V.
V.
Néhány nappal előbb húnyt el Thurzó György nádor, ki bár nem egyszer gyengének bizonyúlt a nehézségek leküzdésében, de gyakran jelentékeny szolgálatokat tett hazájának, és mindig becsületes buzgalommal igyekezett kötelességét teljesíteni.
A nádori méltóság üresedése idején, Pázmánynak több elődje a királyi helytartó tisztét viselte volt. Ő nem vágyott iá. És mikor a király Thurzó halála után a teendő intézkedések iránt véleményét kérte, azt ajánlotta, hogy a törvény értelmében, egy esztendő lefolyása után, nádor-választás végett hívja össze az országgyűlést; addig pedig egyházi és világi urakból álló tanácsra bízza az ügyek vezetését.*
A király 1616 deczember 31-iki leirata a primási levéltárban. PÁZMÁNY válaszirata nem maradt fönn. De tartalmát ismerjük a későbbi levelekből; névszerint Khleslnek május 4-ikén PÁZMÁNYhoz, és ennek május 17-ikén a királyhoz írt leveleiből.
A király, mivel német tanácsosai a kormánytanács felállítását nem helyeselték, soká habozott. Végre, majdnem harmadfél hónap eltelte után, elfogadta Pázmány javaslatát, és őt «mint az ország primását» a hét tagból megalakított tanács elnökévé nevezte ki. De ismét másfél hónap múlt el, míg a királyi rendeletek és utasítások szétküldettek.*
Az 1617 márczius 20-iki királyi leirat és utasítás a primási levéltárban.
Ekkor azután Pázmány, a tanács megalakítását és a királyi rendelet közzétételét, saját felelősségére függőben tartotta. Előterjesztette a királynak, hogy azon időpontig, mikor a nádorválasztásnak meg kell történni, már csak félesztendő van hátra, s ezen rövid időköz a kormánytanács felállításának kihirdetésére és működésének megkezdésére alig elegendő; továbbá kiemelte, hogy a kormánytanács népszerűtlen intézmény volna, mert létesítését úgy magyaráznák, hogy a király a nádori méltóságot nem szándékozik betölteni. Ezért azt tanácsolta, hogy a király álljon el határozatától, és mielőbb hívja össze a magyar országgyűlést.*
PÁZMÁNYnak május 17-iki fölterjesztése ugyanott.
A kormánytanács csakugyan nem jött létre, és Pázmány elhárította magától azon előkelő állást, melyet a királyi bizalom az ország kormányának élén részére kijelölt. De tényleg mégis a primási méltóság hagyományos közjogi helyzeténél fogva, az országos ügyek szálai az ő kezeiben összpontosúltak. Elnökölt a magyar tanácsosok ülésein. Rá volt bízva a nádor hatásköréhez tartozó ügyek elintézése. És az erdélyi fejedelemmel a tárgyalásokat szintén neki kellett vezetni.
Mikor 1617 márczius elején Bethlen követei Prágába érkeztek, Pázmány meghivatott az udvarhoz. Vele Lépes Bálint cancellár, Révai Péter túróczmegyei főispán és báró Hoffkircher András tanácsos működtek mint királyi biztosok. Mindenekelőtt a sérelmeket, melyeket a király és az ország Bethlentől szenvedtek, tizennégy pontba foglalva, közölték az erdélyi követekkel. Ezek, urok védelmében, Homonnai támadását jelölték ki a bajok és bonyodalmak kiinduló pontja gyanánt, mert az kényszerítette a fejedelmet, hogy saját védelméről gondoskodjék. Viszont ők is a sérelmek hosszú sorozatát állították össze; a zavarok szerzőinek megbüntetését, az ellenséges érzületű királyi tisztviselők elbocsátását, az országgyűlés összehívását sürgették.
A Pázmány által szerkesztett királyi válasz ridegen és elutasítólag hangzott, egyszersmind Bethlentől és az erdélyi rendektől biztosítékot kívánt arra nézve, hogy a nagyszombati egyesség pontjait jövőben lelkiismeretesen megtartják és a töröknek magyarországi területet többé át nem engednek.
Minthogy pedig erre az erdélyi követek nem voltak felhatalmazva, abban történt megállapodás, hogy június végén Nagyszombatban új értekezlet fog tartatni.*
PÁZMÁNYnak a prágai értekezletek alatt írt sajátkezü jegyzései a primási levéltárban.
)
BETLEN GÁBOR PÁZMÁNYHOZ ÍRT LEVELÉNEK HASONMÁSA. 1617 DEC. 17.
(Az orsz levéltárban lévő eredetiről.)
Bethlen készséggel küldötte Nagyszombatba biztosait, kiknek élén Pécsi Simon cancellár állott. A királyi biztosok elnöke Pázmány volt. Értekezleteik ez alkalommal gyorsan eredményre vezettek. Július utolsónapján aláírhatták az egyességet, mely a nagyszombati végzéseket megerősítette, és a béke biztosítására czélzó néhány ponttal kiegészítette.*
Az ezen tárgyalásokra vonatkozó irományokat kiadta SZILÁGYI S. az Erdélyi Országgyűlési Emlékek VI. kötetében.
A siker főleg Pázmány érdeme volt. Az ő magatartásában lényeges fordulat állott be, mióta meggyőződött, hogy azok, kik Bethlen megbuktatását kivihetőnek, sőt könnyű feladatnak tüntették föl, az udvart és őt is tévútra vezették. Fölismerve ezen tényt, nem késett belőle a következtetést levonni. A Homonnai jelöltségéhez csatolt remények meghiusulásáért kárpótlást keresett azon kísérletben, hogy Bethlent a török-szövetségtől elvonja, és tőle a kath. egyház javára engedményeket eszközöljön ki.
Pécsi Simon cancellár alkalmas közbenjárónak kinálkozott a fejedelemnél. A nagy távolság, mely a kath. főpapot és a keresztény alaptól legmesszibbre eltérő zsidózó-szombatosok fejét vallási téren elválasztá, nem képezett nehézséget akár a politikai tárgyalásokban, akár a magán érintkezésben. Szívélyes viszony fejlődött ki közöttök. Pázmány szelleme felsőbbségével meghódította az erdélyi cancellárt, aminthogy hazaszeretete őszinteségéről is meggyőzte őt. Egyszersmind a vendégszeretet és társadalmi figyelem nyilatkozataival lekötelezte; nyájasságával és kedélyességével megnyerte.*
Pécsi Simon 1617 szeptember 12-dikén így ír PÁZMÁNVhoz: «Nem kerülném el az háladatlanságnak vétkét, ha Nagyságodnak hozzám megmutatott sok jóakaratját, szeretetét méltó dicsérettel nem emléteném, mind ott Nagyszombatban létünkben, s mind utunkban, mely bátorsággal és becsülettel késértettünk. Az én kegyelmes uram és mindenekelőtt Nagyságodnak jó hírét-nevét mindazokért magasztalom». PÁZMÁNY levelezése. 116. És 1618 február 23-ikán biztosítja: «Én bennem... a confidentia szintén ép olyan épen áll, mint annakelőtte». 161.
Viszont Pécsi, visszatérve küldőjéhez, a magával hozott benyomások uralma alatt, megtudta nyugtatni Bethlent Pázmány törekvései iránt, és eloszlatta aggodalmait.
Bethlen ekkor a prímáshoz levelet intézett, melyben a nagyszombati értekezletekben tanusított jóakaratáért köszönetét fejezi ki.* Pécsi által pedig biztosította, «hogy – úgy mond – őfelségéhez, az egész keresztyénséghez, és nagyságtokhoz is csak oly tökéletes szívvel és szándékkal viseltetik és vagyon, valaminél jobbat akárki nem kívánhatna!*
Ezen levél, sajnos, nincs meg. Említi Pécsi Simon imént idézett levelében.
Pécsi Simon, imént idézett levelében Hozzáteszi: «Csak sóhajtja az jó alkalmatosságoknak hiába mulását». Ez arra utal, hogy PÁZMÁNY és Pécsi concrét terveket terjesztettek a fejedelem elé.
17. MÁTYÁS CSÁSZÁR ÉS KIRÁLY ÉRME.
