253. sz., október 28. A PROLETÁROK II.
253. sz., október 28.
A PROLETÁROK II.
A PROLETÁROK II.
A »Mukányi« írója egyre nő, izmosodik a közönség rokonszenvében.
Pusztán jöttének híre elég volt, hogy a színházat megtöltse tegnap.
Ugyanis az a híre járt, hogy maga Csiky Gergely is részt vesz az előadáson.
A jószerencse megmentette ettől a keserű pohártól. Nem jött el Szegedre, – tehát nem lehetett jelen a »Proletárok«-on.
De a közönség éhes volt Csikyre. Neki okvetlenül Csiky kellett ma.
S mivelhogy a XIV-ik század óta soha nem volt még aránylag annyi pap színházban, mint ma itt, kiválasztott magának egyet a sok közül, s nézte Csiky Gergelynek.
A derék főtisztelendő úr, ki alkalmasint lehető észrevétlenül akarta végignézni koszorús paptársa vígjátékát, roppant zavarba jöhetett a sok feléje irányzott kukker és kíváncsi tekintet súlya alatt.
A dicsőség szúró fénye elől, mely nem illette jogosan, be-behúzódott a páholy mélyébe.
Szép vonás az Alföld hazafias klérusától, hogy amiért Csikyt a középkorban talán meg is égették volna, ma már mindnyájok szemében meggyúlt a máglya, de a büszkeség fénye égett ott. És méltán. A katolikus klérus mindig helyén volt.
A XVI. században a tudomány mécsét élesztgette. – Mert akkor az volt a legnagyobb föladat.
A XVII-ik században harcot hirdetett lóháton. – Mert akkor az kellett.
A XVIII-ik században a hazai nyelvet ápolta. – Az volt a legértékesebb.
Ma pedig irodalmi babérokkal övezi halántékait.
A papság ilyen tömeges jelenléte a tegnapi előadáson még annak is fényes bizonysága, hogy a Csiky Gergely irodalmi működését rossz szemmel néző egy-két bigott főpap eljárása nem képviseli a magyar klérus vélekedését.
*
De tán elég is erről a tárgyról, vagy tán sok is, e helyen. Mondjunk valamit az előadásról.
Nem volt az jó most sem, de sokkal jobb a múltkorinál.
Különösen öltözködés dolgában volt észlelhető lényeges javulás.
Makó szót fogadott és levette könyökéről a fehér foltokat, Abonyi pedig otthon hagyta a nevezetessé vált hosszú szalonkabátot.
Képzelem, hogy csodálkozott az otthon a fogason ezen mellőzés miatt.
Nagyné és Kutasi Janka ízletes toalettben jelentek meg a második fölvonásban, melynek végén Kutasi Jankát szép játékáért viharos tapsokkal kétszer hítta ki a közönség.
A pech megfordult.
A játékosok mind babonások. Most már csak igyekezni kell – färbliben nincs rossz kártya… akarom mondani: a tehetségnek nincs rossz szerep!
