29. sz., július 16. BUDAPEST, JÚLIUS 16-ÁN
29. sz., július 16.
BUDAPEST, JÚLIUS 16-ÁN
BUDAPEST, JÚLIUS 16-ÁN
A választásoknak tehát, egypár elkésett kerület kivételével, vége van. Átestünk rajtok s most már kritika alá veszi boldog-boldogtalan. Ha a szabadelvű párt részére nem ütött volna ki az eredmény olyan kedvezően, az ellenséges »magyarfaló« bécsi lapok bezzeg hogy mondták volna, miszerint a Tiszta-kormány oly kis többséggel nem foghat úgy kormányozni, amint akarja; most azonban, mert szerfelett nagy többsége van a kormánynak, azért nem kormányozhat a nagy bölcsességű német lapok logikája szerint. A »Fremdenblatt« ugyanis mennyre-földre esküszik, hogy 60-nál nagyobb többséggel már lehetetlen kormányozni, ennek a nagyobb többségnek féken- és tömör egységben tartása elképzelhetlen feladat, melybe minden kormánynak beletörik a bicskája. Ahol nincs – úgymond – jelentékeny ellenzék, ott nem lehet egészségesen lüktető alkotmányos élet.
A bécsi lapoknak igaza van némileg, ha ti. elméleti szempontból veszik fel a dolgot, mert tény az, hogy akár kicsiny, akár nagy többséggel nehéz dolog kormányozni, sőt a világtörténetben nincs példa rá, hogy valaha miniszter, az angol fiatal Pitt Vilmost kivéve, oly többséggel bírt volna, mint a magyar kormány.
De gyakorlati szempontból ítélve a helyzetet, e nagy többségre igenis szükség van, mert ha kicsiny az ellenzék bent a képviselőházban, annál nagyobb, rakoncátlanabb kívül. Avagy nem elég ellenzék-e a hazánkban lakozó idegenek folytonosan megújuló hazaellenes törekvései, nem elég ellenzék-e maga a birodalom másik fele, melyből mindenütt kirí az irántunki ellenséges érzület, mely mindenben kárunkat akarja! Van tehát ellenzéki áramlat, ami összetartson, van tehát rugó, mely az összes nemzet akaratát eggyé forrassza s elágazni ne engedje.
Épp azért mondhatjuk ki egész biztonsággal, hogy a bécsi lapok ezen felfogása valóságos sületlenség, vagy legalábbis ügyetlen eszmefickándoztatás. Nem hogy kétségbe essünk a nagy »majoritás« miatt, mely a választási urnából kikerült, hanem inkább örömünnepet illik ülnünk azon örvendetes tény felett, hogy végre megértettük egymást, s olyan kormányunk van, melyet oly nagy többség támogat, miszerint ezentúl elleneinknek nem egy múlékony párt gyenge közegeivel, hanem az egész nemzet hatalmas kormányával lesz bajuk.
Csak így boldogulhatunk, – ha így nem, akkor sehogy.
