II.
II.
Szatmári családja nemességet kapott Mátyás királytól. Czímere. Neve. Családfája.
Szatmári György családja német eredetü volt s mint már említettük, Mátyás király emelte nemesi rangra.
Lehetséges, hogy a nagy király a Szatmári-családnak a kereskedelem terén szerzett kiváló érdemeit akarta ezzel megjutalmazni; de az sem lehetetlen, hogy a család valamely tagjának hadi babérai szolgáltak a jeles kitüntetés alapjáúl. Szatmári Istvánról, tehát éppen a György atyjáról, úgy tudjuk, hogy 1464-ben fegyvert fogott, «hogy a kereszténység esküdt ellenségei ellen harczoljon».
A nemességet adományozó oklevél eddig nem került napvilágra; de hogy Mátyás király tüntette ki ezzel a Szatmári-családot, kétségtelenné teszi az a felirat, mely Szatmári azon czímerének alján olvasható, mely manapság Kassa város székházának, egykor Szatmári György birtokának, a lépcsőházában van falba illesztve.
8. SZATMÁRI GYÖRGY CZÍMERE.*
Szatmári György czimerét (26. l.) eredeti fénykép után közöljük; leírását stb. l. a szövegben.
A csinosan idomított czímerpajzs egy szalagon függ, melynek szép hajlásokban elrendezett lebegő végei gyöngyökben, vagy inkább csörgőkben végződnek. A fodros szalag, de még inkább a pajzsot körülfogó s hatással mintázott, féldomborművű gyümölcsfüzér alakítása renaissance-modorú. A gyümölcsfüzér egyes csomókba kötött körte alakú gyümölcseivel és természetes leveleivel élénken emlékeztet a flórenczi Ghiberti-féle hires bronzajtó díszítményeire.* A pajzs balról jobbra dülő harántpólyával s e pólyára merőlegesen hasítva négy mezőre oszlik. A felső és alsó mező piros, a bal és jobboldali kék. Az előbbiekben egy-egy ezüst liliom, az utóbbiakban egy-egy aranyrózsa, a kék harántpólyában ugró arany oroszlán van. A pajzs alján táblácska látható ezzel a felirattal:
Myskovszky Viktor «A renaissance kezdete és fejlődése» cz. akadémiai értekezésében, 29. l.
Lilia bina rosis totidem coniuncta
Gerebam rex dedit auratum Corvinus
Et ipse leonem. M.CCCC.LXXXII.
Gerebam rex dedit auratum Corvinus
Et ipse leonem. M.CCCC.LXXXII.
Nem hiányzik olyan vélemény, hogy ez a czímer a kassai szent Erzsébet egyház mellett álló szent Mihály kápolnából került mostani helyére. E szerint 1783-ban a kápolnán eszközölt javítások alkalmával két márványkövet fedeztek fel. E köveken, melyek kétségkívül a Szatmári-család ott nyugvó tagjainak síremlékei voltak, találták a czímert.* A dologban nincs lehetetlenség s ha így volna, csak örülnünk lehetne rajta. Meg kell azonban vallanunk, hogy e síremlékeknek manapság nyomát sem találjuk.*
Tutkó József: Kassa történeti évkönyve, Kassa 1863. 83.1.; Budai Ferencz: Polgári Lexikona, 111 276. s utánok több ujabbkori történetiró is. Ugyanezek állitása szerint e sirköveken a fentebb leirt sorok fölött még ez is olvasható volt: Georgius Szakmar. A városházán lévő feliratból ez hiányzik. Már a feliratot viselő táblácska szerkezete is kizárja azt. De ha a sirköveken olvasható is volt a Georgius Szakmar, ez távolról sem volt a sirban nyugvónak a neve, mint ugyanezen irók állítják, mert Szatmárinak az egész rokonságában nem volt György nevü, önmagát kivéve; hanem lehetett magáé a Szatmári Györgyé, ki e siremlékeket emeltette. Ekkor azonban a Georgius Szakmár s az ismeretes sorok között még más soroknak is kellett lenni. Teljesség okáért még azt is megemlítjük, hogy e tudósítások 1498-at irnak, holott a városházán levő czímer alatt 1492. évszám áll. Miért is mindez állítások ingatag alapokon nyugszanak.
Mihalik József a kassai szent Mihály kápolnáról irt munkájában számos sirfeliratot ismertet. A szóban forgó feliratot itt sem találjuk. Magunk is utána jártunk, de fáradozásunk hiábavaló volt.
E czímertől némileg eltér az, mely a pécsi székesegyháznak «Krisztus legszentebb testéről» elnevezett kápolnájában a Szatmáritól épített oltár mellső lapját diszíti. Itt a czímerpajzs nem hasított s a gyümölcsfüzért sárkány pótolja, a czímer fölött főpapi süveg van.
Látható még a Szatmári czímere az esztergomi Bakócz-kápolna egyik kupolaszögletében; valamint Szatmári rendkivül díszes zsolozsmakönyvének, mely ma a párisi nemzeti könyvtár egyik büszkesége, több lapján.
Ha teljes hitelt adhatunk egyetlen idevágó emlékünknek, úgy a Szatmári-család Mátyás királytól a nemességgel együtt ú. n. nemesi előnevet is kapott s ez az «Alsóborsai» volt.*
Országos levéltár: Liber dignitariorum ecclesiasticorum, 134. l.
9. MÁYÁS KIRÁLY ARCZKÉPE.*
Mátyás király arczképe (28. l.) Ernst Lajos gyüjteményében lévő metszet után készült.
Szatmári György nevét úgy a régebbi, mint az újabbkori történetirók kétféleképen irják. Egyesek Szatmárinak, mások Szakmárinak. Mi Szatmári-nak irjuk, mert arról győződtünk meg, hogy ez a helyes irásmód. Kassa város tanácsának sok-sok oklevele ugyanis, jegyzőkönyvének még több egykorú bejegyzései Zathmari-, Zothmari-, Zathmar-, Zothmar-, Zotmar-, Czothmar, Czotmary-nak irják. Igaz ugyan, hogy a középkori irásmódban a c- és t betű könnyen összetéveszthető, de az említett helyeken igen gyakran oly tisztának és félreismerhetetlennek találtuk a t-t, hogy azt másnak mint t-nek olvasni nyilvánvaló meghamisítás nélkül nem lehet. Már pedig a kassai tanács s e tanácsnak irástudó, tanult jegyzője bizonyára jól ismerte a város érdemes fiának a nevét, miért csakis az ő írásmódja lehet számunkra irányadó. De Szatmári-t ir Oláh Miklós is, a későbbi esztergomi primás, ki Szatmári Györgynek éveken át titkárja volt s így ura nevét tudhatta s helyesen irhatta.*
Oláh Miklós Chronicon-ja Bélnél, Adparatus etc. Katona állandóan Szakmarius-nak nevezi Szatmárit, így a Hist. Critica, XIX. 438. stb. helyeken. A dologban az az érdekes, hogy Katona éppen az érdekelt helyeken Oláh-ra hivatkozik.
A mi pedig a Szatmári-név eredetét illeti, talán nem egészen helytelen az a feltevés, a melyet hangoztatott már egy neves történetirónk,* hogy e név a család származási helyét akarja jelezni.*
Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története, 1. 336.
Hohenauer Ignácz Abauj-Torna vm. és Kassa monographiájában 82. l. azt mondja, hogy Szatmári György 1460-ban született, az ú. n. lőcsei házban. (Fő utcza 69.) Állítását azonban semmivel sem támogatja. Hallani mi is hallottunk ilyet. – Ama élő Szatmáry, Szakmány családok közül többen származásukat a primás Szatmárival hozzák kapcsolatba. A mi adataink e rokonságot nem támogatják, de nem is zárják ki teljesen. Tudjuk ugyanis a fentiekből, hogy a primás fitestvérei és Sz. Ferencz fia gyermekkorukban elhaltak. Sz. János gyermekeire adataink nem adnak kellő tájékoztatást. De tudjuk azt is, hogy a Sz. család összes birtokainak a primás egyedüli örököse, hogy ugyanő e birtokokat szülővárosának s unokahugának hagyományozza. Támogatja ugyan több távoli férfirokonát is, de ezek papi pályán vannak. Különben ugyanebben a korban élt, még egy más Szatmári-család is Kassán. De, hogy ez a prímás családjával rokonságban állott volna, semmi nyomát nem találtuk.
Az eddigiek elég alapúl szolgálnak arra, hogy a Szatmári György családfáját egybeállítsuk.
Ez pedig a következő:
Szatmári László: 1468-ban már nem él. Gyermekei: János 1466 †, felesége: Margit; János (?); Bertalan (?); Ferencz 1480 † Felesége: Erzsébet; Ferencz; Katalin; István 1464 †, Felesége: Anna; Miklós; István; György; Anna, férje: Schwarcz György; Anna, férje: Thurzó Elek; Gyermekeik nem voltak.
Látnivaló innen, hogy a családfa nem igen ágas-bogas. Nem ereszti gyökerét a korai időkbe, legalább a rendelkezésünkre álló adatok szerint nem s nem terjeszti ki ágait a kései századokba. A család harmadízben férfiágon kihalt, negyedízben pedig leányágon is.
10. A THURZÓ-CZIMER. (A CURIA THURZÓ-KÉPÉRŐL.)*
A Thurzó-czímert (30. l.) a m. kir. Curia egyik termében levő Thurzó-képről Weinwurm fényképe után Richter Aurél rajzolta. A kép, melyen a czímer van, állítólag Thurzó Elek arczképe, de ehhez szerintünk kétség fér. Az engedélyt a kép lefényképezéséhez Oberschall Adolf curiai elnök úr volt kegyes megadni.
