I. A jókedvű vádlott
I. A jókedvű vádlott
Nyíregyháza, jún, 22. [jún.24.]
Ez Lusztig úr.
Lusztig úr sajátságos alak. Vörös sátán arc, kiborotvált áll, keresztbe néző szemek.
Különben igen vicces ember és nagy orátor, aki túltett minden védőjén.
Olyan dikciót vágott ki, hogy a gyorsírók csodálva csodálták azon tűnődve, nem jó volna-e elkérni a beszédje eredeti szövegét.
Móricka magatartásának is pszichológiai képét adta. Persze modoros egy kicsit.
Lusztig úrnak már saját külön helye van a vádlottak padján. Mindennap oda ül balra a haute-crčme padja elé, a bagoly szemű Taub Emanuel mellé, akinél már csak egy rondább alak van, a vén proletár Hersko, ki most is szabadlábon jár.
Lusztig úr a világ legmozgékonyabb teremtése. Ezerszer is felugrik a padról, minden megjegyzés mélyen érinti, hol a fejét kapja hátra, hol a karjait emeli fel, majd a lábát nyújtja ki, meg lekapja a pad alá, s ez nála mind a megbotránkozás vagy az elégedetlenség jele.
Az még szerencse, ha közbe nem szól. Mert majd mindenbe belebeszél.
És Lusztig úr mindig szellemes igyekszik lenni.
S amellé zsarnok is egy kicsit. Nagy kordában tartja társait. Ha szólni akarnak, visszarángatja őket. Fél, hogy valami bolondot fognak mondani. Lusztig úr nem bízik csak a saját eszében.
Jaj volna annak, aki a helyére merne ülni, s azt ma már olyan nagyra nyomkodta ki, hogy egész kényelmesen elterpeszkedik rajta.
Ha a védők beszélnek, ő azt folytonos tetszés vagy nemtetszés jelekkel kíséri. Funták legjobban imponál neki.
De a legnagyobb tulajdona a kedélyes röhögés és vigyorgás, s az az undok kihívó nézés… mely az egész publikumot dühössé teszi.
Ma az elnök is pirongatta.
– Lusztig, magának ugye nagyon mulatságos ez a helyzet?
Lusztig ránézett, és szemtelen konfidenciával felelte:
– Mindenki úgy mulat, ahogy akarja. Miért ne mulatnék? Nem kerül nekem semmi pénzbe.
Ez a rendreutasítás különben igen felingerelte, s az egész tárgyalás alatt faché volt az elnökkel és a korláton túli részekkel.
Oda se nézett. Ebből állt megvetése.
Hanem az eszlári tanúkat fikszírozta változatosság okáért, irtózatosabbnál irtózatosabb szemeket vetve Solymosinéra, s mindenféle grimaszokat csinálva.
