III. KUTASI JANKA DIADALNAPJA
III. KUTASI JANKA DIADALNAPJA
A kisasszony személyesíté a címszerepet, ami pedig olyan fontos dolog, mint az országgyűlésen az előadói tiszt. A közhangulat kedvezett a kisasszonynak, s a részvétnek egy nagy részét, melyet a szegény árva sorsa iránt érzett a publikum, odatette a színésznő sikeréhez. Azért lett belőle olyan nagy rakás, hogy ami még nem történt az idén, háromszor tapsolták ki viharosan a lámpák elé a második fölvonás végén s dörgő éljenekkel jutalmazták.
Ilyen az, ha valakinek a pechje megfordul!…
Különben meglehetős jól játszott, közvetlenség, melegség volt alakításában, szerepét jól fogta föl, jól tudta és jól vitte keresztül, igazi karaktert adott a kisleányban.
Hanem egy kis mérséklet nem ártott volna a kitörésekben, több természetesség a közönséges párbeszédekben, mert ha a kisasszony nagyon benne van a pátoszban, – akkor aztán nem lehet megállítani.
A csuklások, melyek szavalatának hatását nagyban csökkentik, valóságosan mutatják, hogy orgánuma nagy indulatkitörésekre nem alkalmas. De ez nem is szükséges! Mert a saját erejéhez könnyű átidomítani a szerepeket, helyesen osztva be az egyes mozzanatok tekintetbe vétele mellett az arányokat.
