MI A SIKK?
MI A SIKK?
– Eredeti ostobaságok képekkel –
Magyarországon két részből áll az úri osztály, akárhány okos cikket írjon is Láng Lajos, Szontágh Pál és Asbóth János: a dolog egyre megy. A világot nem fogják megváltoztatni, sem a nemességet restituálni.
A nemesség ma, mondom, két részből áll: szíves házigazdákból és a vendégekből.
Én magam is a vendégek osztályához tartozván, hosszú »lengyeleskedésem« alatt szerzett tapasztalataimból kifolyólag a következő tanácsokkal szolgálok tisztelt kollegáimnak, kik egy-egy kastélyba bejutnak, melynek gazdája még nem »egy mitőlünk«.
Vigyék el önök minden lovaikat és minden szolgáikat ilyenkor. Mert a vendégkonyha és a vendégjászol jót tesz úgy a cselédeknek, mint a szegény állatoknak.
Minthogy azonban nem minden vendégnek vannak lovai és szolgái: az, akinek nincsenek – otthon hagyhatja őket.
Ha a háziúr így szól:
– Nézzük meg a vetéseket.
– Nos, természetesen nézzük meg.
Kicsiségekben mi legyünk udvariasak a gazdáink iránt, hogy nagy dolgokban viszont ők legyenek udvariasak.
Fiatal vendég, hozzád pedig vagyon titokban egy diszkrét tanácsom. Vigy magaddal a pakktáskádban fúrót is, mert nem tudhatod, mi minden érdekeset láthatsz a másik szobában, ha lyukat fúrsz magadnak az oldalajtón keresztül.
A reggelinél aztán természetesen érvényesítsd a tapasztalataidat.
Mikor a fiatal asszonyka ezt kérdezi:
– Hogyan aludt ön?
Mondd el úgy odavetőleg:
– Jól, köszönöm. Csak egyszer ébresztett fel valami recsegés a szomszéd szobában.
Ne törődj azzal, hogy belepirul – te szemtelen voltál ugyan, de lásd, a szemtelenség egy lépés a cél felé…
Én úri asztalnál sohasem teszem vissza a palackba a dugót, hanem az ujjamat dugom be, s így lesz az ujjam is borízű és a bor is újízű.
Ez egy kapitális vicc tőlem, amelyért sokan tartanak engem eredeti embernek. Mert egy jó társaságban sohasem lehet tudni, miért lesz szeretetreméltóvá az ember.
Óvakodjanak vendégtársaim az idegen kisasszonyoktól, akiket az asztalnál önök mellé ültetnek.
Mert becsületemre mondom, vannak kisasszonyok, kiket legelőször elvisznek bálozni, azután fürdőzni – s ha már semmi sem sikerül, elviszik őket kastélyozni.
És ez az utolsó kísérlet is beüthet.
Tévesszék el önök gyakran a szobájukat, mert egy-egy rövid és szende pillantás is sokszor csak azért rövid és szende, hogy annál finomabb lehessen.
Hogy tekintélyük megmaradjon a hölgyek előtt, okvetlenül hajtsanak be néha Pestre. Mintha sürgős dolguk volna ott, vagy valami érdekes rendez-vous-juk. Ha egyebet nem, hát legalább – megborotválkozhatnak.
Hozzál nekik valami csecsebecséket.
Adj, hogy kaphass!
Ha halat hoznak fel az asztalra, beszéljenek el önök valami undorító történetet, s biztosak lehetnek, hogy a tál egészen tele marad az önök számára.
Ezek az asszonyok olyan bolond képzelődők.
Aki már eddig is nem vette volna észre, hogy én az illetlenségre oktatom a vendégeket, annak itt még egyszer megmagyarázom, hogy előkelő csak az lehet, aki illetlen, mert az illetlenség a »sikk«.
Nos, az is jó tanács tőlem, fiatal vendégbarátom, tégy pikáns megjegyzéseket a férj jelenlétében annak feleségére mások előtt és aztán lőjetek egymásra a parkban.
A rendőrségnek ne jelentsd be előlegesen, mert az úgy sincs falun.
Rendőrség csak az Apponyi Albert miniszteri programjában lesz. De mikor?
Szobádat hagyd néha nyitva. S azokat a bizonyos tárgyakat és üvegcséket, az arany fiatalság háztartásának kiegészítő részeit és kísérőit ne dugd el valami nagyon.
Hadd leljék meg kíváncsiságból belopódzó hölgyecskék, hadd találgassák, tanulmányozzák, mi mire való. Legalább megösmerik, mivel foglalkozol a legörömestebb.
Azzal – amiben meg vagy akadályozva.
Nincs kellemesebb látvány a világon s azonfelül istennek is tetsző, mikor fiatal hölgyek imádkoznak a templomban. A kedves angyalokat bizonyosan meghallgatják az egek.
Ha meg akarod tudni, milyen áhítatosak, csúsztasd a padba a »Borsszem Jankó« valamelyik frivol számát.
S a mise után hallani fogod mindenfelé:
– Micsoda skandalumokat ír össze az az Ágai!
Ha még e csínyek után sem kergetik ki önt a kastélyból, akkor meggyőződhetett róla, hogy mégis nagyon szeretetreméltónak kell lennie.
Ez esetben fordítsa minden erejét a vadászatokra.
Ha jól akar ön mulatni, üljön rá egy nyúl-vacokra.
A nyúl magától is eljön oda s akkor kényelmesen lepuffanthatja. Azonfelül megvan a nyúl vigasztalása is, hogy majdnem ágyban halt meg.
Legyen rá gondja, hogy reggelenkint, mikor még mindenki alszik, a tornácon eldurrantsa néhányszor a fegyverét; egy pár rossz veréb leeshetik és a háznál mindenki ijedten riad fel.
A hölgyek pedig egész nap duzzogni fognak, hogy »az a csúf Szatymándi Elemér vagy Szelléri Aladár legédesebb álmaimat rontotta meg.«
Miután szokásban van, hogy a férfiak vadászaton egymást szokták kínálni a kulacsaikból, dupla tartalmú kulacsot hordj.
Az egyik rekeszét töltesd meg finom egri vörössel a Stöbl József szegedi pincéjéből, a másik rekesztéket pedig a Pannónia lőréjével.
Ha, akit megkínálsz, valami főispán vagy hivatalnok, kínáld meg e szavakkal:
»Igyunk egyet a Verhovay egészségére!«
Legokosabb kiválni a csoportból s valami gyalogösvényre térni ki. Az ember kényelmesen pipázgatva ügethet. Aztán az is megeshetik, hogy véletlenül éppen arra hajtanak, s elsők leszünk a »hallali«-nál. Énrajtam már megtörtént.
Ha valami állatot lőssz a vadászaton, kérdezd meg hetykén azoktól, akik látták, hogy:
– Uraim és hölgyeim! kell-e még több?
Vaddisznó-vadászatra tégy kampós vasakat a csizmádra, hogy a rúgásaid nyomatékosak legyenek, ha netalán makacs disznóval lenne dolgod.
Okos ember, ha csak szerét ejtheti, a legelső fordulónál elszakad a társaságtól és visszafordul.
Mivelhogy a kastélyban majd mindig vannak unatkozó hölgyek.
A vadászatra vigyen ön magával gyufát is, hogy ha netalán elsötétednék ön előtt a világ egy közeledő vaddisznó láttára: világot gyújthasson.
S a vaddisznót ledurranthassa.
De egy jól nevelt ember fényes tulajdonságai mégis legjobban ebéd alatt tűnhetnek ki az asztalnál.
A legjobb mód, hogy az ember a figyelmet magára fordítsa, ha a szalvétának csücskére csomót köt, s annál fogva dugja az inggallérja alá.
Az ott annyira alkalmatlan, hogy az asztal-társaság szentül azt hiszi, hogy no, most mindjárt meg fogsz fúlni.
Meglehet, hogy néhányan kívánják is.
Ha csak teheted, csöppents rá valami mártásfélét a szomszédnének (már ha t.i. szép a szomszédné) ruhájára; ha megharagszik, sebaj, ki lehet békíteni, ha meg nem haragszik – akkor már tudhatod, hányadán vagy.
Evés közben törüld néhányszor az orrodat. A »jerikói kürt«-öt utánozd. Erre azt fogják mondani, hogy ez nonchalance!
Ha meg akarod tudni, mi történik az asztal alatt, mert sok mindenféle dolog történik néha ott is… hirtelen ejtsd le az asztalkendőt az asztal alá és hajolj le érte.
Eleinte veres bort ittam csupán, de szörnyű veres lett tőle az orrom.
No, majd kifehéredik, gondolám, ha ezentúl fehér bort iszom.
Rákaptam a fehér borra.
De csak ismét veresebb lett a fehér bortul is az orrom.
Ebből látható, hogy abszolut tudományos igazságok nincsenek.
Igyál tehát válogatás nélkül mindenféle bort, amit elédbe tesznek.
Ha a gyomrod megbírja, igyál egy kortyot a szájöblítő vízből is, miután előbb már megöblítgetted a szájadat.
Azt fogják mondani rólad, hogy szórakozott ember vagy: azaz geniális.
A fogaidat a villával is piszkálhatod. Kivált ha szép fehérek.
Ha mindezen stiklik után nem így tekintenek rád a háziak – bátran folyamodhatsz Tisza Kálmánhoz hivatalért.
Mert te a közönség szolgálatára termett férfinak bizonyultál be.
