V.
V.
A franczia háború. A nemzet áldozatkészsége. Az 1796-iki országgyűlés. József főherczeg nádorrá választása. A hadi segély ügye az országgyűlésen. Széchényi áldozatai a haza oltárán. 12,000 forintos hozzájárulása a hadi segélyhez. A soproni felkelő csapat. A somogyi főispánság. A beiktatás viszhangjai az irodalomban. Csokonai Vitéz Mihály. A haza templomának örömnapja. Széchényi beiktatási beszéde. Új politikai hitvallása. Kinevezése a hétszemélyes tábla birái közé.
A szerencsétlenül folyt franczia háború válságai között az udvar a nemzet áldozatkészségére volt utalva; de az országgyűlést összehívni habozott, mivel attól tartott, hogy az a reformmunkálatok tárgyalását fogja sürgetni. Ennek következtében 1796. tavaszán királyi iratok a vármegyéket, főpapokat és főurakat egyenként kérték fel segélynyujtásra terményekben és pénzben.
Az eredmény kielégítő volt. Az ajánlattevők közül nem hiányzott Széchényi sem, a ki négyezer mérő zabot szolgáltatott be.
Azonban az olaszországi harcztéren megsemmisített négy hadtest pótlása mellőzhetetlenné tette az országgyűlés megtartását. Az ország rendei Pozsonyba 1796 november 6-ikára hivattak össze a végből, hogy «a trónnak, az ősi alkotmánynak, a nemesi jogoknak és a vallásnak, a franczia eszmék, elvek és fegyverek ellen, biztosításáról gondoskodjanak».
Mindenekelőtt a korán elhunyt Sándor Lipót főherczegnádor helyére testvére, József főherczeg választatott meg nádorrá, a ki ezentúl mind az ország javának előmozdítására, mind a korona igényeinek kielégítésére irányuló tevékenységének első negyedszázada folyamán Széchényi Ferenczben találta föl legönzetlenebb és legbuzgóbb munkatársát, míg helyét a második negyedszázadban Széchényi István foglalja el.
Az 1796-ik évi országgyűlésen Széchényi Ferencz tagja volt annak az elegyes bizottságnak, a mely a hadi segély megajánlása ügyében küldetett ki.* Az ország rendei egyértelműleg szavaztak meg 50.000 ujonczot, és a rendes hadi adón felül nagymenynyiségű lovat, ökröt, gabonát, zabot.
Diarium, 38. 1.
61. JÓZSEF NÁDOR SZOBRA.
(A Széchényi grófok czenki kastélyában.)
«A diaeta» – írja Széchényinek néhány nappal utóbb Pászthory – «amint hallottam, igen szépen folyt, a mint Te aztat előre láttad, a statusok igen szép oblátumokat tettek, és azáltal magasabb becsre felemelték ajándékjokat, hogy nem alkuttak, hanem minden conditió és viszontag való kérés nélkül adták mindazt, a mi tűlek kitellett. Örömmel olvastam nevedet azon meghitt deputatusok között, a kikre a subsidiumok felosztása volt bizva, s örvendettem, hogy a haza ügyességedben még hajdant helyheztetett bizodalmát fenntartja.»*
1796 deczember 24-ikén Fiuméból.
A következő (1797) esztendő elején Széchényi hadi segélyűl készpénzben 12.000 frtot ajánlott meg. Ugyanekkor Esterházy Miklós herczeg, mint Sopron megye főispánja, a francziák elleni közfölkelés szervezésére megyei bizottságot alakított, a melynek élére Széchényi állott, a ki a tisztéből kifolyólag, április 21-ikén összehívta Sopron sz. k. város polgárait, hogy őket egy fölkelő csapat alakítására szólítsa föl. Ezen alkalommal beszédet tartott, a melyben magát mint a város polgárát mutatta be, és nagy tisztelettel szólott hozzájuk. «Szerencsésnek érzem magamat» – úgymond – «hogy szavaimat férfiakhoz intézhetem, a kik saját belátásuk, királyuk iránti hűségük, hazájukhoz való ragaszkodásuk ... sugallatára, derék lövész-csapatjuk fölszerelésével már rég elmondották azt, a mit én mondandó vagyok.»
Utal a francziák diadalmas előnyomulására és arra, a mit a nemzet hasonló viszonyok között Mária Terézia trónjának megmentésére tett.
«Fel tehát a hősök derék és bátor fiai! Királyotok és saját nyugalmatok oltalmára kössétek föl az ellenségek szemeiben félelmetes magyar kardot, várjátok be így bátran és egyesülve királyotok szavát, a mely hívni fog, a mikor általatok a győzedelmet kivívni akarja. Tudja meg ő már most, hogy ereje gyarapodott, mert érte hű soproni polgárai élni és halni készek.«*
Rede an den wohledlen Magistrat und ehrsame Bürgerschaft der k. Freystadt Ödenburg bey der Feyerlichkeit des Aufruffs gehalten von S. Excellense dem Hochgebohrnen Herrn Grafen Francz von Szécsény den 21. April 1797. – Sopron, év n.
1798 április 6-ikán Somogy vármegye főispánjává neveztetett ki. Junius 4-ikén beiktatása Kaposvárt gróf Csák József alkanczellár mint királyi biztos által nagy fénynyel ment véghez. Az e czélra tett kiadások 11.554 forintra emelkedtek.
«Még a magyar Apolló is» – jelenti a Magyar Hirmondó – «különösen kívánta jelesíteni gróf Széchényi Ferencz nagy hazánkfia érdemlett megtiszteltetésének víg ünnepét; mert számos tanítványait buzdította fel örvendő versezetek készítésére.»*
1798. évf. 84. 1.
Nagy Ferencz, veszprémi kanonok latin ódája mellett, magyar versek ugyancsak tőle, Horváth Ádámtól, Czinke Ferencz soproni tanítótól és Bertalan Ferencz császári plébánostól láttak napvilágot. Ezekhez csatlakozott Csokonai Vitéz Mihály is, kit sanyarú, hányatott életének viszontagságai éppen ekkor Somogy megyébe hoztak, hol a csurgói gimnáziumnál kapott tanszéket.
A fegyelmet nem tűrő, független lelkű, szenvedélyes poéta, a ki már az új kor előhírnöke, még hódol kortársai azon praxisának, a mely szerint múzsájukat készségesen kényszerítik a maecenások szolgálatába és gyakran silány jutalomért jelentéktelen alakok felmagasztalásának hálátlan munkáját végzik. A megtiszteltek és a tiszteletdíj értékénél többnyire nem nagyobb a verseké.
62. CSOKONAI ÖRÖMNAPJÁNAK CZÍMLAPJA.
Csokonai alkalmi művei azzal a kivételes előnynyel dicsekedhetnek, hogy azokban rendszerint igaz érzés és lelkesedés költői formát ölt.
Valóban költői mű «A haza templomának örömnapja», a mely czímet a Széchényit ünneplő óda viseli. Képzelete fölviszi őt a magyar haza hármas bércze fölött arra a helyre,
«A hol a magyarok erős Istenének
Zsámolszéke alatt harsog magyar ének.»
Zsámolszéke alatt harsog magyar ének.»
Ott sötét kősziklák közepett találja a holtak országát, a vitéz hadvezérek sírjaival, kiket a halál halhatatlanokká tett. Majd mosolygó, kellemes tájra jut, a hol Somogy angyala könnyeket hullat a somogymegyei Czindery sírja fölött. Ekkor vakító fény, mennydörgés és trombiták harsogása közepett megjelenik az Úr és egy főangyal elolvastatja a titok örök könyvéből «a magyar hazának írott fátumokat». A költő azt, a mit hallott, el nem mondhatja; de biztatja nemzetét, hogy nemsokára földerül ősi dicsősége.
A mikor az Úr elvonult, Somogy angyala bevezeti a költőt egy templomba, a melynek oltára
«Merőn csak körmöczi aranyból volt verve,
Atilla kerecsény tollú bokrétája,
Árpád buzogánya, István koronája,
A Mátyás hollója és a József neve
Ez oltárnak legfőbb dicsőséget teve.»
Atilla kerecsény tollú bokrétája,
Árpád buzogánya, István koronája,
A Mátyás hollója és a József neve
Ez oltárnak legfőbb dicsőséget teve.»
Ebben a templomban a magyar haza angyala Széchényi Ferenczet Somogy angyalának bemutatja:
«Kedves vagy az égben: szíved kéreményi
Boldog véget nyertek: tied gróf Széchényi.»
Boldog véget nyertek: tied gróf Széchényi.»
A költő végül az angyal ajkaira adott versekkel dicsőiti Széchényi eddigi pályáját József császár alatt viselt hivatalaiban, a magyar irodalom támogatásában, nápolyi küldetésében szerzett érdemeit, és szerencsét kíván Somogy megyének, mely őt főispánul nyerte meg.*
Csokonai Mihály minden munkái. Kiadta Schedel Ferencz. (Pest, 1844.) 93–99. 1.
Csokonai a főispán nejét külön költeményben ünnepelte. Ennek czíme «Osiris és Isis». A két egyiptomi istenség áldásainak dicsőítésével kezdi. Azután így folytatja:
«Boldog pár, sokat kerestem
Párodat a világban,
S im mai nap feltaláltam
Másod a Somogyságban.»
Párodat a világban,
S im mai nap feltaláltam
Másod a Somogyságban.»
A nap Istenére Széchényiben ráismert czímere után (a melyben a kelő nap képe is foglaltatik); így tehát neje szükségkép a hold Istennője.
«Most lettek Somogynak
Legtündöklőbb napjai,
Mert ím soha meg nem fogynak
Fényt adó csillagai.
Osiris szép Isisével
Lám együtt fényeskedik
A hold a nap feljöttével
Lám meg nem setétedik.»
Legtündöklőbb napjai,
Mert ím soha meg nem fogynak
Fényt adó csillagai.
Osiris szép Isisével
Lám együtt fényeskedik
A hold a nap feljöttével
Lám meg nem setétedik.»
Azonban a mythologia magaslatairól hirtelen lezuhan. Mondhatnók megdöbbentő ízléstelenséggel így fejezi be Somogy hölgyeinek nevében a grófnéhoz intézett üdvözletét:
«Im azért mind lehajolván,
Fejet is hajtunk mélyen,
S nagyságos kezed csókolván,
Kiáltjuk: grófnénk éljen!»*
Fejet is hajtunk mélyen,
S nagyságos kezed csókolván,
Kiáltjuk: grófnénk éljen!»*
Id. m. 102–105. 1. – Palóczi Horváth Ádám szintén írt a grófné tiszteletére, (czíme : «Öröm Somogyban»), a mely nem jelent meg nyomtatásban. Kézirata a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában.
A beszédben, melylyel főispán székét Széchényi elfoglalta, először nyilatkozik meg a hívő keresztény, a ki hitének tanaiban ismeri föl a polgári élet békességének és boldogságának is alapját. A vármegye tisztikarához fordulva, bizik benne, hogy – úgymond – «velem együtt ezen vármegye boldogságának előmozdításában munkálkodni fog, oly módon, hogy Krisztus hitétől minden méltatlanságot, a szabad gondolkodás gonosz elvét (nefariam quidvis sentiendi opinionem) elhárítsuk, és buzgón fáradozzunk abban, nehogy Krisztus hite, mely parancsolataiban a békét és egyetértést oly gyakran ajánlja, némelyek zavaros gondolkodása által a viszályok termésévé váljék». Egyebek között azt is elvárja, hogy a katonai renddel, mint javaink oltalmazójával, őszinte barátságot tartson fönn. Végre a humanitás szava is megszólal, a mikor a tisztikart a kiskorúak és árvák gondozására inti, és fölhívja, hogy szánalommal viseltessenek azon szerencsétlenek iránt, kik bűntényeik miatt börtönben sínlődnek; a vádlottak ügyét pedig lehetőleg gyorsan intézzék el, nehogy ártatlanok a fogság iszonyait szenvedjék.*
Orationes dictae dum ... Franciscus comes Széchényi ... supremus comes comitatui Schimigiensi ... praeficeretur ... Bécs, 1798.
Nem sürget tehát többé reformokat; nem gondol arra, hogy a nemzet politikai életének folyását mederbe kell vezetni. A hivatallal járó kötelesség lelkiismeretes teljesítésének egyszerű köznapi elvében találja föl a varázsszert, mely minden bajt elhárít.
Széchényi azzal a szándékkal foglalta el a főispáni tisztet, hogy megyéje kormányzatának szenteli magát. Evégből somogymegyei birtokainak központján általa fölépített marczali kastélyt magának és családjának állandó lakásul rendezte be.
Azonban csakhamar országos állásra emelkedett.
63. A SOMOGYI BEIKTATÁSI BESZÉDEK CZÍMLAPJA.
Az 1798-ik évben Lymburg-Styrum gróf halálával a hétszemélyes tábla biráinak sorában üresedés állván be, erre az udvari körökben több előkelő egyéniség gróf Széchényi Ferenczet jelölte. Különösen Izdenczy, a nagybefolyású államtanácsos működött az ő érdekében. A főherczeg-nádor is hozzájárult ehhez a tervhez és 1799 január 11-én Széchényi felhívást kapott, hogy folyamodását nyujtsa be.* Ezt két nappal utóbb írta meg.
1799 januárius 2., 9., 11-ikén bécsi ügynökéhez intézett levelei a családi levéltárban, 1. 2. 1. 153. szám alatt.
«Annál inkább remélli»* – írja ebben – «legalázatosabb kérelmének meghallgatását, mivel hizeleghetni vél magának azzal, hogy Felséged és az illető hatóságok mind a birói hivatalra kivántató ismeretei, mind erkölcsi jelleme felől előnyösen tájékozva vannak. Ezt a lépést is azzal a tiszta öntudattal teszi, hogy semmi más szándék nem vezéreli, mint az a fáradhatatlan igyekezet, hogy erőinek egész összegét hazája javának és a legfelsőbb szolgálatnak szentelje.»*
T. i. alulirott.
1. 2. 1. 154. szám alatt.
Október első napján írta alá kineveztetését a király. Ezt a kitüntetést csakhamar két másik követte. Deczember 6-ikán Széchényi királyi főkamarásmesterré lett, s így az ország zászlósurainak sorában nyert helyet, ugyanazon hónap 26-ikán pedig a hétszemélyes itélőtáblánál az országbiró távollétében az elnök-helyettes tiszte ruháztatott rá.
