I. AZ ÚJ HÁZIÚR
I. AZ ÚJ HÁZIÚR
Tegnap az »Új háziúr« című francia bohózat jutott a deszkákra. Ebben a genré-ben ritka a jó. Ez jó: örökös nevetés és derültség uralkodott a nézőtéren. Vidám volt minden: a szereplők, a nézők, mert a jókedv is ragadós.
*
Makó olyan volt, mint hal a vízben, t. i. a saját elementumában.
Oláhfaluban hajdan az volt a követ, akire a helység dolmánya legjobban passzolt. Ez a darab, mintha Makó színészi temperamentumához lenne szabva.
Tág tere nyílik benne a bohóskodásnak s azt ki is aknázza színig. Jóízű alakot adott a címszerepben. – Zilahy sem eshetik kifogás alá a poéta irodavezetőben.
Szeles azonban pátoszával tette idegessé megint a közönséget.
A többi szereplők aztán vagy nem voltak jók, vagy a szerepük nem volt jó.
