A MAI TÁRGYALÁS
A MAI TÁRGYALÁS
[júl. 20.]
Olyan ez a tárgyalás, mint a mesebeli tarisznya. Minél többet vesznek ki belőle, annál több marad benne. Mikor már azt hittük, hogy az érdekes részletek legalján turkálunk, íme megint egy érdekfeszítő napot lök ki a sors. Mintha a lapok megrendelésére volna inszcenírozva az egész pör.
Ma végre Eötvöstől is hallottunk egy tárgyilagos megjegyzést:
– Két tábor áll itt egymással szemben. Mindenik őrzi a maga tanúit.
Jöttek is a tanúk sűrűn, tarkán, lendületes változatosságban pro és kontra. Amit az egyik leleplez, azt a másik megint letakarja. Nincs vége-hossza a hullámzásnak. A káosz nemhogy fogyna, növekszik. Az ügy nemhogy unottá lenne, hanem még a kiszögellései is érdekesekké válnak.
Eötvös megint fedezett fel Péczelyt. Szerencsés keze van az ilyesmihez. Az új Péczely Kakóczy, kit Vay ajánlott tanúnak; de kinek jelöltségét sietett lerontani Eötvös, hogy: Kakóczy uram már egyszer be volt emberölésért csukva!
Nevetés támadt a hallgatóságban, mert igen mulatságos dolog az már, hogy a nagy visszaemlékező, Kakóczy múltjára is visszaemlékezik.
Róka uram állt ma a színen… s így lőn Vay Gyurkából »róka fogta csuka«, hanem a róka is kelepcébe jutott, mert kisült róla, hogy valami Pollák nevű izraelita hozta be vallani, s ott őrzik, etetik, mint egy pókot Nyíregyházán már hetek óta Brüll nevű fogadósnál öt forint napidíj mellett.
Eötvös eleven esze mindjárt kikombinálta a mentséget számára, s el is mondta aztán privátim:
– Elösmerem, hogy a mi táborunkban is vesztegetnek. De csak arra vesztegetik meg a mieink a tanúkat, hogy vallják be az igazat.
Alighogy felocsudott leveretéséből Vay, jön Kazimir, aki szemébe mondja a kínzatási vádakat.
Kupaktanács előtt szokásos jelenet fejlődik most ki. Vay szemére veti Kazimirnak, hogy tolvaj, Kazimir rágalmazónak nevezi Vayt. S ez így megy tovább a gyanúsítások és piszkolódások szóözöne… egy egész sártenger. Egymás fejéhez vagdalják, ami rosszat tudnak egymásról.
Ebben a vitában már-már alámerülni látszik Vay, mikor egyszerre, mint a csatákban szokás, segítség érkezik: Bakó és Mozga lépnek a sorompók elé, s kezdik kiegyengetni az összegyűrt volt csendbiztost.
Bakó Ignác rápörköl Rókára, hogy hamis tanúnak csábítgatta, Mozga a Recsky exkertésze pedig azt vallja, hogy a zsidók fű-fát ígérgettek neki, etették, itatták, hamis tanúságtételre való csalogatásképpen a hajdani ura ellen.
Vay dereka kezd kiegyenesedni, fejét kevélyebben emeli fel. A közönség elszörnyűköző zajt hallat a megvesztegetések hallatára. Eötvös percről percre ingerültebb, s mikor Mozga egy jelentéktelen kérdésre azt feleli: »Nem tudom«, gúnyosan közbevág: »Erre elfelejtették ugye kitanítani?« – mire a közönség pisszegése és méltatlankodása viharzik föl.
Mert a közönség még egyszer se volt ilyen érzékeny, úgyszólván ideges. Minden szó megmozdítja, mintha minden szó tövis lenne. Ezt a túlságos izgalmat Szeyffert indítványa okozza, ki Ónody Gézát kérte a tárgyalás folyamán kihallgattatni arra a körülményre, miképp terjedt híre még a boncolás előtt annak, hogy a talált hullának mi volt életében a foglalkozása és hogy tüdővészben halt meg?
Szeyffert e felszólalását mindjárt úgy fogja fel mindenki helytelenül, hogy az sértő dolog Ónody ellen, s fölteszik, hogy Ónodynak tenni kell ez ellen valamit.
Nagy sürgés-forgás, halk suttogások a közönség közt. A nyitott ajtón át egyes emberek kiosonnak meg bejönnek, új suttogások mindannyiszor. Egyszóval minden azt mutatja, hogy kívül is készülhet valami, s innen a nyugtalanság.
Még a derék Matejt sem nézik türelmesen. Pedig az meglehetős ártatlan mulatozásban tölti most idejét. A tekintetes törvényszék egy kis tutajkát készíttetett neki, a nagy tutajnak a mintájára.
Szakasztott olyan, mit az igazi tutaj. Matej még mosolyog is, mikor meglátja, mintha gyönyörködve mondaná: »Ejnye de csinos, kedves jószág«.
Azután a tolmács magyarázza meg neki, hogy ezen a kis tutajon kell most megmutatnia az uraknak, miképp történt a hullaúsztatás.
Az ám ni: ott a hulla is, azazhogy egy kicsiny porcelánbáb.
Matej rögtön kiösmerte magát, és megmutatta szögről-végről apróra, minden fennakadás nélkül. S neki magának is megtetszett ez az ötlet!
Matej denique lépést tart Móriccal mindenben: tegnapelőtt Móric játszogatott a saját vallomásával, ma már Matejnek jutott ki a játékszer, hogy egyik se legyen megrövidítve.
