VÉGSZÓ
VÉGSZÓ
Szegény miniszterek és mamelukok, ki ne szánná őket!
Mint üldözött vadnak mindig nyomukban van a közvélemény, agyarkodó újságírók, hétköznapi élcelők raja.
Földagadt testtel járnak-kelnek köztünk, ezer méhcsípéstől találva.
Szegény miniszterek!
*
Én is megtámadtam őket; itt-ott tán éles is volt a tréfa.
Múljék el keserűség nélkül; az ő védelmükre szentelem e végszót.
Hadd történjék meg rajtok az a furcsaság is, hogy egyszer ingyen védelmezi valaki.
*
Aztán nem is kerül nagy fáradságba.
A rosszat is jóvá teszi a rosszabb.
S vajon melyik minisztérium nem rosszabb az előtte valónál?
Következésképp melyik minisztérium nem jó?
Működése tartamára azonban sohasem lehet kielégítő addig, míg p. o. a szivarok nem válnak phönixekké, hogy saját hamvaikból keljenek új életre, s míg az adózók tárcája nem lesz a mesebeli katona tarisznyájává, melybe a belőle kivett mákospatkó legott visszaszármazott megkettőzve. *
Lásd bővebben az Ellenőr-ben.
*
Ami pedig a mamelukokat illeti, azok létjogosultsága játszva mutatható ki.
Már a Krisztus tanítványait is különböző jelvényekkel festik a piktorok. Péternek kulcs van kezében, Pálnak kard, Andrást kereszttel ábrázolják, Jánost pohárral, melyből szárnyas kígyó röpül ki, Barabást késsel, Fülöpöt hosszú bottal tetején kereszttel, míg ellenben sokkal díszesebben van etablirozva Jakab, kinek szintén vándorbot a szimboluma, de kulacs vagyon a végén. Tamásnak lándzsája van, Mátyásnak bárdja, Simonnak fűrésze, Júdásnak dorongja.
Ebből látszik, hogy a mamelukság tulajdonképpen isteni eredetű intézmény, mely még az őskeresztények és pogányok párttusáiból maradt örökül a magyar nemzetre.
Az első mamelukok az apostolok voltak.
Nézzük sorba Tisza mamelukjait:
Visontai Kovács Lászlót a kulccsal, mely minden zárba beleillik, ha patenttal is.
Márkus Istvánt, ki mindig egy kardhoz van kötve, valahányszor hadnagyi uniformisát ölti fel.
Horváth Mihályt a kereszttel. Tisza pipaszurkálónak használja.
Szlávyt a pohárral, melyből szárnyas kígyó röpül ki.
Tóth Vilmost a késsel, mely arra jó, hogy minden kenyérből ő szelhesse le magának a legnagyobb karajt.
Csengeryt a keresztes hosszú bottal.
Nagy Gyuri testőrt a lándzsával.
Csemeghyt a bárddal (Csemeghy Mungo úr egyébiránt belső szolgálatokat is végez, s nem egyszer megfordul kezében a kefe és a seprő is).
Hegedüs Sándort a zsurnalisztikai fűrésszel; és végül
Csernátony Júdást a doronggal.
*
Hogy a tizenegyedik jelvénynek, a kulacsos végű vándorbotnak nincs gazdája, azt a mamelukság tökéletesedése magyarázza meg.
A mai mameluk már nem olyan ostoba, hogy hivatásával ellentétben álló jelvényekkel kompromittálja magát.
Az igazi mameluk mind meggyőződésből mameluk, amíg mameluk, s a kulacsos végű vándorbotot dugva tartja
De amikor aztán üt az a bizonyos óra, mind ennek a jelvénynek rohan, elhányva a többit.
*
Csupán tizenegy apostol említtetvén, ebből azt is lehetne következtetni, hogy egy apostoli állás tán üresedésben volt.
Éppen nem; hanem a tizenkettedik apostol olyan mindenes-féle volt, ki konkrét mesterség és karakter hiányában majd ezt, majd azt végezte üdvezítőnk körül.
És épp ebben rejlik annak jogosultsága, hogy a Tisza mamelukjait jelvények tekintetében összehasonlíthattuk az apostolokkal, dacára hogy ezek olyan sokan vannak.
Ott csak egy volt; itt azonban a legnagyobb rész karakter nélküli.
*
Még csak nehány szót.
Aki eddig rám nem unt még, az már elkísér odább is.
A mamelukság védelmének szentelvén e nehány lapot, meg fogja bocsátani tisztelt elődöm, II. Aranyos, ha záradékul kénytelen vagyok bevenni Beöthy Algernon egy ellene intézett helyreigazító cáfolatát, úgy, amint következik:
| Nyilatkozat. |
II. Kákay Aranyos Fény- és árnyképei-ben úgy lévén feltüntetve, mint aki nemcsak szabatosan citálok az európai irodalmakból, hanem a latin nyelvet is úgy beszélem, mint egy püspök.
Megbotránkozva kell tiltakoznom e ráfogás ellen, mely egész jövőmet tönkre teheti odahaza.
Mert nem-e így fog okoskodni a választó sógorság, atyafiság:
Iszen ha ez az Aldzsi olyan tudományos okos ember, hát akkor ugyan semmi szüksége törvényhozónak lennie; bízvást megél jóravalóbb pályán is.
s én üthetem a mandátumom nyomát bottal örökre.
Kelt sat.
| Beöthy Algernon. |
*
Amilyen kétséges, hogy e sorokat valóban Beöthy Algernon küldte be hozzánk, éppoly kétségtelen, hogy teljes joggal beküldhette volna.
És ez aztán elég jogcímnek arra, hogy oltalmunkba vegyük II. Kákayval szemben, ki a san-stefanoi békét sem respektálva, folyvást viseli az irtóhadjáratot a szegény igazhívő mamelukok ellen.
*
Most pedig befejezem e zöld könyvet, azzal a hittel, hogy mégsem olyan nagyon zöld, mintha a vörös könyv lenne.
Nem olyan üres.
És nem olyan drága.
