26. sz., június 25. BUDAPEST, JÚNIUS 25-ÉN
26. sz., június 25.
BUDAPEST, JÚNIUS 25-ÉN
BUDAPEST, JÚNIUS 25-ÉN
A levegő tele van választási mozgalmak hírével, kortesnótákkal. Amerre tekintünk, zászlók lobognak, s képviselőjelöltjeink nevét hangoztatja a nép. Lehetséges-e most másról beszélni és írni, mint a választásokról?
És ha már a választásokról írunk, nagyon természetesnek tűnik fel, ha egy kis átnézetet vetünk előlegesen is, bár csak hozzávetőleg, a jövő törvényhozás tagjaira.
Az »összeférhetetlenségről« (incompatibilitásról) szóló törvényjavaslat, részint más okok, úgy látszik, sokakat leszorítottak a régi országgyűlések jelesebb államférfiaiból; a kitűnő képzettségű Ivánka Imrét elveszti a jövő képviselőház, a nagy tudományú gunyoros és szellemdús Pulszky Ferenc végképpen visszavonult, Somsich is vonakodott mandátumot elfogadni; Horváth Mihály püspök szinte nem fogadta el a jelöltséget. Deák Ferencet ismét egyhangúlag megválasztja a belváros, de alkalmasint visszautasítja a bizalmat. Az öregúr meglehetősen megcsömörlött már a politikától.
Hogy fogja-e valaki pótolhatni e jeles férfiakat az újakból, nem tudjuk, de kötve hisszük.
Egyáltaljában el lehet mondani, hogy a jelen nemzedék nem oly gazdag kiválóbb egyéniségekben, mint a régi iskola, melyből egy légió nagy ember került ki.
Számtalanszor hangoztattuk nemcsak a »Magyar Néplap«, hanem más politikai nagy lap hasábjain is, hogy a nemzet legyen tekintettel arra, hogy kiket választ be a parlamentbe, sok, nagyon sok függ attól, milyen férfiakból fog állani a képviselőház, számtalanszor hangoztattuk, mondom, mintha éreztük volna, hogy az általános társadalmi romlottságnak, mely évek óta mindent befog, mint a penész, nem lehet egyéb következménye, mint hogy a képviselői állást is, szemeseknek állván a világ, ügyes szerencsefiak fogják elkapkodni az igazi érdem elől, mely szerényen visszahúzódik. Fájdalom, nem csalódtunk. A választási mozgalmakról beérkezett s előttünk fekvő tudósítások igazolják, hogy számosan vannak, kik állás és jövedelmezőbb keresetforrás hiányában felkerekedének »kerületet keresni« magoknak. Persze, hogy találtak is. Ezek olyan emberek, kiknek sem hivatottsága, sem kedve, sem tudománya a törvényhozó teendőkhöz, kik a bizalmat, melynek az a természete, hogy önként kellene nyilvánulnia, nem várják be, hanem kierőszakolják. A tejjel-mézzel patakzó hazában még mindig akadnak bolondok, kik egy-egy ostobán eldarált dikción fellelkesülve felülnek – a legügyetlenebb »swindler«-nek is.
Csínján a bizalommal, polgártársak, ha azt akarjuk, hogy életerős országgyűlésünk és virágzó hazánk legyen, ha azt akarjuk, hogy a becsület és igazság legyen polgári jólétünk őre!
