232. sz., október 7. AZ ELSŐ ELŐADÁS
232. sz., október 7.
AZ ELSŐ ELŐADÁS
AZ ELSŐ ELŐADÁS
A színházmegnyitás, ha nem is annyira, mint tavaly – az árvíz után, de mindig bizonyos ünnepies színezettel bír Szegeden. Az érdeklődők nagy száma előtt fontos este ez, mert az eseménydús téli esték kezdete gyanánt tűnik föl. Ez a maroknyi vándortrupp olyan jó kedvet, annyi vidorságot hoz e nagy városba, hogy úgyszólván kicseréli.
Múlt évben jóval később nyílt meg a színház. Prielle Kornélia vendégszereplése mellett, nagy aggodalmak között, hogy a társulat fönt nem fogja magát tarthatni, a tönkretett lakosság nem fog a színházba járni. – Kellemesen csalódtunk. A legjobb színidények egyike következett. Ténnyé vált, hogy Szegeden a színház nem luxus, mint sok más helyen, hol ha véletlenül jó termés volt, áldoznak a komédiára is, hanem hogy életszükséglet, amit nem lehet nélkülözni, amelynek okvetlenül meg kell lenni s következésképp pénz is van rá mindég.
Ez indokolja nagyban azon törekvéseket, melyek az állandó színház fölépíthetésére irányulnak minden oldalról. Azért mondom, minden oldalról, mert nemcsak a jobb érzékű polgárok, hanem egy idő óta a lakosság minden rétege igyekszik módját ejteni, illetve tőkét teremteni az épülethez, melynek telke a város legszebb helyén jelöltetett meg.
De térjünk át a jelenre s addig is úgy takarózzunk, ahogy lehet.
Aradi jelenlegi társulatáról sok előleges jó hír jött. Az első előadás tegnap nem rontott ez előleges híreken semmit, sőt csak igazolta azokat.
A rozzant épület úgy-ahogy ki van javítva, a kapitányság intézkedett, hogy az odavezető járdák kijavíttassanak. S így nem is lesz életveszéllyel összekötve a színházba járás, sőt ha minden genre-ben ilyen a társulat, mint aminő az operettben látszik lenni a »Boccacció« előadásáról ítélve, – még unalommal sem.
A társulatról természetesen nem szólhatunk még, csupán a szereplőkről néhány szót a közönség tájékozása végett. Annyi azonban bizonyos, hogy még két ilyen primadonnája nem volt a szegedi színháznak, mint aminő Enyváry Sarolta k. a. és Halmayné asszony.
Enyváry kisasszonyról alaptalan volt a hír, hogy hangját vesztette volna, hatással énekelt, s jól játszott. Őt különben elég jól és elég előnyösen ösmeri közönségünk.
Halmayné asszony is tömérdek tapsot aratott Fiametta szerepében. – Hangja szép, bár nem nagy terjedelmű. A felső hangok tiszták, csak az alsók fátyolozottak és tompák kissé. Tisztán intonál. Mindenből az látszik, hogy helyes zene-érzéke van, ami azonban inkább vele született, mint tanulmány és képzés eredménye. Ha hogy nincs egyesítve a kettő. A templom előtti kettős különösen gyönyörűen sikerült, s kiemelkedő pontja volt a mai előadásnak.
Nagy Pista régi ismerősünk. Szép hangját visszasóvárogták a múlt évben is: az nem is változott, olyan jó, mint azelőtt, bár a herceget ő a Boccaccióban nem énekelheti kedve szerint, mert az inkább bass-buffó, mint tenor szerep. Kár, hogy Nagy Pistának a játéka sem változott. Azzal ma is lerontotta a kedvező hatást, különösen a nyelvbotlása még derültséget is okozott. Jó lesz, ha ő is úgy tesz, mint Demosztenész, s kavicsokat rak a nyelve alá.
A régiek közül még a jó öreg Bodrogi és Makó komédiázott jókedvűen, az előbbi a fecsegő borbélyt, az utóbbi pedig egy szerencsétlen férjet személyesítve.
Általában az előadás fölülmúlta a várakozást. A színház újonnan festett plafonja, s az egyebütt is meglátszó csinosítás a szépen betanult zenekar, s az ensemble, minden jó volt! A közönség, mely zsúfolásig tölté meg a színházat, (több új arc volt aránylag a nézőtéren, mint a színpadon), egészen jól mulatott és sokszor megtapsolta az egyes szereplőket. Enyváry kisasszonyt kiléptekor virágokkal halmozták el, mintegy »istenhozottnak«, tisztelői.
Az előadást a királyi biztos is majdnem végignézte, s ő is megelégedését fejezte ki környezete előtt.
*
Holnap, csütörtökön páros számú bérletben ismét a Boccacció adatik.
