IV. A Fackh Károly esete
IV. A Fackh Károly esete
Fackh Károly föltette magában, hogy már ő is megszólal.
Eleinte abban volt, hogy egy nagy beszédet mond. Később aztán lelicitálta magát. Ejh, elég lesz egy kisebb beszéd is.
Amint azonban tettre került a dolog, így okoskodott magában:
Bolondság! Hiszen az interpellációkkal is híressé lehet az ember. Ott van Olay Szilárd. Egy interpellációt fogok mondani.
És igaza volt, reggelre már híres ember lesz ezzel az interpellációjával. Hiába, szerencsés kéz az övé.
Pedig egyszerű tárgyat választott, az iránt interpellálta meg Tisza Kálmánt, van-e tudomása arról, hogy némely helyeken bizonyos biztosító társulatokat hatósági presszióval tukmálnak a közönségre?
Fackh Károly azt gondolta, hogy a miniszter rögtön válaszol s ugyanarra a papírra odakomponálta előre a miniszter válaszára adandó válaszát is.
Mikor az interpellációt elzengte, nyilván odaadta a szöveget a gyorsíróknak, hogy leírhassák.
De azok tévedésből leírták a választ is.
A miniszter azonban véletlenül nem válaszolt ma Fackhnak.
S itt következik a komikum.
A Fackh válaszát tévedésből lenyomatta egy esti lap s most már tudjuk, hogy a Tisza válaszára (amit azonban nem tudunk sem mi, sem Fackh Károly) szórul-szóra ezt fogja válaszolni:
»Miután a tisztelt miniszterelnök úr válaszában megnyugtatott az iránt, hogy a kormány e tekintetben semmi rendeletet vagy utasításokat nem bocsátott ki és az ilynemű visszaéléseknek orvoslását helyezi kilátásba, a miniszter úr ezen válaszát tisztelettel tudomásul veszem.«
Van mégis, uraim, isteni gondviselés!
Így lett rehabilitálva Thassy Géza. S így sült ki, hogy Fackh Károly milyen előrelátó!
