I. A főkapitányi szobában
I. A főkapitányi szobában
Beütött a pech tegnap éjjel a kávésoknak és a kártyajátékosoknak.
Thaisz Elek véletlenül ballábbal kelt fel s elkezdte mindennek az ellenkezőjét tenni, amit eddig tett.
Kiadta a rendeletet:
– Fel kell kutatni az összes városi kisebb… jól értsék meg: kisebb… kártyabarlangokat, le kell foglalni a bankokat és a nasi-bankárok neveit fel kell írni.
– Igenis, kérem – mondja a parancsot átvevő hivatalnok.
– Tennünk kell valamit, urak… Sajtói dicséretekre szomjúhozom… Megkóstoltam most, amióta az éji lepkék eltávolítása miatt kedvemre írnak.
– Pedig, oh kegyelmes pasa, ez a rendszabály se ért semmit,… most öregasszonyoknak maszkirozva járnak az utcákon ugyanazok a hölgyek.
– Nos, az előre látható volt. Ez se fog érni semmit, de azért…
– Nem értem, mire való a névsor…
– Hogy meglegyen. Ki tudja, mire lesz jó. Ha Széll valaha hivatalnoki kart tudott szervezni a »végzett földesurakból«, miért ne jöhetne egy miniszter, aki a végzett nasi-bankárokat ülteti be a bürókba… Az ördög nem alszik… Ki tudja, hátha még nemzeti bankunk is lesz, ahol pompás hivatalnoki kar lesz belőlük.
