meghízott gondolat határt vont az ellenséges táborok közé. A trafik a Szapáry-kor békés kezdetét mutatja. Kéklő, alig átlátszó nehéz füst borítja már ezt az időt.
Tizenegykor betódulnak a képviselők élénken, vidám robajjal. Száz felől hallik a nyájas udvariasság frázisa. »De jó színben vagy! Ember, meghíztál!«
De akiket a levegő meghízlalt még hagyján. Sokkal szívesebben veszik körül azokat, akiket a király tett súlyban nagyobbakká. Itt Láng Lajosnak gratulálnak a rendjeléért, ott Lukács Béla felé siet egy csoport, ki lassú léptekkel halad székéig, amelybe ma ül először, tompa nyugalommal törökös arcán (csak egy csibukot kellene elébe tenni és egy sorbetes csészét), s nagy lélegzetet véve néz szét: Milyen egészen más innen a kilátás!
A kabinet karéja teljes, csak Bethlen András hiányzik. Fejérváry arca kipirosodott a fenyvesek közt, s fényét visszanyert szürke szeme Thalyt keresi. Szilágyi karcsúbb, mint volt testi súlyban is vesztett. Wekerle arca szinte tündöklik, szellemi súlyban azóta is sokat nyert. Szögyény is előjött még egyszer szétnézni ide talán utoljára. Elég csendes, jó ember volt és némi hasznot is tett az országnak szaporítván a személyforgalmat a magyar államvasutak bécsi vonalán.
Mellette feltűnik ezerráncu homlokával Csáky, ez idő szerint a legérdekesebb miniszter. Mert ő áll most a mázsáló ládán s kiderül mennyit nyom.
A vezérek is mind itt vannak. Szapáry nyugodtan ül le helyére, végignézve hatalmas pártján, mely kedvteléssel tekint a téli hadjárat elé. Vele szemben Apponyi a jászberényi beszédtől ki nem fáradva, hihetőleg magyarországi »erkölcsi birtokain« mereng, míg az ispánok, számtartók, a háta mögül gratulálnak neki a tegnapi őszi vetéshez. Ugron erőtől duzzad, csak az öreg Irányi, szegény, van rossz színben.
De ím megszólal a régen nem hallott csengettyű, az elnök föllépett katedrájába, minden szem odatekint s egyszerre felötlik a Csávosy háznagy új alkotása.
A katedre kiterpeszkedett, megnyúlt, még egyszer olyan magas, mint volt s a zöldes aranykopjára tűzött szövetsátor eltűnt körüle.
Nyitott az egész mező. Az elnöki szem a magasból lát jobbra-balra. Fent ül elérhetetlenül, nagy távolságban, szédítőn a Ház felett. Az emberek apróknak látszanak alul, csak a szózatjuk hallik fel.
A jó öreg mosolygós országcímer is odavan a háta mögül; hanem az új Futtaki-féle címer került helyére: két fehér, angolos szabású szoknyába öltözött női alak, egyik szőke, másik barnább (a barna a kormánypárti), szárnyakkal, formás csinos lábakkal, tartja a címerpajzsot.
A címer alatt egy koszorú nyúlik el, ismerős rézkrajcárosokról, de az »1 krajcár« felirat helyett e négy szó került oda: »Bizalmam az ősi erényben«. (Ezt természetesen a címertartó hölgyek mondják.)
Az egész dekoráció nincs elég jól kigondolva s ez aztán menti azt is, hogy elég rosszul van megfestve.
Hanem az elnöki állás emelése, habár csak az ülőhely emelésével kezdődik is, igen jó ötlet és csak az a kár, hogyha már benne voltak az asztalos munkában, nem radikálisabb reformot vittek keresztül.
Miért ne lehetett volna például csináltatni az ellenzéki padok alá egy süllyesztőt?
Bánffy megnyomna egy gombot, s az ellenzék tetszés szerint eltűnnék a mélységben. Megnyomna másik gombot és újra előjönne. Milyen gyönyörű lenne! Sőt lehetnének parciális süllyesztők is. Egy gomb és csak Károlyi Gábort nyelné el a talaj…
De ez csak az én privát ideám. S az idea magában semmi. Ahhoz egy háznagy is kell. Sőt a háznagyhoz egy új nyár is kell, lévén a nyár nélküli háznagyok olyan meddők, mint a háznagy nélküli ideák.
