32. sz., szeptember 5. A TÖK TRAGÉDIÁJA (Mese a növényvilágból)
32. sz., szeptember 5.
A TÖK TRAGÉDIÁJA
(Mese a növényvilágból)
A TÖK TRAGÉDIÁJA
(Mese a növényvilágból)
Egy nagy kertben nem díszlett (ha ugyan illik rá ez a szó) egyéb, csupán egyetlen tök. Nagyra is volt vele a kevély tök, hogy ő az egyedüli gyümölcs a kertben, bár ő maga is jól tudhatta volna, hogy fajtája közül sem az első, hanem a legutolsó s hogy nem használtatik semminemű emberi táplálkozásra, hanem örökkön-örökké sületlen marad.
Legfeljebb a malacok híznak meg tőle.
*
Azon a fán azonban, mely a hitvány töknek árnyékot tartott, egyszerre váratlanul rügy pattant ki s nemes, jóízű gyümölcsöt hozott.
A tök dühbe jött s versenytársnak nézte hiú elvakultságában a fölötte magasan lóbálódzó gyümölcsöt.
Elhatározta tehát, hogy lecsalja magához.
És ez felette furfangos terv volt!
Mert a tök, minthogy örökké lent fekszik a piszkos földön, felette sáros vala, s ha a gyümölcs hozzá ér, az is bepiszkolódik.
*
»Nem mersz lejönni hozzám, ugye?« – szólott a tök, s indája fonnyadt levelei még egyszer haragos-zöld színt játszottak.
»Semmi közöm hozzád – mondá a hasznos gyümölcs – az én helyem itt van a magasban, semmi kedvem és hivatásom hozzád leszállni.«
»Egyenlők vagyunk! – kiáltá a tök. – Én birkózni akarok veled.«
»Ohó! Nem vagyunk egyenlők, neked mesterséges 'melegágyat' csináltatott az 'urad', abban tenyészel: rám pedig a szabad nap süt. Nem vagyunk egymáshoz valók. Azért nem is kívánok veled érintkezni.«
S e perctől fogva siket fülekre talált a tök káromlása.
A tök dühösebb lett, s bánatában még nagyobb lyukat vájt magának a sárban.
Új terven okoskodott.
Hogy lehetne felemelkedni a fa magaslatáig?
Valaki azt a tanácsot adta neki, hogy az emelkedéshez legelőször is az kívántatik, hogy ne legyen nehézkes, hogy a belső tartalma helyett bélelje ki magát széllel, az fölviszi majd a magasba, mint valami léggömböt.
A drágalátos tök tehát egy sárga-fekete hegyes karónak dűlt, hogy az léket vágjon rajta, amin behatolhasson a levegő.
És ebben lett a halála.
A vágott lyuk körül a penész és a rothadás jelei kezdenek mutatkozni…
Szegény, szerencsétlen tök!
*
A hasznos gyümölcs szánakozva nézi, mint közeleg az alant hempergőhöz napról napra a legszomorúbb enyészet…
E felebaráti szánalomban csupán az vigasztalja, hogy a töknek úgyis rothadás a sorsa.
*
Morál
A tanulság ebből az, hogy a főzelék ne igyekezzék előkelőbb étel lenni, mint a gyümölcs, – mert még főzeléknek se lesz akkor jó…
Továbbá az, hogy a hatalom melegágya gyorsan megnöveszti a növényeket és gyorsan – megrohasztja.
És végül még az, hogy a jóravaló ember válogassa meg a barátait.
És még jobban válogassa meg az – ellenségeit.
