RÉGI ÉS ÚJ ARCOK
RÉGI ÉS ÚJ ARCOK
Bizony már jó ideje, hogy ezt a rovatot nem látták olvasóink lapunkban. A választások óta alig volt rá szükség. A már meglevő mamelukok annyira nem csinálnak semmit, hogy még csak meg se halnak.
Ahol pedig esett is azóta egy-egy követválasztás, oda olyan emberek kerültek jelölteknek, akiket én (már t. i. én Scarron) csak úgy bírnék bemutatni valahogy az olvasóknak, ha az iskolai bizonyítványaikat közölném – már t. i. amelyiknek van.
Hanem Szeged megürült első kerülete mégse olyan hely, ahova érdemes volna elküldeni valami úri csemetécskét. A prózai cívisek még nincsenek egészen preparálva – palántaföldnek. Ők még maguk válogatnak – abból a bizonyos körtéből.
Lássuk legelőbb a szabadelvű párt jelöltjét, aki nem más, mint
MÉSZÁROS NÁNDOR.
Nomen et omen. Az egyik Ferdinánd után a másik Ferdinánd, – mert Bakay is Nándor, amint azt illik tudnia mindenkinek, mivel Bakay megérdemelné, hogy csak keresztneve legyen.
Mészáros Nándor jelenleg tankerületi felügyelő, mert valamikor instruktor volt az Andrássy gyerekeinél.
Mészáros már régen szeretett volna követ lenni, s föl is léptették nemrég egy bunyevác kerületben, de csak úgy szeretett volna követkedni, ha eddigi hivatalát is megtarthatja s ezen föltétel mellett szívesen vállalna még tíz hivatalt is, – de Trefort nem volt hajlandó alkudozni e tárgyban. Tisza azt mondta, hogy: »van elég mameluk ingyen, kár volna drágán venni egyet.«
Így aztán visszalépett Mészáros a bunyevác kerületből, ahol a nemzetiségi párt is vele tartott.
Hogy a nemzetiségi párt gyanús-e emiatt vagy Mészáros? azt csak Miletics tudná megmondani, ha nem lenne megbolondulva.
Annyi tény, hogy Szegeden mindenha úgy volt ismeretes Mészáros Nándor, mint nemzetiségi érzelmű: annál csodálatra méltóbb tehát, hogy most a »legmagyarabb város« általa fogja magát képviseltetni.
Örüljetek, Göcsej, Rátót és Kóka!…
Hajdan az ősidőkben a jövendő idők eseményeinek titka csak a belekből volt kiolvasható a jósok által, s az se teljesedett be mindig.
Most már előbbre vagyunk, most már én is meg tudom határozni a jövőt, mégpedig pozitíve.
Mészáros Nándor meg lesz választva, de képviselősége csak másfél évig fog tartani, amikoron Tisza Lajost választja meg Szeged egyhangúlag – ami dukál is, mert bizony mindenét Tisza Lajosnak köszönheti a legmagyarabb város, csak Mészárost nem – mert ő Jankovich Micut akarta követnek.
De folytassuk a jóslatot.
Mikoron Mészáros megválasztatik, Trefort nyugdíjazni fogja őt mint tankerületi felügyelőt, mégpedig tekintettel kiváló érdemeire (instruktora volt az Andrássy-fiúknak) kétharmad fizetéssel azon indokolással, hogy már beteges a közszolgálatra.
Letelvén az országgyűlési ciklus, szabadjára hagyatik, hogy válogasson ki magának kerületet, ahol meg akar birkózni, ha meglesz jó, ha pedig meg nem lesz, megint egészségessé válik a közszolgálatra, s tekintettel a parlamentben szerzett érdemeire (az Andrássy-fiúk instruktora volt), kineveztetik a kultuszminisztériumba osztálytanácsosnak.
Ezzel pedig befejeztük az új nagy férfiú életrajzát, remélvén, hogy a közönség tudni fogja méltányolni azon körülményt, hogy – ami élő emberek életrajzánál ritkaság – nemcsak a jelent és a múltat, de a jövőt is szellőztettük.
S ez utóbbit matematikai alapossággal.
Hanem azért a szegedi ember meg merne rá esküdni, hogy mindez az ő eredeti ötlete, őneki jutott legelőször eszébe Mészáros Nándor jelöltsége.
S hogy ami csak történik és történni fog, minden magától vagyon…
ENYEDI LUKÁCS
Az a kerület, ahonnan Mészáros fog megválasztatni, csak nemrég még ellenzéki kerület volt. De hogy ezt bebizonyítsuk, át kell ugornunk nemcsak Szendét – hanem Bakayt is – s hivatkozni, hogy őelőtte Simonyi Ernő volt ott megválasztva.
Hanem hát úgy van az – minél jobban nagyobbodik a város, annál inkább kisebbedik a móres.
A szegediek elég férfiatlanok voltak abba a gyanúba keverni Tisza Lajost, hogy ő rekonstrukcionális teendői mellett mellékesen a szabadelvű pártnak is csinált propagandát. Mert ha nem fújna a szél, nem mozognának a falevelek.
Pedig nem fúj a szél… Tisza Lajos sohasem tett semmit pártja érdekében ott, ahol »más dolga« van. Annyira már gavallér ő és tapintatos.
Miért hogy mégis »átváltozott« a kerület olyan hirtelen? Hm! Hát van ott egypár kolompos, aki azt az együgyű tant hintette el a polgárság közt, hogy: »Tegyük magunkat kedvesekké Tiszáék előtt, akkor megkapunk mindent, még az egyetemet is. Ha aztán meglesz az egyetem, meg minden, megint vörösködhetünk a hazáért.«
A nép, Szeged derék népe nem így tett, mert magyar vér van benne, mert meg tudja ítélni, hogy nem Tisza Kálmán áldoz rájuk, hanem Magyarország, s mert az elveit nem viszi vásárra, se fortélyt nem űz velök; hanem az úgynevezett intelligencia, mely a belvárost lakja, mely beszármazott elemek zagyvaléka, s melynek egy nagy része letette az ellenzéki köntöst s tartja a tenyerét, hogy ugyan mi fog belepotyogni.
Ami kis ellenzéki töredék megmaradt (az, aki nem kapott jó fundust), azok most Enyedi Lukácsot léptetik fel a nagy Mészáros ellen.
A szegény emberek vízzel főznek… de nem, Enyedi még mindig jó jelölt Mészáros ellenében.
Magyarabb ember annál és sokkal többet tanult, hanem sohasem tanított Andrássynál.
Enyedi az odavaló egyik napilap szerkesztője. Volt már kereskedő és habaréki. Egyik dolga se sikerült. Ezzel is meg fog bukni.
Mert rossz planéta alatt született.
Legállandóbb foglalkozása, hogy veje a város egyik legnépszerűbb emberének, Zsótér Andornak.
De még ez is ellene fog szavazni.
Pedig megérdemelné, hogy bejusson a képviselőházba, hol hasznos és komoly tagja lenne pártjának. A nemzetgazdaságban és kereskedelmi ügyekben sokszor meg lehetne szavát hallgatni.
Hanem minden ellene esküdött s legjobban a saját ábrázata.
Azért is nem csoda, hogy szeretné a mások képét viselni…
Jellemes, becsületes törekvésű ember, ki férfikora delén áll most, s kitől még sokat várhatunk, ha a köztérre szólíttatik – amihez azonban ezúttal nincs remény –, miképp szegedi levelezőnk írja.
Hacsak a szentlélek meg nem szállja őket…
