I.
I.
A Páriz-család. Páriz Imre dési lelkész. Nősülése. Családja. P. Ferencz születése. Gyermekkora. Tanulás otthon. A Páriz-család Gyula-Fehérvárra költözik. II. Rákóczy György veszedelme. Gyula-Fehérvár pusztulása. A Páriz-család Beszterczén. Visszaköltözés Gyula-Fehérvárra.
62. NAGY-ENYED.
DUNÁNTÚL, egy népes kereskedővárosban nagy öröm köszöntött be egy jómódú kalmárcsaládhoz az ezerhatszáztizennyolczadik esztendőben.* Párizéknak – ez volta Pápán lakó család neve – fia született; a ki a keresztségben Imre nevet kapott. Örömükben «Istennek ajánlották»: papnak szánták, papnak neveltették. A szülők óhaja szépen megegyezett a gyermek hajlamaival; sikeresen elvégezte az előkészítő osztályokat s huszonkilencz éves korában már rendes pap lett Désen. Ugyanekkor lépett föl mint író egy nagyon kedveltté vált és sok kiadást ért vallásos művel.*
Némely életrajzírónál 1616. évet találunk. De fia Ferencz írja Naplójában, hogy 1667-ben, 49 éves korában, halt meg s e szerint nem születhetett 1616-ban. Életrajzát 1. EÖTVÖS LAJOSTÓL a «Veszprém» cz. lapban 1866. 11., 25. sz.
«Keskeny Ut.» Utrecht, 1647. Életében még két s holta után is több kiadást ért. Nehány évvel ez előtt átdolgozva újra megjelent.
Mint paptársainak, úgy neki is, mihelyt egy csendes parochiában elhelyezkedett, első dolga volt háztűznézőbe menni és háztűzhelyet alapítani. Nem is kellett hosszú ideig keresni a hozzá illő házastársat, megkérette egy Kávási nevű nemes ember «elsőszülött leányát» Borbálát, a ki örömest frigyre lépett vele. E házasság boldogságának volt első lánczszeme a Ferencz születése 1649 május 10-én. Első gyermek,* kinek születését később még két fiú: Imre és Pál s egy leány: Krisztina születése követte.
Pápai Páriz Ferencz említ ugyan Naplójában egy «Páris Imreh deák bátyám uramat», a ki Pápán lakott, de ez unokatestvére lehetett.
A kis Ferencz már öt éves korában megkezdte a tanulást szülőfölde iskolájában. De itt nem soká folytathatta s a két előkészítő vagy elemi osztályt sem végezhette el.
A fiatal pap, a kinek népszerűségét az is mutatja, hogy paptársai esperesnek is megválasztották, magára vonta II. Rákóczy György figyelmét és őt hívta meg udvari papnak, midőn ez állás 1655-ben Kereszturi Pál halálával megüresedett. A Párizcsalád ennek következtében elhagyta a nyugodalmas dési parochiát s Gyula-Fehérvárra költözött. Bár ne tette volna. De nem tudta, mily veszedelmes a Rákóczy szerencséjéhez kötni sorsát. E költözés óta folytonos, vándorlás és hányatás volt osztályrésze. A lengyel királyság délibábját kergető Rákóczy nemcsak saját fejedelemségét és életét veszítette el, hanem a fölingerelt török-tatár hadak pusztítását is rázúdította a szerencsétlen országra. A fejedelmi czímhez való ragaszkodása, akkor, midőn a török hallani sem akart többé róla, idézte elő Gyula-Fehérvár pusztulását is. 1658 szeptember 5-én tatár csapatok rohantak a védelemre nem alkalmas városra, fölgyújtották s kirabolták, nem kimélve sem templomot, sem iskolát, sőt még a sírboltot sem; a lakosokat felkonczolták vagy rabságba hurczolták. Pápai Páriz családjával Kolozsvárra menekült, hogy ott várja meg, míg csendesebb idők következnek. Itt kapta a désiek felszólítását, kik még mindig nem felejtették el egykori kedves papjukat, hogy térjen vissza hozzájuk. Páriz a meghívásnak készséggel engedett. De most itt sem találta föl azt a nyugodalmat, a melyet négy év előtt elhagyott.
A fenesi síkon kapott sebeibe belehalt Rákóczy esete (1660. máj. 7.) intőpéldául szolgálhatott volna utódának, hogy a törököt meggondolatlanul haragra ne ingerelje, mert az ország pusztul el miatta, de az új fejedelem, Kemény János, sem volt óvatosabb. Mint Rákóczy a lengyel koronára áhítozás által, úgy játszotta el ő is a török bizalmát kétszínű politikája s a német segély keresése által. Az országra a veszedelmet mégis nem annyira ez, mint inkább az által hozták, hogy a fejedelemséghez azután is görcsösen ragaszkodtak, mikor a török elejtette őket. Ez volt oka annak, hogy ismét tatár csapatok száguldottak az országon keresztül s pusztították el tűzzel, vassal Szatmár, Belső-Szolnok és Doboka megyéket; fölégették Dést is s Páriz ismét menekülni volt kénytelen. (1661.) Ekkor a jól megerősített Beszterczén* vonták meg magukat s több évet töltöttek itt várakozásban, míg visszamehettek Gyula-Fehérvárra, bujdosásuk végső állomására.
Besztercze-Naszód megyében.
