272. sz. december 2. [A BÉRLETEK]
272. sz. december 2.
[A BÉRLETEK]
[A BÉRLETEK]
Szegény Aradinak ugyancsak kijut az »igazgatói keservekből« a páholybérlő közönség eligazításánál. A királyi biztos kivette a színpadtól jobbra eső első páholyt. Most mindenki azt találja, hogy úgy elegáns, ha a biztosi páholyhoz közel vagy azzal vizavi ülhet. De ez még nem minden.
A biztosság négy páholyt bérelt ki, s caprice-írozza magát bizonyos páholyokra; de a volt bérlők is caprice-írozzák magukat, s megindul a kanapé-processzus, melynek a szegény igazgató vallja kárát.
A királyi biztos, vagyis annak hivatalnokai előállanak az ő uruk hatalmával, s annak a révén követelik a négy páholyt, hogy ők, ők…
Ők, »aszongya« pártolják a hazai művészetet, de ezen hazafias szellem csak arra a bizonyos négy páholyra terjed. Hátrább fekvő páholyokból nem kell nekik a hazai művészet.
Mert hát a lábikrákat közelről látni jó…
Ennyi tapasztalatot még egy száraz bürokrata is könnyen megszerez.
A volt bérlők ellenben szinte nem akarják engedni a maguk jussát. Ha a biztossági hivatalnokokat többre nézi a direktor, »most«, majd csak hadd szaladjon utánok esztendőre is.
S Aradi meg nem haragítja a biztosságot, sem a régi bérlőket, hanem úgy áll közöttük, mint az itatós papíros, amelynek föl kell vennie minden tintafoltot, amit a ferde gondolkozás elcsöppent.
De még ez sem minden.
A félbérlők (s ilyenek vannak legtöbben) csak a »páratlan« számú bérletet akarják, mert azon hiedelem van elterjedve Szegeden, hogy a páratlan számba jár a szebb közönség.
Hogy tehát mindenki »szebb« közönség legyen (még a 60 esztendős asszonyok is), csak páratlan számú napokon kívánnak gyönyörködni a színműírók termékeiben.
Ezt Aradi úr azonban úgy akarja contracarírozni, hogy megváltoztatja az ezredévek óta fönnálló számítást, s ezentúl az 1 után a 3, majd az 5, 7, 9, 11 fog következni.
*
Tegnap egyébiránt a »Sárga csikót« adták.
