III. Az amputált madár
III. Az amputált madár
A folyosón is kevesen voltak. Csernátony lehorgasztott fejjel, búsan ült egy szögletben. Nem szólt senkihez. Pedig ő ilyenkor szokott derült lenni, mikor az ellenzék keserű.
– Ugyan mi baja lehet? – találgattuk.
– A lelkiismeret – mondá egy rajongó szélsőbali. – Egy mameluknak mindég van valami megbánnivalója. Hiszen mindennap kivégeznek valakit. Szegény Tolnay.
– A nép vérét szívják.
– Kegyetlenkednek.
– Zsarnokok. Nem ösmernek irgalmat.
Horváth Gyula éppen ebben a pillanatban lépett a »kegyetlen zsarnokhoz« s hallottam, amint tudakolta:
– Min búsulsz, Lajos bácsi? Beteg vagy?
– Nem – mondá halkan és szomorúan –, hanem a kicsinyeim...
(Ühüm – gondoltam magamban, hallva félfüllel a titkot – hát így vagyunk? A kicsinyeim? Pedig milyen pompásan játszotta eddig a gyermektelen legényembert.)
– Melyiknek esett baja?
– A Pipinek – mondá gyöngéd szeretettel.
– Mi történt vele?
– A lábát kellett amputálni.
– Ah. Elvágtad a lábát?
– El. És most már azon aggódom, hogy nem él meg.
– És mivel vágtad el a lábát?
– Egy ollóval.
Egyre csodálatosabb, rejtélyesebb lett előttem a dolog. Közel húzódtam hozzájok, hogy egy szót se veszítsek el a párbeszédből.
– És hogy jutott ennyire a kicsike?
– Oh, az nagyon kellemetlen dolog – mondja Csernátony –, még most is magam előtt látom szegénykét, kidugta a lábacskáját a kalitka repedésén át. Kidugni könnyű volt, de nem tudta aztán visszahúzni. Úgy járt, mint a habarékpárt. Összecsukorította a körmeit alul úgy, hogy ezáltal nagyobb lett a lábán a görcs, mint a lyuk. Oh, kedves kis buta. Kínosan vergődött tán egy egész éjjel. Én későn vettem észre, akkor már vérzett a lába. Alig bírtam kivenni. Nem akarta most sem szétereszteni a körmeit. Nem érte fel ésszel, a bohó! Hiába volt minden ápolásom, egypár nap múlva elszáradt a picike lába… Ma kellett elvágnom… Úgy fáj a szívem rajta, hogy ki sem mondhatom.
Ez a csöpp poézis mintha a napsugár egy meleg szilánkját lopta volna be a rideg, mogorva folyosóra.
Mégiscsak furcsa az, hogy ezek a kegyetlen zsarnokok így tudnak megsajnálni egy madarat.
