I. A NEMES ÉS A POLGÁR
I. A NEMES ÉS A POLGÁR
E téma, mely a mi társas életünkben is ezerféle alakban variálódik, különösen van földolgozva a jeles francia vígjátékban, melyet tegnap mutatott be elég kerekdeden az itteni társulat.
A megtestesült élet az! A nemes, ki eladja nevét szerelem nélkül, nagy hozományú polgárleányt véve el, hogy amellett tovább űzhesse a megszokott fényűzést, s a nő, ki előkelő nevével is polgárszármazása átkát viseli. Az életerős komikum, mely a polgári és nemesi család külső életében mint ellentétesség nyilvánul, diszkrécióval és mégis kellő arányokban van föltüntetve.
Makó és Ferenczi átkozottul túloztak, de Halmay ma elemében volt. Nálánál jobb szalon-színész még nehezen fordult meg Szegeden. Eleganciával személyesíté a büszke főurat, amit Abonyira nem lehet mondani: őrajta nagyon meglátszott, hogy nem a Marsallnál, hanem a »Prófétában« szokott ebédelni.
Ellenben pompás volt Siposné asszony, ki mint egy igazi művésznő, napról-napra nagyobb érdeket költ, míg többi pályatársai egy-két föllépés után unottakká válnak. A páratlan hajlékonyság Siposné hangjában, az érzés, a melegség és közvetlenség játékában rövidlátóvá teszi a kritikát, fogyatkozásai fölött.
