WENCKHEIM BÉLA
WENCKHEIM BÉLA
Mirza-Schaffival történt: nem azzal, aki itt őgyelgett nehány hét előtt Budapesten, hanem az igazival.
Az igazi Mirza-Schaffi jeles poéta volt; különb tán még Szász Károlynál is, de nem volt annyi hivatala, mint ennek. Azaz hogy egy hivatala sem volt.
Pedig szeretett volna ő is valami accidentiát; kérte hát a hatalmas kalifát, adjon neki udvaránál hivatalt.
A kalifa azt mondta: lehetetlen; minden állás be van töltve.
Schaffi a fejét rázta s így szólott:
Hozass egy poharat, nagy kalifa, s töltsd meg csordultig vízzel.
A fejedelem kiadta a parancsot, nyomban teljesíteni Mirza kívánatát.
Íme nézd meg, uram, ha tele van-e egészen?
Színig tele van, jó Mirza.
Ugye nem fér már bele semmi?
Egyetlen csöpp sem.
És mégis, nézz ide, igazhívők uralkodója!
Ekkor a költő egy rózsát vett elő s letépve annak egyik szirmát, szép lágyan a víz tetejére hullatá.
S csodák csodája, a rózsa halaványpiros szirma elfért oda is, hova már semmi sem fért, ott úszott csendesen rengve, mint egy bájos tündérszárny S a vízből nem csordult ki semmi.
A kalifa mosolyogva értette el a szellemes célzást.
Igen, Schaffi! te mindenüvé elférsz. Bár sehol sem vagy nagyon szükséges, sehol sem is vagy nagyon fölösleges. Legalább megszépítesz mindent.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Senkire sem illik ez rá úgy a politikában, mint Wenckheim Bélára, az örökös miniszter-re.
*
Mágnás, nagy gavallér és mindenekfelett nagy sportsman.
Ha a Bercsényi egyik high life alakja csak azért becsüli sokra Krisztust, mert istállóban született, ő is talán csak azért dilettánskodik a politikában, mert abban megvannak a célzatok valakit lóvá tenni s megvannak az esélyek valaki által lóvá tétetni.
Míg másrészről is, a kormány hivatalos teendői közt – mindig Augias-istállóban van.
*
Talán azért érzi magát oly otthonosan ott, ahol merőben idegen s talán azért fogadta el a miniszterséget, mindannyiszor, ahányszor megkínálták.
Talán
De akik megkínálták, hogy miért kínálták meg azt már nem lehet kitalálni.
Hacsak nem vesszük a Mirza-Schaffi regéjét a rózsasziromról, mely anélkül úszik a vizen, hogy egy csöppet is kiszorítana belőle.
*
A nagyság relativ fogalom. Timur-Lenk Tamerlanra, Omár kalifára, ki földúlta a híres alexandriai könyvtárt, az egész világ emlékszik, annak azonban, ki kötetenként vas szorgalommal gyűjtötte azt össze, még nevét sem jegyezte fel a történelem múzsája.
Wenckheim báró is azokhoz a nagyságokhoz tartozik, kiknek tetteit nem említi majd föl a történelem, mert nem ösmeri.
Pedig lehet, hogy tett valamit s hogy tart arra számot legalább mint romboló erő.
Mint belügyminiszter például lerontotta képzettségébe vetett hitünket.
De a história tán ezt is fumigálni fogja; mert e hit nem volt sem nagy, sem hasznos.
*
Sajátságos az, hogy Magyarországot egy idő óta csupa agglegények kormányozták: Kerkápoly, Bittó, Szlávy, Gorove, Ghyczy és Wenckheim.
A függetlenségi párt Ragályi Ferdinándjai ennek tulajdonítják működésük meddőségét.
De hát a tehetetlenséget?
Azt meg alkalmasint annak, mert egyetlen kabinetben sem volt még benn dr. Handler.
*
Wenckheim különben sok természetes ésszel bír, s valamint arra nem ad semmit, amit kollegái mondanak magokról, arra sem hederít, amit a közvélemény mond róluk.
Mert hiába, ő nemcsak a turfon, hanem mindenütt bátor ember.
A kis Pulszky Guszti most, hogy a legutóbbi delegációba felrándult Bécsbe, elpanaszolá előtte, hogy fél a mozgósítástól. Őt is elvihetik Boszniába stb.
Milyen katona vagy, ha félsz? mondja figurás hangján a király oldala melletti miniszter én katona sem vagyok, mégsem félek.
*
A fejedelmi udvarnál szeretik.
Bár nem szükséges, de nem is fölösleges ott.
Funkciója mindössze egyszer volt a Gizella főhercegnő esküvőjén. Aminthogy igazán is csak olyan lakadalomba való miniszter őexcellenciája; dacára annak, hogy ezen a menyegzőn éppen azt találták a szertartásmesterek, hogy nem a lakadalomba való s az ajtó mellé szorították övéivel egyetemben.
A sajtó és az ország fel is volt háborodva akkor
De nem Wenckheim ellen, hanem Wenckheim miatt.
*
Ha 1876 óta nagyobb összeg adatott ki az állami ménesek nemesítésére, mint a népnevelésre, az csak jóhiszeműleg történt, mert az emberek Wenckheim szerint minden költség nélkül megnemesíthetők.
Tette is szorgalmasan; igaz, hogy néha komikusan.
Egyszer az is megesett, miszerint olyan valaki emeltetett őfelsége nevében nemességre, kiváló polgári érdemekért, ki éppen akkor ült elítélve csalásért a Fortuná-ban.
*
Nem vették neki zokon.
Nagy embereknek nagyok a tévedései is.
S nagy tévedéseinél fogva nagy ember a nemes báró is.
Mert sohasem azt kell nézni, milyen tényezők emeltek fel valakit, hanem mekkora magaslaton áll.
Sőt minél igénytelenebbek az emeltyűk, annál nagyobb kell hogy legyen az érdem.
Igaztalan állítás tehát br. Wenckheimről, hogy a gr. Andrássy Gyula barátsága kölcsönzi egyéniségének a nyomatékosságot.
A legközelebbi napok megmutatták, hogy sokkal inkább a saját szakácsa.
*
A magyar delegáció lekenyerezése az ő feladatául jutott.
Neki kellett adnia azon híres ebédet, mely Magyarországnak hatvan millióba került.
Tapintatosan járt el.
A korifeusokat meghítta ebédre, a minorum gentiumot pedig csak teára, mert ha a primipilusokat együtt hívja meg uszályhordozóikkal, akkor az előbbiek sértve érzik magukat, s az utóbbiak vérszemet kapnak emancipálódni a fegyelem alul ellenzékeskedésekkel.
Az ebéd jó volt, s a tea sem lehetett rossz.
Wenckheim diplomáciai funkciója kitűnően meg lett oldva, s azóta, mint mondani szokták, még jobban megszilárdult a széke.
*
Ez különben az a szék, mely a legkisebb árnyékot vetette Tiszára eddig
Az ezutánról nem lehet jót állni.
Mert igen valószínű, hogy Wenckheim fogja kinevezni grófnak.
Kár, hogy ezt már csak most teheti vele midőn megszűnt nemesember lenni.
