74. sz., március 31. [»A NAGYRALÁTÓ«]
74. sz., március 31.
[»A NAGYRALÁTÓ«]
[»A NAGYRALÁTÓ«]
Aradi részben új társulatával adatta vasárnap először a Szigeti »Nagyralátó«-ját. Az előadás vontatottan ment, s nem volt érdemes arra a közönségre sem, mely összejött s a támlásszékeket kivéve megtöltötte a színházat. Makó imitt-amott eltalált egy-egy szép vonást a nagyravágyó Kádas gazda szerepéből, de egészben véve, szerencsétlenebb alakításai közé tartozott. A leghálásabb szerep ma Bodrogi kezébe jutott, jó kedve és humora magvát öntötte az alakba a jó Szigeti, de bizony Bodrogi a legjobb poéneket nem igen vétette észre a közönséggel. Bodroginak különben is bizonyos dialektusa van, mely kellemetlenül hat a közönségre, vannak tagadhatatlanul egyes szerepei, minő a Székely Zsiga, amikben jól megállja a helyét, s e szerepek többnyire olyanok, melyek egyéniségéből folynak, de ott, hol érzelemhullámzásról van szó, hol apró vonásokkal kell színezni, hol fölváltva haragnak, majd a kedélymelegségnek kell fölbuzognia, ott Bodrogi nem ura a helyzetnek. Bodrogi hasznavehetősége a rendezőtől függ tehát, kisebb epizód szerepekben teljesen beválik olykor-olykor. Az új tagok közül hármat láttunk, Berkinét, aki jobb, mint Beczkóiné volt és a két szalonszínészt, Berkit és Ebergényit, akik rosszabbak, mint az eddigiek voltak.
Hogy azonban részletesebben szóljunk róluk, Berki némi otthoniassággal mozog a színpadon, alakja jó és rokonszenves, azonban mint színész nem megy tovább a középszerű műkedvelőnél. Kissé sebesen beszél, de beszédével nem jellemez, mert a hangsúlyozásról, s illetőleg a hangsúlyozás összhangba hozataláról az elmondottak tartalmával s az egyéniség individuális tulajdonaival és érzelmeivel, fogalma sincs. Örökké gesztikulál, de e gesztusok nem a szavak és érzelmek módos és esztétikus kísérete, hanem csak úgy a világba hadonáz. A fesztelenséget gyakran affektálja, de éppen ez affektálás hat rosszul, mert ha a fesztelenség erőltetett, nyomban ízetlen. – Természetesség Berki úrban alig van egy parányi, már pedig természetesség nélkül mozogni egy társalgási darabban, kínos látvány a nézőre. Ami Ebergényi urat illeti, őbenne semmi jó tulajdont nem födözhettünk föl, fölösleges lenne tehát a rossz tulajdonairól írni. Az előadás jellemzésére még annyit, hogy a mi sokat ütött és ócsárolt Megyerink is jónak látszott új pályatársai mellett. – Summa summárum, ha ilyen lesz Aradi úr társulata a többi genrében is, akkor aztán ha tizennyolc rőfös cikkeket is írat maga mellett, csak nem lesz publikuma még sem.
Felekyné – Munkácsi Flóra a jövő hétfőig marad Szegeden és holnapután ifj. Dumasnak a »Törvénytelen fiú« című drámájában lép föl.
*
Halmyról, ki vendégszereplése alkalmával annyira elragadtatta a szegedi közönséget, szomorú hírt hallunk. Mióta Szegedről a fővárosba visszatért, oly komoly belső bajnak a jeleit észlelték rajta az orvosok, hogy csak ritkán volt szabad föllépnie és egészségének helyreállítására enyhébb éghajlat fölkeresésére kénytelen. Mint értesülünk, egyelőre Dalmátországba utazik. Reméljük a hazai színművészet érdekében, hogy a jeles színész utazásáról teljesen fölépülve fog visszatérni.
*
Szerdán a »Corneville-i harangok«-ban Gálosi, az újonnan szerződtetett tenorista debütíroz. Serpolette-et Enyváry Sarolta, Germaine-t Rónaszékyné és Henrit Várady személyesítik.
