II. A főispán ereje
II. A főispán ereje
Gräffl főispán ott üldögél a tárgyalás eleje óta a dzsentripadokban. Úgy ül ott, mintha tojásokon ülne. A világért sem mozdulna meg. A közönség már rég kíváncsi rá, vajon mit fog kikölteni.
Beszélik, hogy valami titkos mandátum volna a zsebében a belügyminisztertől. A mandátum be van pecsételve, de felbonthatja a kellő percben.
Meglehet. De nem valószínű. Nem úgy néz ki az a kabát, mintha benne lenne a titkos felhatalmazás.
Vagy ha mégis igaz… akkor rettenetesen be lehet varrva a titokszerű zseb úgy, hogy igen nagy bajjal járna a szétfejtése.
Annyi bizonyos, hogy már bele kellett volna nyúlnia nemegyszer. S mégiscsak ma először mutatkozik, hogy egy hatalmas főispán is van Szabolcsban, aki megírja a mennydörgős levelecskét Szeyfferthez.
Jó volna, szép volna., ha a levél minden betűje szurony volna, hanem hát nagy hangon felolvasva, talán így is meglesz a maga ereje a gyengébbek és a beavatatlanok előtt.
Hanem a beavatottak, azok már ismerhetik őméltósága erejének az ő fogyatkozó voltát, olyan levén az, mint a csukahal, hogy vastagon kezdődik és vékonyan végződik.
Mikor a hős Stefeziusnak a múlt napokban meggyűltek feje fölött a felhők, a főispán így szólt ádáz dühvel az alispánhoz:
– Ez már sok, ez már rettenetes! Borzasztó akarok lenni. Kísértesd ki rögtön a városból per sub Stefeziust, mert ha nem, vasra veretem. Takarodjék azonnal. Rendelem.
Az alispán elhívatá a főkapitányt, a kerekképű Kerekréthyt.
– Főkapitány úr! A főispán ma ballábbal kelt fel. Nem tudok vele mit csinálni. Eszébe vette, hogy azt a jó fiút nem akarja többé látni a városban. Azt a szegény kis Stefeziust. Ugyan, csináljon valamit!
A főkapitány siet az alkapitányhoz.
– Kedves kollega! Vegyen fekete rokkot, s menjen el Stefeziushoz, tudassa vele kíméletesen azt a jogtalanságot, amit a főispán el akar rajta követni. Adja át, kérem, őszinte tiszteletemet.
– Dejszen, száradjon el a nyelvem inkább, mintsem éntőlem hallja; hanem oda menesztem az Andris legényt.
(Az Andris legény Stefeziusnál)
– Tekintetes ifjú uram… A főispán úr őméltósága vagy micsoda… Mert ő is azon kezdte, amin a zsidók végzik. Árendás féle volt… most pedig azt a dehonesztációt csinálja… hogy aszongya, az ifjú uram láb alatt vagyon itt nekiek… az ördög vinné el valamennyiöket, . . azért, hát abból gyüttem volna, instálom, hogy talán jobb volna itt hagyni ezt. az egész frekvenciát, hadd itt egye őket a sistergő istennyila!
*
A reporterek tudósítását a következő hangon veri erre a drót:
»A főispán szigorú rendszabályokra van elkészülve. Stefezius karhatalommal utasíttatott ki a városból. Nagy izgatottság a lakosság közt«.
