V. Egy jég »bon mot«, amit mindenkinek meg kell tudni.
V. Egy jég »bon mot«, amit mindenkinek meg kell tudni.
Nem akarok tulságosan szatirikus lenni.
De egy kissé maliciózus miért ne legyek?
Úgyis nagyon mélyen van alárejtve az él; aki megtalálja, megérdemli a fáradságért jutalomnak.
Tehát a cím után ítélve van egy bon mot, mit mindenkinek meg kell tudni.
Miért kell megtuni, ez a titok...
Ezt én nem fecsegem ki.
De ami magát a bon mot-t illeti, ha már mindenkinek meg kell tudni, had' tudja meg hát nyomtatásból: éntőlem.
Bár nem az én érdemem… Sem nem én költöttem, sem nem tudakoztam… hanem…
Egyébiránt beszéljen maga a kis pikantériás.
T. asszony elesett a jégen, mégpedig olyan módon, hogy a szép lábikrákból többet lehetett látni, mint amennyit a férjen kívül másnak joga lenne.
W. gavallér odaugrik és siet fölemelni a szép, de hiú asszonyt.
Mit gondol uram kérdé a szép nő halkan és szemérmesen látták?
W. jelentőségteljesen hunyorít a szemével.
Legyen nyugodt asszonyom, látták.
< . . . . . >
Elmondtam. S meg vagyok győződve, hogy nagy szolgálatot tettem azoknak, kik e történetet nem akarják megtudni.
