8. sz., február 19. A VÁLSÁG TÖRTÉNETE
8. sz., február 19.
A VÁLSÁG TÖRTÉNETE
A VÁLSÁG TÖRTÉNETE
Bittó István miniszterelnök ma egy hete Bécsbe utazott, hogy őfelségének, mint ahogy ő magát kifejezte, a megváltozott politikai helyzetet előadhassa, valamint az összes minisztérium lemondását is. Bécsi és budapesti előkelő körökben el volt terjedve a hír, hogy vagy Festetich György gróf, vagy Wenckheim Béla báró neveztetnek ki miniszterelnökül. A képviselőház ez idő alatt elnapolta üléseit s azokat alkalmasint csak az új kormány megalakulása után kezdi meg. De annál tömöttebbek a pártklubok, hol nagyban folyik a találgatás: ki lesz? mi lesz? Bittót, amint Bécsbe ért, rögtön kihallgatta őfelsége s abbeli kívánságát fejezte ki, hogy Tisza Kálmán Bécsbe hívassék, hogy előadja, mi úton reménylené ő a koalíciót, mik az elvei s mi a programja a kormányzási rendszerre vonatkozólag? Szombaton éjjel érkezett Szapáry belügyminiszterhez Tisza számára az udvarhoz meghívó távirat, melyet gróf Szapáry vasárnap reggel 9 órakor kézbesített a balközép vezérének, ki is azonnal sietett Bécsbe s mielőtt a felség által kihallgattatnék, hosszú tárgyalásokat folytatott Bittóval. Kedden délután egy órakor fogadta a király Tisza Kálmánt, s amennyire e beszélgetés részletei kiszivároghattak, kérdést intézett hozzá a közjogi helyzet iránt, mire Tisza kinyilatkoztatta, miszerint a 67-es egyességet bolygatni nem áll szándékában, azt a jelenre nézve s különösen netáni minisztersége tartamára bevégzett ténynek tekinti, s csak ezen belül folytatja működését. A pénzügyi politikára vonatkozólag kifejté, hogy nem találja helyesnek adóemelés által segíteni az államháztartáson. Őfelsége igen szívesen fogadta Tisza K.-t s előterjesztései után elhatározta, hogy Budapestre megy s ott folytatja a további tárgyalásokat.
Tisza kedden éjjel visszaérkezett fővárosunkba s már szerdán délben előterjesztést tett bécsi útjáról párthíveinek a balközépi klubban.
Ezen előterjesztésről nem sokat tudunk, miután Tisza őfelsége iránti tiszteletből és óvatosságból felkérte híveit, hogy a mondottak inkább bizalmas közlemények lévén, mint nyilvános politikai tények, azokat terjeszteni és kibeszélni illetlen lenne. A dolog lényegét azonban tudjuk, s ez az: hogy a balközép el van határozva a Tisza által előadottak után, miszerint az új pártalakulás elé nem fognak akadályokat gördíteni, sőt az alakulandó új kormánypártba beleolvadnak.
Ez a válság története a mai napig, midőn lapunkat bezárjuk. Hogy mi történik ezután, a jó isten tudja. Őfelségét tegnapra várták Budapestre. Nem tudjuk, megjött-e?
Hogy kik lesznek a miniszterek, még csak képzelni sem lehet. Tisza késznek mutatkozott őfelsége előtt elfogadni miniszteri tárcát még azon esetben is, ha kollégáinak nagyobb része az eddigi úgynevezett Deák-pártiakból neveztetnék ki; a jelen kormányba azonban, mely ellen olyan sokáig küzdött, csak úgy egyszerűen be nem léphet. És ebben a király is igazat adott neki.
Eddig némelyek Ghyczyt, mások Szlávyt emlegetik leendő miniszterelnökül, de azt hisszük, egyelőre minden alap nélkül; bizonyosnak csak az látszik, hogy Tisza Kálmán okvetlenül tagja lesz az új kormánynak, s hogy hívei is beolvadnak a kormánypártba. Így tehát igaza van az »Egyetértés«-nek, midőn gyászkeretben hirdeti az ellenzék kimúltát. Nincs többé baloldal! Béke hamvaira!
