268. sz. november 27. ITT VANNAK A SZÍNÉSZEK
268. sz. november 27.
ITT VANNAK A SZÍNÉSZEK
ITT VANNAK A SZÍNÉSZEK
Aradi és színtársulata végre megérkezett. Thalia vándornépe vidám, mosolygó, gondmentes arcával beköszöntött, köztük sok ismerős is. Itt vannak, hogy többet ne mondjunk, Somogyiék, Bodrogiék, Rónaszékyék. Prielle Kornélia részt vesz a szombati előadásban.
*
Szombaton a »Szikra« fog menni. Határozottan a legszellemesebb francia vígjáték az újabb kor termékei közt.
Igaz, rövid darab (egy fölvonásos) és csak három személy játszik benne, de Prielle művészetének kifejezésére alig van alkalmasabb szerep, mint a Szikrában a nénié.
Rault Somogyi fogja játszani. Ami nagy áldozat tőle. Mert ha ez a nagy produkciója sikerül, akkor a többi csak bliktri, ha pedig nem sikerül, ballábbal kell megtenni az első lépést a szezon felé, ami igen kellemetlen lehet.
*
A »Szikra« meséje röviden az, hogy egy fiatal ember, Raul, hogy a háttérben mutatkozó jegyesében némi féltékenységet költsön, nénjével (Prielle Kornéliával) hirtelen összebeszél, hogy úgy fogják gerálni magukat a kerti padon egymás mellett ülve, mintha egy régi szerelemmel akarna Raul szakítani, de nem bír…Föl-föl csap a régi láng. S amint Raul színészi pátosszal beszél, hogy mennyire szerette, s mennyire fáj most a kedves nénit, ki őt ignorálta, észre nem vette, itt hagyni a jegyese kedvéért, egyszerre elfelejtik, hogy ez tettetés, s igazzá válik, ami csak kicsinált dolog volt előbb. Egymást forrón ölelve veszik észre, hogy ők eddig is egymásért rajongtak; de mindez oly természetes üdeséggel, oly mély logikával van keresztül vive, hogy a darab szerkezete mesterinek mondható.
*
Prielle Kornélia, kinek saját akarata volt az, hogy az ő közreműködése mellett nyittassék meg a színház, levelet intézett Aradihoz, melyben ezeket is írja:
»Arra kérem Önt, engedje meg, hogy legyek én a szegedi színháznak tiszteletbeli tagja olyanformán, hogy bármilyen célú és érdekű előadásban személyemet érvényesíthesse. Midőn a Nemzeti Színháznál oly darabok adatnak, melyekben nem játszom, mindig számíthat rám. Az útiköltség megtérítése mellett mindig rendelkezhet vélem. Föltettem magamban, hogy Szeged városának fénylő, boldog városnak kell lenni, ennek elérhetésére tőlem telhetőleg én is mindent elkövetendek. Az én hálám és szeretetem nem engedé meg, hogy ott föllépési díjért működjem.«
(Kívánatos volna, hogy a nagy művésznőt oly szépen és annyi előzékenységgel fogadják megérkezésekor amennyit csak megérdemel.)
*
Aradi úr működését, mint értesülünk, most már semmi se gátolja többé, csupán a gázvilágítás nincs még rendben. Társulata is teljesen komplett. Karmester és népszínmű énekes hiányzott, de már az is akadt: mégpedig karmesternek Skriván Herman, népszínmű énekesnek Tóthfalusi.
