I.
I.
A Rimay-család. – Rimay Gergely. – A Rimayak és Balassák. – Rimay János szüleit nem ismerjük. – Rimay János születési. ideje. – Vita erről. – Rimay neveltetése. – Rimay és Balassa Bálint. – Barátságuk. – Balassa Bálint halála. – Rimay tudósítása e hatásról és Balassa énekeiről. – Balassa levele Transpergából. – Balassa véleménye Rimay verseiről. – Balassa levele külföldi bujdosásáról. – Balassa hazatérte 1593-ban. – Balassa Esztergom 1594-iki ostrománál. – Rimayt bízza meg emléke megörökítésével. – Halála.
2. BÉKETÁRGYALÁS A TÖRÖKKEL.*
A béketárgyalás a törökkel (7. l.) régi rézmetszetről készült.
A RIMAY név, mint egy nógrádmegyei régi nemes birtokos családnak a neve, nem ismeretlen történelmi forrásaink szerint. Már 1331-ben találkozunk Rimai Miklósnak fiával, szintén Miklóssal, a ki Kolozsmegye főispánja s egyidőben létai (Torda-Aranyos vármegye) várnagy, a ki rokonaival és a Némethy nemes örökösökkel az egri káptalan augusztus 8-án kelt oklevele szerint egy birtokosztályos pert intézett el.
Ismert 1347 április 11-ikéről egy Rimai Mihály, mint Krassó vármegye alispánja; az 1341 előtti időből egy Rimai Miklós, a ki Kecskés vár várnagya Erdélyben s valószínűleg a föntebbi Miklóssal ugyanegy. Egy Rimai Mihály 1363 november 7-ikén mint Zemplén megye alispánja ismeretes. A jászói konvent pedig 1389-ben hatalmaskodás miatt Kazai Kakas János fölkérésére vizsgálatot indít Rimai Mihály és Mátyás ellen, melyet pásztói birtokán követtek el Nógrádmegyében, melyet Bebek Imre országbíró 1390-ben elhalaszt e Mihály fia, szintén Mihály ellen. Továbbá egyik Mihálynak, talán az előbbi zemplénmegyei alispánnak özvegye, Kazai Porcs Margareta, 1373-ban bizonyos hatalmaskodási eljárások miatt egyeséget és 1374 június i-én pedig birtokszerződést köt több visszaszerzendő nógrádmegyei birtokról Kazai Porcs László rokonával.*
L. Tört. Tár. 1907. 15, 19, 192, 195, 352. l. Fejér Cod. dipl. Hung. VII. 3. 134. l., IX. 6. 175.1. VIII. 6. 120. l. VIII. 7. 229.1. X. 3. 94. I. X. 3. 110. l. Károlyi-család oklevéltára. I. 256. l. Pesty Fr. 14. l. – A nevet írják: Rimay, Rymay, Rimai, Rymai (Ry˙may˙, R˙ma˙) alakokban. A költő magát Rimaj-nak írja. A család neve kezdetben így hangzott: Nikolaus de Rima stb. Valószinű, hogy az Alsó-Sztregovai előnevet akkor vették fel, midőn Nográdban a Madách-rokonság révén épen Alsó-Sztregován lett a család birtokos. A költő Rimay oly pecsétet használt, melynek gyürű-körirata: JOAN RIMAI. A czímerpajzs köralakú, kékmezőben egy háromszög, ebben szigony, a fogóján kereszt, felette sisak koronával, belőle kinyúlik három strucztoll s jobbról-balról sisakdísz látható. L, 1621. ápr. 30. Reversales de 80000 tall. Bp. Egyet. Könyvtár. Rimay színes pajzsa megvan a luth. templomban Alsó-Sztregován. Mi Rimay-t írunk, ha az idézet mást nem kiván.
Mi köze ezeknek a költő és államférfi Rimay Jánoshoz, ma még nem tudjuk, de bizonyára családja ősei. Ugy látszik, hogy a gömörmegyei Rima vagy Ryma nevű possessio-ról nevezett család már ekkor nemcsak hogy Nógrádban volt birtokos, hanem egyik ága Erdélybe szakadt s ott előkelő hivatalokat viselt a XIV. században.
A minket most érdeklő Rimayak közül Gregorius Rimay literatus Alsó-Sztregován a XVI. század második felében élt és Madách Krisztinát bírta nőül. Ez a nő 1586-ban már özvegy és utóbb Sós Péternek lett, mint második férjnek özvegye. Mint ilyen, Nyitramegyében Ó-Krasznón vagy másként Széplakon levő egész jobbágytelkét 75 talléron és 10 aranyon elzálogosította Barbarics Györgynek és nejének, Csery Zsófiának. E Gergelynek fia, István, jó barátságban élt a költő Balassa Bálinttal, a ki 1586-ban Liptómegye Dovallo (Dowalow) nevű falujában (Hibbe mellett) egy kőházat és Alsó-Sztregován (Nógrádmegye) öt egész benépesített jobbágytelket adományoz neki hasznaikkal és tartozékaikkal együtt. Adja pedig nemcsak István kiváló tulajdonaiért, hanem egyszersmind azon hű szolgálatokért és e hű szolgálatokban szerzett érdemeiért, melyeket ennek az Istvánnak atyja, minden viszontagságok közt teljesített az ő atyjának Balassa Jánosnak.*
L. Nagy Iván: Kisebb közlések. 3. Rimay J, szülei. Magy, tört. Tár. XI. 238. lap. Itt Nagy Iván ezt a Gergelyt és nejét mondja a költő szüleinek, de csak feltételképen. Ma tudjuk, hogy nem ezek voltak szülei. Nagy ezt a R. Gergelyt tévesen Györgynek írja, fölcserélvén a Georgius és Gregorius neveket. L. B. Radvánszky Béla: Balassa és Rimay barátsága. Budap. Szemle. CXIX. 40, h Ugyanez különnyomatban is. Budapest, 1904. 4. lap.
3. BALASSA JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
Balassa János névaláírása (8. l. ) 1554. augusztus 24-ikén kelt leveléről vétetett. Eredetije a M. Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Joannes Balasi m. p.
Ebből az adatból azt látjuk, hogy a Rimayak közeli viszonyban állnak a Balassákhoz, szolgálataikat ezek nagyra tartják s úgy látszik, hű udvari embereik, mint volt a költő is Thurzó Imrének.
A költő szüleit ma még nem ismerjük, de anyja világosan szintén Madách leány volt s ő Alsó-Sztregován született, a honnan írja magát ő maga és családja. Születési éve abból a nyomozó jegyzőkönyvből lett ismert, melyet a Balassa Zsigmond hűtlenségi perében vettek föl 1616 ápr. 26-án Bozók várában, midőn az esztergomi főkáptalan megbizottja és Csepregi Jakab királyi meghatalmazott Rimayt is kihallgatta s ekkor magát 43 évesnek mondta. E szerint 1573-ban született.*
Toldy 1564 körül keresi születési évét, mert Zierotin Károlyt, a híres protestáns morva harczost és államférfiut Rimay tanulótársának és barátjának tekinti, már pedig Zierotin 1564 szept. 14-ikén született Brandeisban (Csehország.) L. Chlumecky: Carl von Zierotin. 131. l. Azonban Zierotinnal gyermekkorukban való együtt tanulásuk csak mese, mert Zierotin Eibenschitzben, Strassburgban és Genfben tanult, utóbbi helyt Beza alatt. E helyeken Rimay nem tanult. Zierotin, mint 1598 óta a család feje, nagy tevékenységet fejtett ki mint katona és államférfi. Minderre nézve Chlumecky könyvére utalunk. Megjegyzendő, hogy 1594–1606-ig Magyarországon küzdött a törökök ellen s ekkor ismerkedett meg vele Rimay, a ki Zierotin ajánlatára jutott Bocskay mellé s ő ajánlta be Pécsy Simonnak is. Ipolyi Új magyar múz. 1853. I. 492.1. Az Ipolyi Arnold szerkesztésében kiadott Rimay János államiratai és levelezése közli Zierotin Károly naplóját 1591-ről, mely u. ott Rimay János naplója és leveles könyve felíratot mutat a lapok felső részén, világosan nyomdai tévedésből.
4. A RIMAY-CZIMER.*
A Rimay-czímer (9. l.) előbb a Beöthy-Badics-féle képes Irodalomtörténet I. köt. 3. kiad. 419. lapján jelent meg.
Azonban minden kételyt ez sem oszlat el. Ugyanis Rimay 1603 júl. 24-én azt írja Napraghy Demeter erdélyi püspöknek, hogy «nevendékeny korukban» jóakaratú szövetség volt köztük. Ebből közeli egykorúságra kellene gondolnunk, holott Napraghy e szerint 17 évvel (szül. 1556.) volt idősebb.
Ezért Radvánszky Béla a 43 évet tollhibának véli a jegyzőkönyvben s hajlandó 53-at olvasni. De hát tíz évet bajos az életkorból eltagadni vagy elhibázni s talán a «nevendékeny» kort Rimay csak önmagára érti. Ekkor a korkülönbség ugyanaz volt, mint körülbelül közte és Balassa Bálint közt s a barátság mégis lehetőnek bizonyult.*
Rimay Államiratai és levelezése. 97. I.
5. RIMAY VALLOMÁSA SAJÁT ÉLETKORÁRÓL.*
Rimay vallomása saját életkoráról (10. l.) az Országos Levéltárban őrzött egykorú tanuvallatási jegyzőkönyvből. (Attestatorum seu testium inquisitio pro parte Fisci regii stb. Kiadva az egész az Irodalomtört. Közl. 1894. 169. kk. l.). Olv.:
Item 26. Április in Bozok, Vigesimus sextus testis, | Nobilis Joannes Rimay, Juratus Assessor Comit[a]tus Neogradien[sis] Annor[um] 43.
A mint homály borong még mindig e kezdő kérdéseken, akképpen nem tudunk ma még felvilágosítást adni arról, hogy hol tanult, hogyan nevelkedett. Szülei és ő maga evangelikus vallásúak voltak. Az is bizonyos, hogy Nógrádmegyében s az ehhez közelebbi helyeken növelkedett. Valószínű, hogy első sorban házi nevelésben részesült. Abban az időben ezt fönnebb becsülték az iskolainál s akkor és még sokáig azután is nem ok nélkül. Ipolyi Arnold és utána Toldy azt írja, hogy ecsedi Báthory István országbíró pártfogoltja vagy éppen apródja volt.* Ebben Toldy egy levélre hivatkozik, melyet Báthory 1587-ben írt, melynek czímzése ez: «Rimaynak adassék ez levelem.» Aztán így kezdi «Im értem, jó fiam, mit írsz» és valami posztóvásárlásra ad megbízást, aztán így végzi: «Isten hozzád, fili, propera ad patrem.» Azonban ezt a levelet Ipolyi Báthory Zsigmondénak mondja s ugyanő a somlyai Báthory István fejedelemnél való erdélyi, esetleg lengyelországi időzéséről beszél, de csak gyanításképen. Ezt a levelet Rimay Államíratai-ban Ipolyi nem adta ki.
Új magyar múzeum. 1853. I. 107., 493. l. – Toldy: Magyar költők élete. I. 90. l.
Az bizonyos azonban, hogy neveltetésén meglátszott «literatus» családból származása. Koraérett és rendkívül tanult volt már fiatal korában. Mindenesetre az akkori nevelésen kívül valamely környékbeli latin iskolában is tanúlt. Járt-e külföldi egyetemen, pl. a közelfekvő Gráczban vagy Bécsben, nem valószinű. Neve az eddig ismert tanulói jegyzékekben nem fordul elő. Kivált anyja, az említett Madách-leány révén, nagyon jó rokonságba került. Közeli viszonyban és atyafiságban állott a nógrádi s a szomszédos megyei birtokosokkal. Mint ilyen vonta magára Balassa Bálint figyelmét, a ki ha b. Radvánszky Béla találónak tetsző magyarázata szerint 1550-ben született, akkor 23 évvel volt nála idősebb.* Ez az ismeretség természetes volt, ha elgondoljuk a Balassák és Rimayak föntebb érintett kapcsolatát. Talán szolgált is mint ifjú apród valamelyik Balassa vagy a Balassákkal rokon egyik-másik nógrádi főúr udvarában. Teljesen biztos adat azonban az, hogy Rimay korán megtanulta Balassa széltiben ismert verseit, sőt mint afféle koraérett gyermek, némi nyelvbeli javításokat is tett rajtok, melyeket Balassa jóakaratú figyelemmel fogadott. Rimay erről utóbb ezt írja: «része vagyok anniból ez énekeknek (Balassa énekeinek) én is, hogy tíz-tizenkét esztendős korombeli ítéletemmel is munkálkodott ezeknek némelikébe, én igazgatásomnak bocsátotta meg efféle ép írásit örömest, kikbe semmi igazgatás sem láttatott szükségesnek lenni».* Ez a hely egyszersmind megerősíti azt, hogy a születési évet bátran tehetjük 1573-ra, mert ez megfelel annak, hogy a 33–35 éves Balassának verseit javította 10–12 éves korában. Úgy látszik továbbá, hogy Balassának tetszett a Rimay szenvedélyes magyarsága, mert Rimay beszél arról a jóakaratról, melylyel Balassa vette «az ő magyarságának» az ő énekeihez «huzalkodható értékét». Ez a homályos kifejezés egyszersmind a Rimay jó, az övénél magyarosabb beszédére is vonatkozik, mint a ki kevesebb nyelvet tudván, mint Balassa, nyelvérzéke bizonyára tisztább lehetett.
Budap. Szemle. 1904. CXIX. 41. l. B. és R. barátsága. Külön lenyomatban is 1904.
Rimay Munkái. 252. l.
6. BALASSA JÁNOS PECSÉTJE.*
Balassa János pecsétjét (11. l.) a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött 1562. október 15-én kelt iratáról Passuth Ödön rajzolta.
Ekképpen csakugyan vonzó kép az, mely elénkbe tárúl a körülbelől 33 éves költő és fiatal gyermek barátságáról, mely tehát 1583-ban vehette kezdetét. Ez a személyes és mindenesetre nagyon gyakori érintkezés 1589-ig, Balassa elbujdosásáig tartott, de mint folyton erősbödő barátság, csak Balassa halálával, mint a mester emléke iránti állandó szeretet pedig, Rimay életével végződött. A szenvedélyes, a haragban, szerelemben, mulatásban, harczias vitézi tűzben egyaránt végletekben járó Balassa s a szelid, komoly, megfontolt Rimay mindenesetre teljes ellentétek voltak; de ez a körűlmény nem szokott a vonzalom gátja lenni, kivált ha oly szeretetreméltóság is elősegíti, minő Balassában volt.
Az idősb költő uj világot gyujtott rajongó tanítványában. A tudomány mellett megismertette a költészet nagy jelentőségével s itt kivált a szerelmi költészet nagy hatásával a nemzeti nyelv emelésében, csinosításában. Meggyőzte, hogy ez nemcsak játék, hanem a legjobb eszköz nemzeti irodalmat teremteni. A szerelem ad szárnyat a léleknek s a szónak egyaránt. Gondoljuk csak el, hogy ez, a korabeli költészettel ismerős ifju, minő elragadtatással hallotta, olvasta, tanulta Balassa gazdag, virágos költészetét, általa minő új világba ragadtatott s miként tette föl magában, hogy ugyanazon utakon fog haladni mint tudós, mint hazafi és mint költő.
Balassa példája tehát, mint más korabeli előkelő ifjakat is, nemcsak vonzotta, hanem hatása alatt már kora ifjan maga is szerelmi és vallásos énekeket írt Balassa modorában és versalakjaiban, mint azt más ifjak is tették, a kik Balassa körében éltek. Ennek egy érdekes emlékét maga Balassa hagyta ránk, Colloquium octo viatorum (LXXII.) czímü versében, melyben azt mondja: «egy szegény zarándok, régi barátotok éneklette ezt nektek, kik a magyar nyelvben való versszerzésben egymással vetekedtek». E szerint hát többen voltak a vetekedők 1589 körül. Ugyanezt a Radvánszky-codex leírója is mondja, a ki bejegyzett öt éneket a 175. és következő lapokra, melyeket a mostani, tehát a Balassa utáni költők szerzettek, «akarván a poetaságban elméjeket fárasztván futtatni Balassa Bálint elméjével és poetaságban elérni és meg is haladni, melynek bizony csak egyike is kétség, nemhogy mindkettő».*
Thaly Kálmán Balassa B. Századok. 1875. 3I. l. és Baros Gy. R. J. szerelmei lyrája 5. l. Budap. Sz. 1906. CXXVII. 189. l.
7. BALASSA BÁLINT NÉVALÁÍRÁSA.*
Balassa Bálint névaláírása (13. l.) a Nemzeti Múzeumban levő Balassa-levéltár 1577. július 11-ikén Liptóujváron kelt eredeti leveléről. Olvasása: V(alentinus) Balassy.
Mindennek azonban, Rimay énekeit kivéve, aránylag kevés emléke maradt. Ámde őt a mester szeretete mindenkép erősítette s hivatásában megtartotta. Ugy hogy Rimay ifjukori életéből semmi sem ismertebb, mint az ő és Balassa barátsága. Erről Rimay egy töredékben ránk maradt dolgozatában, mely bizonyára része volt a Balassa életrajzának, ezt mondja: «ő is azért az ő fölötte való nagy emberségéből, mint (jóakaróm) engem érdemem fölött böcsüllött s valamikor szembe (volt velem) mindenkor bizonyította arról való szíve ne(hézlését, hogy, úgymond,) velem fogyatkozott állapotja miatt kedve (szerint nem lehet, hogy a tudományokat) nem mívelik, sőt az én szerencsém (fogyatkozott mértéké)vel az ő szerencsétlenségét is minden (időben) vigasztalta. Ha teneked, mondván, a szerencse hamis s az emberek abba nem esmernek, a mi vagy és volnál, mit bánkódom, ha én hozzám kemény és ha nem közli is velem semmi böcsületes ajándékát. Valamikor vagy láthatlak, vagy emlékezem felőled, mindenkoron vigasztalom, mond, magamot veled etc».*
Államiratai. 80. l. A zárjeles helyeket én egészítettem ki, mert a szöveg hiányos. Természetesen, a kiegészítések csak hozzávetések.
Ugyane dolgozat egy másik töredékében ezt olvassuk: «A mennyire ő szeretett s itéletem alá adta mind magát, írását, úgy györködött az én (írásaimban és engem az) őtet való szeretetem (miatt) sokak itéletinél is inkább böcs(üllött, a mit mutat az,) a hol ezt írja: «Kétség nélkűl hiszem, hogy (nem ismerik) mostani zarándokságomnak eredeti (okát) és állapotját nem tudják azok közül (sokan, a kik) rágalmazással szólnak felőlem, de ha virtutis aemula est invidia, invidiam autem subsequitur livor et obtrectatio, nem kell azon uram csudálkoznom s rágalmazásokon fölötte bánkódnom. Énnekem elég az, ha kegyelmed s egyebek, kik olyak, mint kegyelmed, azaz quorum virtus nativa aliis quoque virtutibus est cumulata, szerettek, s tinektek (soha) meg nem hül szívetekben az emlékezetem s kedves lehet is életem instar omnium vos mihi tres, quatuorve estis etc. »*
Ugyanott 80. l. E levél végét még egyszer lásd Munkái. 254. l. az alább idézendő levél végén, de kissé módosítva, mintha két különböző levélről lenne szó.
Balassa e szeretetének jele az is, hogy midőn Transpergában* volt (Poroszország), két könyvet küldött neki új évre s véleményét kérte rólok. A könyvek ellenkező véleményű két szerzőtől voltak a «politiai tiszteknek igazgatása» módjáról, tehát államkormányzásról szóltak. «Küldtem kegyelmednek, írja tovább, magam elméje fáradékiból vágatott rövid három énekecskémet is, de magának kegyelmednek, tudván, hogy természetekben való neveléssel ékesgettessék, s tudja őket magánál tartani s igazitani is kegyelmed. S nevetem azokat s búsulás nélkül sem szenvedhetem, akik akarmi irásimot is elméjeknek csontos pórázára kötvén, sok igéknek változtatásával (obrualván sensusit is) vesztegetik, festetik és izetlenítik és a mellett engem való rágalmazásokkal nyelveknek hegyeit is fenik.»
Ily nevű helység nincs Poroszországban. Helyesen Landsberg (Landsberga, Landsperga) olvasandó. Ily helység van is Kelet-Poroszországban, a régi Lengyelországban.
Végre, mint alább lesz róla szó, mondta Balassa azt is Rimaynak, hogyha úgy halad, mint kezdte, nemcsak eléri, hanem meg is, fogja őt haladni.*
Radvánszky-cod., Rimay versei czímlapján. Munkái, I. l.
8. A HIBBEI TEMPLOM.*
A hibbei templom (15. l.) Cserna Károly rajza, természet után.
Látható ezekből, hogy a nála annyival fiatalabb Rimay iránt nemcsak szeretetet s nagyrabecsülést tanusított, hanem élete belső titkaiba is beavatta, bujdosásában is megemlékezett róla és bizalmassává tette a miatti panaszaiban, hogy háttérbe szorítják. Ezt Rimay különösen előtérbe helyezi a Balassa életéről írt munkájában, melynek töredékeit birjuk. Ezért ide bevette szószerint Balassának az öcscséhez Krakóból írt leveléből azt a részt is, melyben külföldi időzése főokát adja. Ha, mond, itthon valami tisztességes feladatot bíznának rá, szívesebben szolgálna, mintsem verset farag; de mit tegyen, ha nem szolgáltatnak vele? Csak nem lehet Hibbén bíró, a házasságról pedig lemondott. Így inkább marad künn, a hol urakkal és herczegekkel mulathat, mint itthon, a hol csak bajai vannak. Ha azonban Palota vagy Tata kapitányságát bíznák rá, bezzeg haza jönne s vitézi gondjai az emberek előtt is kedvesebbé tennék, mert elvonnák a nagy feladatok a haszontalan élettől, az erény gyakorlása a hivalkodástól.*
Rimay Munkái. 267. l.
Ez a levél világosan válasz az ifjabb testvérnek haza hívó soraira. Valószínű, hogy 1593-ból való s összeesik a török háború kezdetét jelző hírekkel. Bizonyára öcscse nem bírta ezt elképzelni Balassa nélkül s ebben helyesen is számított. Hivatkozott hősiségére és hazafiságára. Csakugyan Balassa, a ki közben 1591-ben is már egyszer járt peres ügyében itthon, 1593 őszén hazajött. Tieffenbach seregében harczolt és mint Habardy László, egri kanonok, misekönyvében írja, ő vette vissza november végén az elhanyagolt Dévény várát, melyet Musztafa 1575-ben foglalt volt el atyjától. Valószínű, hogy a többi ezidőbeli várfoglalásokban is részt vett, mialatt Kékkő, Somoskő, Fülek mind a mieink kezébe jutottak. Ez ostromok alatt találkozott Rimayval is, ki ezekben az időkben szintén katonai szolgálatokat teljesített.
)
Esztergom ostroma (17. l.) Egykorú metszet Ortelius Krónikájában. Aláírása: WAHRE CONTRAFACTUR DER BELEGERVNG GRAN SAMPT DER SCHLACHT SO DARBEI GESCHEHEN DEN 3. AVGVSTI AN(n)O 1595.
Balassa azonban, midőn Tieffenbach télire Kassára húzódott vissza, vitézségéért valami jelentékenyebb megbízatást kért s midőn nem kapott, 1594 január végén sértődve ment vissza Krakóba. Ott töltötte a tél hátralévő részét. Könnyen lehet az is, hogy éppen ez időben történt a fentebb idézett levélváltás. Ekkor is írhatta t. i. Balassa azt, hogy itthon nincs mit keresnie. A körülmények, mig pontosabbat nem tudunk, mindkét föltevést lehetőnek mutatják. Elég az, hogy midőn a tavaszi hadjárat megkezdődött, akár az öcscse vagy Rimay buzdítására, akár pedig a nagyszerű készülődés hírére, megint csak hazajött és Rimayval együtt csatlakozott a Pálffy Miklós hadseregéhez, mely Esztergom alá szállt s május 7-én megkezdte e vár ostromát. Május 19-én, egy csütörtöki napon «a második várost, holott a vízvár vagyon», vették ostrom alá, de a törökök a német gyalogság megfutamodása miatt a támadást visszaverték. Ekkor kapott halálos sebet Balassa is, Dobokay szerint mind a két lábát meglőtték. Adataink szerint mindkét sebesült lábát utóbb levágták s mikor a sebész hozzáfogott, Balassa Vergilius e sorát mondta: «Nunc animis opus Aenea, nunc pectore firmo», majd a Dobokay intésére hozzátette: «Hiszen, atyám, azt akartam, hogy így legyen». Tudta, hogy meg fog halni s ezért mint igazi keresztyén készült rá, leszámolva apai és vallásos kötelességével.*
L. Thurzó György lev. nejéhez. Rimay: Államiratai: 95. 1, és Campianus Tiz magiarul irott okai … Balassa Bálinttól iratott … művében Dobokay Sándor előszavát. (Bécs, 1607.) V. ö. Istvánffyt is.
Így halt meg Balassa május 26-án, a visszafoglalt Esztergom várában s ekkor mondta halála óráján Rimayt «helyében valónak lenni», azaz a ki az ő költői utóda, «kérvén arra, hogy az ő halálát verseivel ékesítse meg: kit véghez is vitt Rimay János », mint ezt a Balassa énekeit tartalmazó Radvánszky-codex írja. Rimaynak a mester e meghagyását teljesítő működéséről külön érdemes e lapokon szólni.
