A FUKAR MAGYAROK
A FUKAR MAGYAROK
(A hírlapírói nyugdíjintézet kérvénye és a pénzügyi bizottság)
Szapáry Gyula grófnak született s azt tartja, hogy megél, mert grófnak született.
Az egyik őse szántott, – neki hát határozottan joga van aratni.
S arat is – az igaz, hogy nem sikereket, hanem fizetéseket és mellékes jövedelmeket.
A miniszterség szép hivatal s lehet is belőle csinálni valamit. Csoda, hogy rájött az a Pázmándy Dénes.
Egyszóval egy Szapárynak nem létezik a szótárában ez a szó: nyugdíj. Ő csak megél valahogy: a többi emberhez pedig semmi köze.
Kivált ha az a többi ember újságíró. Ha Tisza Kálmán be tudná csempészni a »lutherani comburantur« helyett »scriptores comburantur« a törvénykönyvbe, Szapáry Gyula még alázatosabb szolgája lenne Tiszai Kálmánnak.
Podmaniczky Frigyes esetlen ember. Elveszi a színházi jegyeket az újságíróktól, pedig éppen meg kellene nekik hagyni, hogy ha netalán tán valami tűz lenne, hadd égjenek bent valamennyien.
*
– Hallatlan szemtelenség kell ahhoz mégis – gondolja magában Szapáry –, hogy ezek az újságírók, akik a közvéleményt szolgálják, az államtól kérnek a nyugdíjintézetük számára segélyt.
Hát mi köze az államnak a közvéleményhez s a közvéleménynek az államhoz?
Nyugdíjt ezeknek? Akik szidnak bennünket, marnak, tépnek bennünket, az államot, – mert mi vagyunk az állam!
Újságírót, aki harap, elnémítani érdemes pénzért, vagy az se rossz üzlet: fogadni olyan újságírókat, akik visszaharapnak, de hogy az olyan újságírókra költsünk, akiknek már kihullt a foga – az abszurdum.
Ha a minisztereknek nincs nyugdíjuk, miért legyen a miniszter-falóknak.
Hiszen azok jól lehetnek lakva örökké – mert mindig benne vagyunk a gyomrukban.
– Nem én, egy garast sem szavazok meg a hírlapírói nyugdíjintézetnek – mondá a nemes gróf a mai pénzügyi bizottsági ülésen.
*
A legbúsabb Bak felkelt erre és osztja a pénzügyminiszter nézetét.
Busbak oszt, – de nem sokszoroz.
Busbak el van keseredve, – az újságíró had ellen, mert elméjének kamera obszkurájában semmiféle fénypontokat nem bírt eddig felfedezni a zsurnalisztika.
A nyugdíjintézet úgyis megél – úgymond –, ő sem szavazza meg a 2 ezer forintot.
Nem is méltányos, hogy az egyik nyugdíjintézet (a tisztelt ház) segítse a másikat (a hírlapíróét).
Van ott elég invalidus...
Teszem azt Busbak.
Aztán takarékoskodni kell mindennel.
Még a bölcsességgel is.
Ezért indokolt, hogy még az olyan ember is, mint a Busbak, meg mer mukkanni a pénzügyi bizottságban, aki csak azt tudja a pénzügytanból, hogy ami a kliensé, az könnyen lehet az övé.
*
Ignaz Helfi állt ki most a platzra. Tőle mindenki azt várta volna, hogy amennyiben ő is bele szokott fusserolni az újságírásba, a nyugdíjintézet mellett szólal fel.
Nem. Ő is osztja az excellenciának nézeteit. Az újságírók olyan grobiánok, mintha ők volnának azok az ismeretes hordárok.
Ő nem szavazza meg a kétezer forint. Éljenek meg a maguk emberségibül.
Vagy megélnek, és akkor úgysem kell nekik a segély.
Vagy nem élnek meg... és akkor meg sokkal jobb.
*
Hanem hogy Hegedüs Sándor mért tartózkodik a miniszter indokait megcáfolni, arra csakugyan nincs felelet.
Vagy neki latinul van minden, ami ellenkezik a miniszterek magas akaratával?
Nem kutatjuk. Csak egyszerűen konstatáljuk azon szűkkeblűséget, hogy azok az emberek, akik bűnös könnyelműséggel dobálják ki az ablakon a milliókat, hátradugják kezeiket, mikor az alkotmány és szabadság elaggott tollharcosai segélyért fordulnak az országhoz, ahhoz az országhoz, mely nekik köszönheti, hogy a piros székein most egy csomó nulla terpeszkedik nagyúri dölyffel.
... De hova jutottam már én is az okoskodások terén?... még végre magam sütöm ki, hogy a hírlapírók nem érdemlik meg ezért az ország elismerését.
