SZAPÁRY SZÉKE
SZAPÁRY SZÉKE
Ha éjjel megzörögteti valami az ablakot, vagy ha a pap ablakában megcsördülnek a templomkulcsok, ha az asztalra helyezett palack egyszerre pattan és megreped, ez biztos jele annak, hogy halál történik.
De hátha a szék reccsen az ember alatt és összetörik?
S kivált ha az a szék a miniszteri piros szék?
Vajon mit érzett a »bádoghajú« miniszter, mikor ropogni kezdett alatta az a hatalmas, izmos bútordarab, melynek használati joga ezerszer többet ér tulajdonjogánál?
Hogy éppen az ő székének kellett összetörni! Az övének, aki sem nem olyan kövér, mint Szende, sem nem olyan lejárt, mint Pauler, – mert Trefortot nem akarom említeni, miután Trefort »kenyérbe van téve« s valóban kegyetlenség volna őt elejteni, mert más foglalkozásra nem való.
És mégis a fátum gróf Szapáryt jelöli ki határozottan. A nyolc miniszter közül ő a »tizenharmadik«, ki egy év lefolyása alatt ki fog esni a miniszterségből.
Mert a fátumban, a csodákban és az isteni kijelentésekben hinni kell.
Ha nem volnának titkos égi hatalmak, vajon hogyan álmodhatta volna meg gróf Andrássy Manó, hogy az Izabella-gyűrűje elveszett?
Van, igenis van misztérium a természetben, s ha nem volt lehetetlenség az, hogy Szapáry miniszter legyen, – bizonyára nem lehetetlenség az sem, hogy Szapáry miniszter ne legyen.
*
A szék-eltörésből nem lett valami lényeges baj. Őexcellenciája hirtelen észrevette és nem esett el. A szolgák sietve hoztak más széket, mivel még két fölösleges piros bársonyszék van a képviselőházban.
De e csodálatos intermezzo elsápasztá a mamelukok ábrázatját.
Móricz Palya megdöbbent, szíve hangosan dobogott.
– Én babonás ember vagyok – mondá Palya. – Isten legyen nekünk irgalmas.
– Már a lelketlen bútordarabok is megmozdulnak alattok! – vélé Verhovay. – De már ezeket bizonyosan szélsőbaloldali asztalos csinálta!
– Valaha az asztalokban laktak a kopogó szellemek – jegyzé meg Szalay Imre.
– A forradalmi szellem sokkal szerényebb – tudákoskodék Ugron –, visszahúzódott a székekbe.
