II. Ponson du Terrail szövevénye
II. Ponson du Terrail szövevénye
Smilovics Jankel kutyagyerek. Matej nagy a vallomások különféleségében, Smilovics nagy a vallomások különösségében.
De most hagyjuk el Matejt, Smilovicsért teszem le a garast. Smilovics ugyanis visszavonta vallomását, de bizonyos illemmel semmi rosszat sem vallott se Recskyre, se Vayra, se Baryra. Smilovies végre is talpig gentleman. Ő csak visszavonult, mint Andrássy, de nem járta le magát. Őbelőle még lehet érvényes tanú itt is, ott is.
Hanem Smilovics visszavonulása bizonyos váratlan hullámokat vetett fel. Ugyanis az elnök felmutatott egy levelet, melyet a börtönből intézett egy eszlári zsidóhoz, s melyet elfogtak. A levél héberül van írva, s hű fordításban arról szól, értesíti barátjait, hogy »ők itt« (már tudniillik az »ők« Smilovicsék, az »itt« pedig a börtön), bevallottak mindent a »másik ügyben«, hát az otthon maradottak is valljanak be mindent stb.
Egyszóval a szöveg nagyon kompromittáló.
– Ön írta ezt? – kérdé az elnök.
– Én írtam – szólt Smilovics.
– Senki sem sugalmazta? Nem tanácsolta valaki? – tompítják a védők serényen.
– Senki! – hangzik a síri csendben.
A levél mint felette terhelő nagy szenzációt tett, s az érdeklődők egyszerre megrohanták a védőket, hogy »Jézus Mária, mi van ezzel a levéllel? Mi fog mármost történni?«
– Semmi – mondja az egyik védő a legtermészetesebb hangon. – Nincs semmi baj. A dolog igen egyszerű… Smilovics azért vonta vissza a zsidókat terhelő vallomását, hogy ez a mesterségesen készült levél, mint ellenféltől nagyobb hitelességet nyerjen. Smilovics nagy selyma. A dolog különben, mint mondom, igen egyszerű.
És most már fogalmat szerezhetsz magadnak arról, higgadt olvasó, hogy Nyíregyházán mi az egyszerű. De már arról nehezen szerezhetsz fogalmat, hogy hát mi lehet itt a komplikált.
