[TÁVIRAT] [jún. 28.]
[TÁVIRAT] [jún. 28.]
Nyíregyháza, jún. 27. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Izgalmas jelenetekben gazdag volt a mai ülés. Mikor Móricot mostohaanyjával szembesítették, Eötvös így szólt:
»Megpróbálom a szörnyű munkát, könnyet csalni szemébe e szívtelen gyermeknek«.
Faggatta is mindenféleképpen, de Móric hajthatatlan maradt. Mindössze egyszer szólta el magát, elösmervén apja előtt, hogy azt újságolta egyszer otthon, mintha az Eszter megkerült volna. »Pedig hát ha tudta, hogy megölték Esztert, hogyan mondhatta, hogy megkerült!« jegyzé meg helyesen az apja.
Még izgatóbb volt a tárgyalás délutáni része; páratlanul gazdag, gyorsan váltakozó jelenetekben.
Barcza, a híres debreceni csendbiztos tett vallomást. Mint valami középkori kalandhős dicsőségszomjtól vezetve indult ő a rejtélyes bűntény szálait keresni, s többek közt Henterhez férkőzvén, egy ízben kiszorította Móricból azt a vallomást, hogy semmit sem tud, semmit sem látott. Elszavalta tovább Barcza Péczely írnokkal való találkozását; Péczely ezúttal bevallá, hogy ijesztgette Móricot, rárivallva: »Börtönben rothadsz meg, ha nem vallasz; kutya a kezedből ki nem veszi a kenyeret!«
Mindez frappáns lévén, hatást gyakorolt. Barcza vallomása egyszerre megvilágítani látszott az egész ármányos bűnügyet.
Jöttek azonban ellentanúk, s egy perc alatt újra homályba borult minden.
Mikor Henter a mindinkább ellentmondásokba keveredő Barczának szemébe mondta, hogy őt boldog életre való kilátás célzataival csábítgatta, percekig tartó tetszés-moraj zúgott a teremben.
A Barcza által előadottakat gyengítették a szembesített Móric, Recsky, Péczely és egy megyeházi hetes vallomásai.
Midőn Henter elmondta, mint idegenedett el Móric a vallásától, s mélyedt el a kálvinista tanokba, apja ezalatt nem győzte homlokát törölgetni, nagy zsebkendőjével. »Ha nem tért ki még, nem megy egészen a pokolba« – mondogatá, és mikor Móric megjegyzé, hogy mesterségre megy, ingerülten rá kiáltott: »Nem fogod te azt megérni«.
