7. sz., január 10. A FRANCIA VÁLASZTÁSOK
7. sz., január 10.
A FRANCIA VÁLASZTÁSOK
A FRANCIA VÁLASZTÁSOK
Az államok közt is, úgy látszik, annak megy legrendesebben a dolga, amelyiknek semmi híre nincsen.
Franciaországból, mely III. Napóleon alatt főszerepet játszott Európában, alig hallatszik valami, nagy háborúja óta.
Ő, aki nélkül ezelőtt semminemű intrika nem fordulhatott elő az európai udvaroknál, csendesen meghúzódva él a viharos keleti bonyodalmaknak közepette.
Az újságok, kik csak öt-hat évvel ezelőtt megszokták, ha valami előkerült a világ színpadán a »cherchez la femme« helyett ezt kiáltani föl: »cherchez la France«, ma úgy ismerik Franciaországot, mint a »legcsendesebb földet«, mely kevés zavart okoz a világnak, s kevés bajt nekik.
A világkiállítás óta csak most fordult a figyelem a »gloire« földjére, a szenátorok választása alkalmából. Mac Mahon elnök jellemét elég ismerni, hogy az ember a köztársaságot komolyan féltse, s minden parányi dolognak, mely azt erejében növeli, őszintén örülhessen.
Az új választások a köztársasági párt fényes győzelmével végződtek. 82 szenátori állás volt betöltendő, s ebből hatvannál több jutott köztársaságinak, minélfogva a köztársaságnak ezentúl 57 biztos többsége lesz a szenátusban.
A nyert kerületeknek csak egy kisebb része van a monarchistáktól hódítva, a legnagyobb rész a bonapartista kerületekben vívott győzelmet. [!]
Úgy látszik, a bonapartista remények kezdenek halaványodni Franciaországban, ami éppen rosszkor jön, s nem igen kedvező dolog az éppen leánynézőbe járó Napóleon herceg terveire.
A választási eredmény örömteljes hatást keltett Párizsban, mely a szó szoros értelmében köztársasági érzelmű. Ily meglepő eredményt nem várt még a jóakarat sem. Gambettát ovációkban részesítették mindenfelé, amint hogy a mostani győzelem igazán az ő győzelme is.
A francia köztársaság sohasem prosperált volna annyira, sohasem jutott volna ily konszolidált helyzetbe Gambetta nélkül, ki okulva a nagy Thiers példáján, mintegy örökének tekinti a higgadtságot és mérsékletet. Az országra ez hatott jótékonyan, megnyitotta szívét teljesen a köztársasági eszméknek, a nemzet ipara, kereskedelme fölvirágzott úgy, hogy most mint megint hatalmas, rendezett, gazdag állam foglal helyet Európa országai sorában.
Hisszük, hogy most már, miután újra elfoglalhatja ama helyet, mely rang szerint megilleti, Franciaország sem marad tétlen nézője az európai államalakításnak. Hogy ő is beleszóljon a világot foglalkoztató kérdésekbe, minden szabadságszerető ember óhajtja, mert Franciaország szava csak a szabadságnak állhat szolgálatában, s annak érdekeit fogja iparkodni előmozdítani.
Ha a belbéke által megizmosodott köztársaság ismét kiáll azon térre, hol a politikát csinálják, az orosz-német szövetségnek elvész fenyegető jellege, s mi magyarok rögtön szabadabban lélegzünk.
A Loire partjáról mindig olyan szél fútt, mely nekünk is kedvező volt, Franciaország szívdobogása mindig megdobogtatta a mienket is, bizalommal és örömmel nézzük tehát, amint napról-napra erősödik a nemzet; az ő ereje némileg a mi biztonságunk is.
Gambetta külügyi politikájáról sokat beszéltek az utóbbi időkben, beszélték és írták, hogy Gambetta Elzász és Lotaringia megvételére, s esetleg visszahódítására igyekszik, de ez nem volna tőle helyes politika.
Rebesgetik azt is, hogy Bismarck herceg egy francia-orosz szövetség lehetőségét hiszi, s tart attól, de mindez csak léha beszéd. Gambetta eddigi mérsékelt magaviselete megmutatta, hogy e nagy államférfiú átérzi nemzete föladatát.
S ez nem lehet a bosszú politikája, ez nem lehet személyes sérelmek kicsinyes visszatorlását célzó reváns, mely elhamarkodva csap le, apropó anélkül is.
Franciaország eléggé okulhatott a saját kárán, ismeri erejét, érzi méltóságát és magas föladatát, mely vezéri szerepénél fogva önkényt kijelöli útját, mely az általános emberi érdekek védelmében előtte áll, s melyen a zászlót neki kell vinnie.
