EGY HATALMAS FŐISPÁN
EGY HATALMAS FŐISPÁN
(Hertelendi József )
Hertelendi József Torontál megye főispánja, mint a távíró jelenti, meghalt ma a marillavölgyi kies fürdőben. Karlsbadból, hol hasztalan keresett enyhülést bajára, ide ment haldokolni kedvenc helyére, a »Hertelendi-sétány« ismerős fenyői közé.
Vele a modern főispánok egyik leghatalmasabbja dőlt ki. Azért a moderneké, mert nem örökölt nagy nevet (a Hertelendi nevet ő tette hangzatossá), hatalmas ereje nem az oligarchia nedveiből eredt, sem a domíniumokból, hanem a saját egyéniségéből. Apródonkint verte föl magát a főispáni székbe. S az ország legveszélyesebb megyéjében uralkodott, mint egy kiskirály. S amint az ország törvényhozása és a koráramlat minduntalan leszedegetett valamit a főispáni nimbuszból, míg körülötte egyre kisebbek lettek a főispánok: az ő alakja váltig nőtt. Már szinte úgy nézett ki, hogy nem fér hatalmas egyénisége a szűk megyei keretben.
De minden is olyan volt rajta, mintha nem akarna elférni. Nagy, vérrel befutott, kékes szemei kiugrani látszottak arcából. Óriás feje csak alig fért el vállain. Kurtára nyírott szöszke haja fölfelé meredezett, mint egy kartácsoló kefe.
S ehhez robusztus zömök termet járult. Száz esztendőre alkotott vasember volt.
1873 óta viselte a főispáni tisztet azon megyében, honnan azelőtt mindennap jött az újságoknak valami írni való anyag, nemzetiségi nyüzsgés-mozgás, demonstrációk, kravallok. A Bánát termesztette nemcsak a gabonát az országnak, hanem a skandalumokat is.
S íme, amint a fiatal Hertelendi (mert még akkor csak 40 éves volt) rátette széles tenyerét (mely mi tagadás, mindenféle megyei zsírral meg volt kenekezve) a bakafántos rácokra, egyszerre mélységes csönd lett a Bánátban.
Megváltoztatta talán a rácokat?
Nem! A nagy tenyér elfojtott, elfullasztott torkukban minden hazaellenes kurjantást úgy, hogy abból egy mukkanás se hallatszott soha Budapestre.
Minden rendben volt. A csöndet semmi se zavarta s mikor a próba jött, minden három évben csupa jó magyar urak jöttek föl követeknek a parlamentbe; csupa magyarokat küldtek föl a rácok.
Igazi csodának látszott ez! Mégis hatalmas egy ember ez a Hertelendi!
De mivel hogy csodák nincsenek a világon, ennek a csodának is keresték a megfejtését.
Azt mondják, hogy volt egy nyitja. Mondják, hogy a hatalmas főispán nagy praktikával csinálta a dolgokat; hogy amikor valami kabátos rác ember bajba keveredett úgy, hogy a kriminalitás mezsgyéjét átlépte, Hertelendi akkor vetett rá szemet és maga elé idézte:
– Látja ön ezeket az iratokat?
– Igenis, méltóságos uram.
– Ezek alapján önt elítélik. Hát most már ön a kezemben van, ennélfogva elhatároztam, hogy megteszem körjegyzőnek.
– Igenis, kérem alássan.
– Hát vállalja?
– Hogyne vállalnám.
– Ön most tehát elmegy a falujába és jó magyar ember lesz, ezek az akták pedig idejönnek a fiókba.
– Értem, igenis.
– S ha ön egyszer valami mást gondolna, ezek olyan bolondos akták, hogy egyszeribe kijönnek ebből a fiókból. Megértette?
Így csinálta (a rossz nyelvek szerint) Hertelendi magyarokká a rácokat. De az efféle magyarokból nem kérünk. Ezek a jegyzői kvalifikációhoz jutott urak tartották volna aztán féken a rác községeket, s csinálták volna a »fényes eredményű« követválasztást.
Valószínű, hogy sok a túlzás is ezekben a históriákban, amiket a torontáli ellenzék kolportált a nagyerejű főispán ellen, ki szaporodásuknak ezer taktikai fogással állta útját.
Kétségtelen, hogy az érdekes egyéniségű főispán nem riadt vissza a megyei fifika különböző nemeitől sem (mert fifika ellen fifikát!), de kétségtelen, hogy kormányzati képességének s lelke nemes vegyülékének is sok része volt abban, hogy Torontálban minden csendes.
Mert a »csendességnél« egyéb aligha érhetett el.
Most már tehetetlenül fekszik ravatalán, ő a hatalmas is. Vaskeze le van eresztve dermedten, s a gyeplők gazdátlanul állanak.
A magyar állameszme egy jeles katonája tört le benne. Érdemes megsiratni. Sikerrel harcolt, az a fő. Az, hogy a fegyvernemeket nem válogatta, hogy igazi győzelmek helyett a győzelmek látszatával is megelégedett, hibája volt. Hiba, amelyet erényei közé helyezve, azok majdnem egészen eltakarnak.
