SZENDE BÉLA MEGHALT
SZENDE BÉLA MEGHALT
A Tisza-féle miniszteri kabinet legnépszerűbb alakja fekszik a ravatalon.
Gavosdiai birtokáról már napok óta jöttek az aggasztó hírek, melyek kínos bizonytalanságban tarták nemcsak barátait, de ellenfeleit is, mert ellenségei neki nem voltak, míg ma délelőtt a legszomorúbb valót hozta meg a távíró, hogy Szende Béla reggel 7 órakor meghalt.
Az életerős férfi halála, dacára az előre jelzett betegségnek, mely egyszerű meghűlésből eredt, mégis váratlanul jött; annyira hittük, hogy kilábol a bajból, hogy a gyászhír megdöbbentően hatott mindenfelé, s az emberek fájdalmasan kiáltottak föl: Hiszen az lehetetlen!
És úgy van mégis, a magyar hadügyminiszter halva fekszik. Viaszgyertyák kísérteties lángja veti fényét arcára, melyen mindig csak őszinteség látszott. – Számos tagból álló családja mély gyászban állja körül a holttestet.
A baráti szeretet tudakozó szavai, a király részvétteljes sürgönyei, a fejedelmi kegy sugarai, ott hevernek az asztalon de azok nem melegítik már fel soha többé…
Szende Béla még java erejében volt, csak 59 éves. 1823-ban született Lugoson, vagyonos földbirtokos szülőktől. Iskoláit szülővárosában kezdte, Szegeden és Pesten folytatta s Kassán végezte a jogi tanfolyammal.
Sajátszerű, hogy szereplése később e városok között oszlott meg.
Kassán mint 48-iki honvéd tüntette ki magát, Lugoson megyéjét, Pesten az országot szolgálta, Szeged pedig most egyik orsz. képviselőjét gyászolja benne.
Ügyvédi oklevelet már húsz éves korában nyert s aljegyző, alügyész s csakhamar főügyész lett a megyénél.
A zöld asztal mellől a csatatérre ment, a nemzetőrök közé állva, kik a szerbek ellen mentek, majd szabadcsapatot alakított sógorával, Grenzensteinnal, s azzal az Asbóth Lajos dandárához csatlakozott, később pedig a rendes honvéd hadseregbe lépett át, s résztvett számos nagyobb ütközetben Kápolna, Tarcal, Isaszegnél, sat.
Midőn csapataink Budát megostromolták, Szende az elsők közt volt, ki önfeláldozással behatolt a várba; az ekkor tanúsított vitézségeért nyerte a 3-ad osztályú katonai érdemjelet. E hőstettét részletesen ismeri maga a király is. Az orosz császári diadaljelvények között Szentpétervárott három magyar hősnek kardja őriztetik. Az egyik Görgeyé, melyet ő Világosnál adott át az oroszoknak, a másik Bemé, melyet az oroszok Segesvárnál foglaltak el. A harmadik Frommer őrnagyé, mely szintén Világosnál jutott az oroszok kezére. Ez a Frommer őrnagy senki más, mint a honvédelmi miniszter, Szende Béla.
Emberszerető, szelíd természete nem hagyta el még a csaták tüzében sem. Budavár bevételénél első dolga volt egy szerencsétlen horvát tisztet a különben kikerülhetetlen haláltól egy kegyes csellel megmenteni. E tettének köszönheti, hogy később se a császári seregbe be nem soroztatott, se általában nem inzultáltatott, sőt neki Lugoson még a gyakorlati ügyvédség is megengedteték. Honvédéletében érdekes kaland az is, hogy a sebesült Hentzi az ő katonai őrállása alatt lehelte ki vonagló életét.
Két év előtt nagy honvédségi gyakorlat volt Világosnál. Ott volt a király is, oldalán Wenckheim és Szende miniszterekkel. Egy helyre érve, Szende felrohant s odafordul Wenckheimhoz: »Huszonhét év előtt itt ezen a helyen adtam át a fegyvert az orosznak. Képzelhettem volna-e akkor, hogy lesz még idő, amikor én honvéd-egyenruhában mint magyar honvédelmi miniszter újra felkeresem e helyet királyom oldalánál?!«
A forradalom után Szende gazdálkodásának s tanulmányainak élt; hazafias érzületének elismerésre méltó tette gyanánt Szendelakon magyar telepet alapított. 1860-ban az alkotmányosságnak hajnala látszott fölvirradni, s Szendét megyéje lelkesedéssel alispánná választotta. De Szende csakhamar tisztába jött a helyzettel; a provizórium már nem találta őt helyén; visszavonult. Az átmeneti időszakban megyéje sürgetésére Szende újból elfogadta az alispánságot, majd nagyobb tért nyert ambiciója és tevékenysége, midőn az 1865–68-i időszakban Krassó megye egyik kerülete képviselőjévé választotta az országgyűlésre. Az új minisztérium Szendét mint főispánt Arad megye élére állította, ahol tapintatával sikerült a nemzetiségek közt a jó egyetértést létesíteni. Az ő érdemei valóban nagyra becsülendők e tekintetben, s azért a megye nagy sajnálattal látta távozni az újjászervezett honvédelmi minisztériumba, melynek egyik tanácsosa lett. Ugyanekkor visszanyerte egykor bírt századosi rangját, mellyel azóta az ezredességig eljutott. Kerkápoly államtitkár pénzügyminiszterré neveztetvén ki, a minisztérium vezetése Szendére maradt, mígnem Hollán Ernő államtitkárrá ki nem neveztetett.
Alig egy évvel később azután miniszterré neveztetett ki. Mindenki örült azon, hogy egy 48-i honvéd ül immár azon a fényes polcon, mert ilyennek van ahhoz legtöbb tradicionális joga, s ez tudja, ez érzi legjobban, mit kelljen tenni.
Nem Szendén múlt bizonyára, de egy kevéssé az ő gyengesége és szelíd lelkülete is járult ahhoz, hogy a magyar honvédelmi miniszter nem magyar hadügy miniszter.
Maga is érezte ezt, s midőn 1874-ben a közjegyzőségeket szervezték, vissza akart vonulni a kabinetből s közjegyzőséget vállalni itt Budapesten, de minisztertársai nem engedték.
Mint embert mindenki szerette s mindenki gyászolni fogja.
Szende nem volt nagy államférfi, azaz hogy tán nem is volt államférfi, de ritka becsületes ember volt.
S őalatta rohamosan közeledett az az idő, midőn ez utóbbi lesz a ritkább s nem az előbbi.
