LEVÉL A FŐVÁROSBÓL
LEVÉL A FŐVÁROSBÓL
(Andrássy Gyula, Verhovay és a szegedi választás. Az isten és a magyar miniszterek. A bolhák. Wahrmanniáda és mégis Verhovayáda. A bogrács s több efféle.)
A nap főeseménye itt, hogy Andrássy ismét itthon van Budapesten. Ma már láttam is. Kissé megöregedett, a pofaszakálla megőszült, de a haja még mindig göndör, termete ruganyos, délceg, s a fiatalemberes szürke gérok is elárulja az örökké ifjú és gavallér mágnást, ki még megbukni is kellemesen tudott.
Politikai körökben az a nézet van elterjedve, hogy tavaszig pihenni fog, s aktív szerepet csak azután kezd. A nagy rébusz csak az, hogy milyen irányban. Némelyek szerint Széll Kálmánnal egyesülve föltámasztja a Deák-pártot begyöpesedett sírjából. Az okosabbak azonban azt hiszik, hogy az Andrássy célja Tisza Kálmán háta mögött Deák Ferencet játszani. Nehéz dolog lesz. Szilágyi Dezső vérmes reményeiből pedig, hogy a terebesi gróf az egyesült ellenzék élére álljon, senki sem beszél.
Ennyit a nagy politikáról. – Most áttérek a speciális szegedi dolgokra. Verhovay és Mocsáry jövő szombaton mennek le Szegedre, hogy a követválasztás mindinkább összegomolyodott kérdését tisztába hozzák. Verhovay úgy vélekedik, hogy a Börcsök Sándor esetleges képviselősége nagy ártalmára lehetne Szegednek a jelen körülmények között. A függetlenségi párt csupán Herman Ottót óhajtja, s nincs ínyére, hogy Szegeden Almásy Jenő intrikál a maga részére. A párt Almásy megválasztását saját kijátszásának tartaná, s mindent kész elkövetni ez ellen.
Herman Ottó vasárnapra készül le, ha kijelöltetik s ekkor fogja programbeszédét megtartani, mely a Verhovay »ceglédi enunciációján« fog alapulni, mert Herman, a Verhovay-Komjáthy csirázó párttöredék híve lesz.
Herman Ottótól nem szabad a szegedieknek megijedni. Tudós volta mellett is elég kedélyes ember. S azonfölül tevékenységében fáradhatatlan.
Élénken festette le előttem az általános korrupciót. S arca ilyenkor átmelegszik, szemeiből a szenvedély és harag csillámlik.
– Bomlik a társadalom – mondja elkeseredve –, a rothadás mélyebb-mélyebb, és fölhat egészen a magaslatokig. S még elégtételt sem vehetünk. Mikor Mikót akartuk kérdőre vonni, fogta magát és meghalt, most, hogy a rendjel-skandalumokért Wenckheimnek kellett volna felelnie, ő is azzal főzött le, hogy meghalt. Borzasztó ez uram!
– Az ördögbe is! Ön igazán szegedi képviselőnek való – mondtam neki. – Az kell a szegedieknek, hogy még az úristen is belevonassék a mamelukok sorába, aki szinte részese a korrupciónak, amiért rendre elszólítja a minisztereket, mikor éppen ítélni akarunk fölöttük.
Különben is nincs érdekesebb, mint a szélsőbaliak közt tölteni egy órát, kik tele vannak panasszal s keserűséggel. Az igaz, hogy méltán. De némely honatya ezt már annyira megszokta, hogy mindenbe belevegyíti.
– Látod öcsém – szól hozzám egy pártvezér dühösen vakarva a lapockáját – most még ezek a bolhák is másformák a Tisza-rezsim óta. Azelőtt, ha volt is egy-egy nagyobb bolha az ember testén, egy nagyot csípett rajta s odább ment békességgel, most azonban ezer apró bolha sétálgat a »habeat corpus« dacára tagjainkon és olyan eszeveszetlenül alkalmatlankodik és szívja a vérünket, mint valami diplomata.
Verhovay összetalálkozik az utcán Wahrmannal:
– Gratulálok a királyi kitüntetéshez, melyet Szegeden kaptál – mondja Wahrmann.
– Köszönöm. Jó, hogy említetted! Mert éppen tőled akarom kérdezni, hogy mennyit szokás az ilyenért fizetni?
De hagyjuk itt a politikusokat. Beszéljünk valamit az irodalomról. Szeged térképét elvittem az »írói körbe« s megajándékoztam vele Szanát, aki kifüggesztette a falra.
Bezzeg lett nagy érdeklődés. Még Balázs Sándor és Lauka Guszti is abbahagyták a piketírozást.
Laukának megmutattam a mappán a Pósz Alajos kereskedését.
– Látod Guszti bátyám, itt csinálják a bográcsodat.
– Köszönöm a rokonszenveteket – mondja az öreg Guszti, – de nem csodálom, mert nekem is a víz fáj; az, amelyiket a borban megittam már ötven esztendő óta.
Pillantsunk még be a színházakba is.
A Népszínházban a »Bokkáccsó« járja a lejárhatatlan Blahánéval. Ki olyan ügyes, kedves novellaíró, hogy egész öröm vele egy mesterséget űzni. A Nemzetinek egy kedves premierje volt, a »Szikra«, mely egészen meghódította a magasabb igényű közönséget, mind a két ház tele van rendesen.
A »Nemzeti Kaszinó«-ban aláírásokat gyűjtenek gróf Zichy Viktor kirekesztése tárgyában. A ruganyos Pázmándy áll a mozgalom élén, ki az Asbóth által fölhozott adatok összegyűjtésében is tevékeny részt vett.
Pázmándy Dénes azon idő óta, ahogy Szegeden volt, melegen érdeklődő barátja lett Szegednek. S most mint nekem mondotta, egy konzorciumot állít össze franciákból, kikkel állandó színházat szándékozik építeni Szegeden.
Sőt, ha az asszonyok megkérnék – a korcsolya egyleti pavillont is fölépítené.
Vasárnap reggelre otthon leszek.
