V.
V.
35. RÉSZLET A BITTSEI PALOTÁRÓL
Nyáry Krisztina gondja gyermekei hitoktatására. Az udvari nevelés. A vizsgák és vitatkozások. Az 1634-iki kettős ünnep: keresztelő és vizsga. Lassius vitája István gróffal. Soproni füzetek. A nádorné udvara és vendégei. Esterházy fiának házassága mostoha leányával. Lakodalom. Nyáry Krisztina halála. Temetése. Gyermekei.
VALAMINT a középkorban a fejedelmek udvarai voltak sajátlag a nemes ifjúság magasb iskolái, melyekben mint inasok és apródok a fegyvergyakorlás, nyargalás, vívás és szolgálattétel mellett az udvari papok vagy tanítók által a tudományokban is oktatást nyertek: úgy a XVII. és XVIII. században is, mielőtt a nagy szombati collegium a fensőbb tanulmányok színvonaláig ére, Bethlen és Esterházy udvarai valának a magyar nemes ifjúságnak magasbra képző iskolái.
Maga Esterházy is így végezte önmívelését nagybátyjának, Illésházy nádornak udvarában, és miközben elsőszülött fia István nevelkedék, találkozunk körüle az Erdődy, Koháry, Pálffy, Perényi, Wesselényi családok ifjú sarjaival, kik ott apródkodva, nemcsak a fegyverforgatásban képzék ki magokat, hanem a bölcsészettel és jogtudománynyal is foglalkoztak. Mert a nádor udvarának jezsuita papjai a régi rendszeren csakhamar változtattak. Már Hajnal Mátyás felől beszéli a följegyzés, hogy a nádor udvarában a durvább és veszedelmesebb bajvívásokat, tornákat és lándsavetéseket megszűntette, mire a vallásos tanítások és a nádor által annyira kedvelt és szenvedélylyel folytatott tudományos vitatkozások a vitézi játékokon felülkerekedtek. Nyáry Krisztinának is nagy gondja volt gyermekei hitoktatására. Egyetlen gyermekénél sem feledi el följegyezni naplójában, hogy az igaz hitben fogja neveltetni.
E nevelést, valamint az egész udvar lelki életét Hajnal vezette, kinek, miután teendői fölöttébb megszaporodának, segédűl, ki őt a bölcsészet tanításban pótolni képes vala, az erre a tudományra irodalmilag is mívelt Keresztes Istvánt nyerte meg. Ezen bölcsészeti tanfolyamot, melyet ekkor Keresztes a nádor udvarában megnyitott, a főúri családok gyermekei közül is többen látogatták, kik nemcsak – úgymond a följegyzés – magas származásuk, hanem elmebeli tehetségeik s magasb tanúlmányaik által is fényeskedtek. Nagy feltűnést keltettek nyilvános vitatkozásaik is, melyeket évközben gyakran tartottak. Ezekre nemcsak a szülők voltak hivatalosak, hanem a nádort látogató jézus-társasági tagok, más egyháziak és szerzetesek is, kikhez tudósabb világiak is csatlakoztak, hogy mint ellenfelek a vitában részt vegyenek és annak fényesebb akadémiai színt kölcsönözzenek.* Legnagyobb ünnepséggel tartották természetesen a tanfolyam végén a vizsgákat és a vitatkozásokat. Így 1633-ban a rationalis philosophiának tételei kinyomatván, a meghivott nagy közönség közt kiosztattak. Az ifjak, köztük a nádor fia, oly jelesen feleltek, hogy szüleik szemeiben örömkönyek úsztak.
Legrészletesebben tudósít e magas tanodáról az Acta Jesuitar ab 1599–1647. nagy-szombati collegiumi codex, melyből vette rövid leirását Timon (Annales, egyet. könyvtári kézirat) és KAZY (Hist. Universitatis). – Az Acta 1633-ban a Missio Palatinalis czím alatt ezeket írja: Unus nostrum (Keresztes István), qui in aula (palatini) altero iam continuus est anno, habet sub disciplina philosophica praeter proregis primogenitum (Eszterházy István) praecipuae quoque nobilitatis Ungaricae auditores, et eos quidem non sanguine magis, quam ingenio, conditione et virtute in ludis rara comprimis conspicuos.
Még nagyobb hírre tettek szert a következő évi viták, melyek nemcsak fokozottabb haladást tanúsítottak, hanem nagyobb ünnepségekkel is folytak le. Esterházy nádor t. i. 1634-ben kettős, ünnepet tartott. Az első napon nejének, Nyáry Krisztinának újszülött gyermeke keresztelőjét ülte, és másnapra volt a vizsga és vitatkozás kitűzve. Az összes főúri világ hivatalos volt Kis-Martonba. Esterházy az által is akarta emelni a nap fényét, hogy a vitatkozásra kitűnő ellenfélt keresett. – Nagy hírben állott ekkor az országban a protestans tudós, dr. LASSIUS. Nem csupán felekezete, de a katholikusok nagy része őt ép oly nagy tekintélynek tartotta a theologiában és philosophiában, mint az orvosi tudományban és vegytanban. Irodalom-történetünk jelenleg ugyan mit sem tud felőle; csupán a protestáns egyháztörténet említ egy hasonló nevű, Lasius Ádám tanárt, ki egy ideig a sopronyi collegiumban oly hires tanár volt, hogy kartársai megénekelve, őt verssel tisztelték meg.*
L. FABÓ, Ágost. vall. tört. emlék. III. 84. l.
Jóllehet e Lassius iránt a közönség nagy véleménynyel vala, kútfőnk önhitt, dicsekvő és felfuvalkodott embernek állítja őt, mégis az ily jezsuita bölcsészeti vitatkozásokat, melyekbe sokszor belebonyolódott, mind tanácsosbnak látta kerülni. – Esterházy azonban minden módon arra törekedett, hogy a vitába beugrassa. Levelet intézett azért hozzá, melyben azon ürügy alatt kért, a kitűzött napra látogatását, hogy tanácsát kikérje gyermekágyat fekvő neje és saját fogfájása iránt. A doktor élt ugyan a gyanuperrel, s előtte való napon érkezett meg; de a nádor letartóztatta másodnapra is, és magával vitte a terembe, hol a viták folytak. Kezébe adták a kinyomatott bölcsészeti tételeket, melyek egy sor aristotelesi, természetbölcsészeti, chemiai és magiai állítást tartalmaztak. Az ifjú István gróf kezdte meg a vitatkozást. Egy órai szónoklat és előadás után felhitta a doktort, hogy ha valamely kifogása volna tételeire, adná elő ellenvetését. A kihivott doktor kénytelen volt fölvenni a keztyűt, és megragadja az Aristoteles tételét, mely a természet alapelveit érzés alá esőknek tanítja. A védő nádorfi a doktor támadásait fáradság nélkül visszautasítja, de a doktor nem egykönnyen adja meg magát; a megkülönböztetés ellen intézte most syllogismusait és majd a maiort, majd a minort, aztán hol az egyik, hol a másik thesist támadta meg, hol pedig eltért a tárgytól és nagy beszéddel, szónoklati fordulatokkal palástolta diversióját. A vitatkozó nádorfi szerény komolysággal figyelmezteté ellenfelét, hogy nem tartja meg sem a dialektika, sem az ethika által előírt vitatkozási szabályokat; hogy szerte beszél és szónokol, de itt nem prédikálásról van szó, hanem vitatkozásról scholasticus modorban; vagy érti a doktor a tételt, vagy nem érti; ha igen, adjon arra alaki választ; ha nem, hallgasson el és újra megmagyarázza; különben a vitatkozás mitsem ér. A doktor a distinctiót újra megmagyaráztatni kérte magának. A hallgatóság ekkor már feszült izgultsággal követte a vitát. De mire a doktor ismét csak dilemmákkal válaszolt, a vitatkozó kimutatván, hogy a distinctiót még sem fogta föl, rendre utasította őt. A doktor csakugyan bevallotta, hogy nem értette meg a kérdést, mire a nádor és hallgatók elveszték türelmöket. Esterházy, ki a vitát addig a legnagyobb önuralommal hallgatta, és noha a közbeszólások ilyenkor helyen kívül nem valának, egy szót közbe nem szólott, most felemelkedék és a doktorhoz e zokszót intézte: «Minek beszélsz tehát, ha azt sem tudod, miről van a szó!»
A beállott feszültségen lazított valamely ifjú báró, ki kilépvén, a vitatkozás tételét egészen helyesen fölállította, bebizonyította és a hallgatóságnak még világosabban megmagyarázta... A vitatkozást vezető bölcsészettanár immár megelégelte a dicsőséget. És hogy a jó hangulatot visszaállítsa, zárbeszédében nemcsak megköszönte dr. Lassius fáradságát, hanem kidicsérte nagy tudományát is, melyet a vitatkozásban tanusított és meghítta délutánra a vitatkozás folytatására, mentegetve őt egyúttal, hogy csupán megzavarodott kissé a nehéz tétel fölfogásában.
Ez eseményt is jól kibányászta aztán a nádor és köre, úgy, hogy ez alkalomból is mindjárt többen megtértek, míg mások gyermekeiket adák a jezsuita-iskolákba. A nádor fia pedig ez által tudományának fényes jelét adva, a figyelmet magára vonta oly mértékben, hogy a szomszéd Soprony protestáns tanárai és tudósai is helyén látták őt megtisztelni.
Sopron akkor egyik főszékhelye volt a Luther-féle protestantismusnak. Nagyobbára németajkú, idegen lakosai kezdet óta erősen szítottak a reformatióhoz. Az Ausztriából kiűzöttek itt a határon biztosan megtelepedtek. Ifjaikat a külföldre, protestans tanodákba küldözgették; viszont külföldről jobb tanárokat hoztak be, s ezek segélyével az akkori vallásos és kései classicus selejtes irányban folyt a nevelés tanodáikban. A tanítók és tanulók versengve készítettek anagrammákat, epigrammákat, elegiákat, emblemákat és egyéb poétai játékokat. Míg a jezsuiták tanitványai magasabbra repkedve, az égieket, királyokat és főurakat énekelték meg és ünnepelték horatiusi, terentiusi, virgiliusi és ovidiusi utánzatokban: addig a sopronyi puritánok csak keveset hagytak az égben, amit megénekelhettek volt, viszont földi patronusaik őket úgy hagyták el, hogy már csak városok biráiban, iskolamesterekből lett tanácsosaikban, szerény iparos polgáraiban tisztelték maecenásaikat, kik nem igen emelkedtek túl a köznapi élet határain, és a tanodai múzsa is a classicus vers utánzásában mind alacsonyabb röptöt vett. Fönmaradt néhány versjáték, melyek a sok német senátor mindegyikét, a becsületes, iskoláikra adakozó polgárokat, ez apró maecenásokat külön éneklik meg.*
Lásd például az Anagrammata Hungaro Sopronia, ajánlva Amplissimis consuli, iudici et ordini senatorio, melyben Hartlieb poeta laureatus és tübingai artium magister megénekli őket 1610-ben Keresztúron a Nádasdyak nyomdáján kijött verses füzetében.
Mire azonban Sopron közelében, Kis-Martonban, a nádor udvarában fölhangzott az ékesebb múzsa, a sopronyi tudósok is azonnal feléje hajlongtak. Az új laureatus bölcsészeti tudornak, István nádorfinak legott egy bokor verset szerzettek és adtak «Sopronyi Füzes» (Salicetum Soproniense) czím alatt. A város legtudósabb férfia, Lakner Kristóf jogtudor állította össze és kedveskedett István grófnak.
A mű* nem egyéb azon verses gyűjteménynél, melyben bizonyos eszmék, gondolatok és tárgyak szerint vannak a jeles mondatok összeállítva más szerzőktől is; ilyenek voltak akkor nagyban a «Poliantheák» vagy Robertus Aquimus «Aurifodinája». Természetesen, a tárgyválasztás nem épen mindig gondos, sőt sokszor bizarr ízlésre mutat.
Salicetum Soproniense a Christophoro Lakner, sacr. caes. regiaeque Mattis aula familiari 1636. (A Nemz. Muzeum könyvtárában).
***
A nádor udvara nemcsak egyházi írók és tanárok gyülhelye volt; nejét főrangú hölgyek is gyakorta keresték föl; a Nádasdyak, Batthyány Ferenczné született Poppel-Lobkovitz herczegnő és mások; de legszívesebben látott vendége volt a nádornénak az özvegy Csákyné, a derék Wesselényi Anna, Nyáry Krisztinának nemcsak rokona, hanem egyúttal kedves barátnéja, ki ép oly házias és családias vala, mint ő. E mellett mindkettőjöket buzgó és tevékeny vallásosság és szigorú erényesség jellemzé. Imában, ájtatos gyakorlatokban, imakönyvek iratásában és kiadásában, az istentiszteletben és szerzetes lelkiatyáik épületes társalgásában találták életök magasabb örömeit. Ekközt szőtték sokszor családi terveiket, ügyeik elintézését, gyermekeik előmenetelét, házasságait, azonképen térítéseiket.
Ez okon igen gyakran találjuk ez években itt időzni Wesselényinét. Nem ritkábban jár itt Bethlenné Brandenburgi Kata is, minthogy ő meg Wesselényi Annát kerülgeti, ő körülötte jár. Mert bármennyire eltért is e könynyelmű, mulatságszerető, szenvedélyes nő jelleme, mégis nem egyszer kereste föl a nádort és nádornét, hogy bonyodalmas ügyeiben segítsenek rajta. Brandenburgi Kata Wesselényi Anna fiát szenvedélyesen szerette. Elhalmozta őt ajándékaival: várakkal, kincsekkel, pénzzel, ékszerekkel. Feldúlta ezzel egyidőre családi életét és boldogságát. De Csáky számítóbb ember volt. Anyja és családja hatása alatt lassan elhagyá az utána epedő nőt; ajándékait azonban megtartotta. A fejedelemasszony szerelmében csalatkozván, visszakivánta ajándékait. A panasz és per e miatt a nádor elé került, ki maga elé hívta meg a feleket és megállapította, mivel tartozik Csáky a fejedelemasszonynak, és egyességet hozott köztök létre.*
Lásd mindezen részleteket DEÁK FARKAS szép könyvében, «Wesselényi Anná»-ban, melyből azokat vettem, ki e jeles nőnek életrajzát és érdekes levelezéseit a legméltóbban mutatta be.
Közben nem feledik a gyöngédebb családi viszonyokat sem. Komaságokat, házasságokat itt terveztek. Csákyné egyik unokájának épúgy lett keresztatyja III. Ferdinánd, mint volt máskor az egyszerű jezsuita, Vásárhelyi Dániel.
A Thurzó-féle nagy vagyon főörökösei, Nyáry Krisztinának első férjétől született gyermekei, a nádor mostohaleányai valának. Ezek egyikének, Krisztinának halálával a másikat a nádor saját fiának szánta és adta feleségül. A Thurzók gazdag öröke ekként az Esterházyaknak Mágocsy- és Dersffy-féle gazdagságával egybeolvadt. Ez volt akkor a főúri házasságoknál nagyobbára a fő szempont. S épen azért, valamint voltak, kik az efféle előnyös összeköttetéseket kifőzték és megállapították, viszont találkoztak érdekeltek, kik az efféle összeköttetéseket megakadályozni igyekeztek. – Eszterházyt gyakran vádolták azzal, hogy családját és rokonságát ez úton gazdagítani törekszik. Pázmány ismételve föllépett ellene. Midőn az elhúnyt, dúsgazdag Homonnai Drugethnek árva leánya Esterházy udvarába jutott s ezt a leányt szegényebb, kisebb sorsú rokonnak szándékozott férjhez adni: Pázmány a királyig vitte a dolgot és kérte ő felségét, mentse meg az árvát a reá nézve lealázónak vélt, sorsán aluli házasságtól és vegye őt udvarába, hogy – úgymond – legalább a megholt iránt tanusítsa nagy szolgálatáért azon kegyelmet, melyben életében, noha megérdemelte volna, nem részesítette.
Esterházy édes fiának mostoha leányával való egybekelését minden akadékoskodó cselek ellenére átvitte. Fényes, fejedelmi pompával ülték meg a lakadalmat Kis-Martonban. Az országnak majdnem összes főurai meg voltak híva. A király képében Lósy érsek jelent meg. Rákóczy is fényesen képviseltette magát. A nagy-szombati collegium és egyetem verses és szónoklati mutatványait a nádor udvarába tette át ez alkalommal. Keresztesi István és Nádasi készítették a menyegzői verseket az egyetem nevében. Pozsonyban nagy fénynyel állították ki. A díszesebb példányok különféle színű selyem és atlasz-lapokra nyomattak. A kifüggesztendő verses emblemák képei pedig festve és aranyozva, három regál ív nagyságú papiroson jelentek meg.
Az atyák közül az igazgató Forró, továbbá Wesselényi, Keresztesi és Nádasi Kis-Martonba mentek a lakodalomra. Forró, ki István grófot keresztelte, volt az összeadó, és mondotta a nászbeszédet, mig az érsek csak mint a császár személyének képviselője volt jelen. Forró az Irás e szavai fölött tartott ékes beszédet: «Amit Isten összekötött...» A császár követein kívül jelen voltak a lengyel király követei is. A nászmenet ágyúk dörgése közt fényes és nagyszerű volt. Az ebédnél osztattak szét a versek. Ezt követte a lóverseny, melyen az utolsónak beérkező arany szarvú bakot nyert. A mulatság egész éjjel és több napon át tartott. De már nem hetekig és hónapokig, mint Nyáry Krisztináé Thurzóval, az ara atyjával.
A RÉGI JEZSUITA TEMPLOM NAGY-SZOMBATBAN.
A nádor, fiának hagyva Kis-Martont, anyai örökét, Semptére, az újon adományúl nyert Thurzó-birtokra ment. Sempte Nagy-Szombathoz közelebb esvén, folytonosb volt a nádor érintkezése a jezsuitákkal, kik őt, ide ki-kirándúlva, sűrűn látogatták. Még gyakrabban rándúlt ő maga Nagy-Szombatba az érsekhez országos tanácskozásokra, a collegiumba és az egyetembe. Résztvett ez intézetek egyházi s iskolai ünnepélyein. A télen át állandóbban is nagy-szombati házába tette át lakását, hol hosszabban, hónapokon át is tartózkodott nejével és családjával, főleg azért is, hogy gyöngélkedő egészségét Jung Ábrahám által gyógyíttassa.
36. NAGYSZOMBAT FŐTERE.
***
Nyáry Krisztina mint hű hitves és mint a szó legnemesebb értelmében osztályosa a férj örömeinek és bánatainak, törekvéseinek és sikereinek, teljes mértékben igazolta a reményeket, melyeket Esterházy Miklós a vele kötött házassághoz csatolt vala. E mellett a Gondviselés frigyöket számos gyermekkel áldotta meg, kiknek utódaiban ma is él az általok megalapított nagynevű család.*
Esterházy Miklósnak Dersffy Orsolyától csak egyetlen fia született István; de ez férfiutód nélkül hunyt el. – Nyáry Krisztinával ünnepelt menyegzője után épen egy esztendőre jött világra első magzatjok: MAGDONA. Ezt követte az 1626-ik év utolsó napján az első fiú LÁSZLÓ, 1628-ban KATA, 1630-ban ANNA, 1632-ben MIHÁLY, 1634-ben KRISZTINA, 1635-ben PÁL, 1638-ban MÁRIA, 1641-ben FERENCZ.
Kilencz gyermekök közűl hármat kora halál ragadott el. Katát és Mihályt másfél éves korában Krisztinát miután alig tizenegy hétig élt, kísérték sírjokba.
LÁSZLÓ 26 éves korában Vezekénynél, a törökökkel vívott csatában hősi halállal múlt ki, anélkül hogy gyermeket hagyott volna maga után.
ANNA és MÁRIA a legelőkelőbb főrangú családokba házasodtak. Amaz Nádasdy Ferencznek, ez Homonnai Drugeth Györgynek lett neje.
PÁL atyjának a nádori méltóságban utódja lett, családjának a herczegi méltóságot szerezte meg, melyet ma unokái viselnek.
FERENCZ, a legifjabb, a család mai napig virágzó úgynevezett fraknói grófi ágának lett megalapítója.
A családfa ezen életerős sarjának születése vitte az anyát sírba. 1641 február 17-ikén, költözött az örökké valóságba Nyáry Krisztina.
A szomorú esemény Semptén kövekezett be. Tetemeit a gyászba borúlt család Nagyszombatba kísérte, hol a jezsuiták nagyszerű szentegyházának sírboltjában helyeztetett örök nyugalomra. A jezsuiták évkönyvei részletesen leírják a gyászpompát, melylyel a nádor neje iránti kegyeletét ki akarta tűntetni.
Fia pedig, Pál anyjának és öt évvel később elhúnyt atyjának emlékére, közös sírjuk fölé márványlapot emelt, mely a gyermeki hódolatot classicus feliratban örőkíti. Ugyan ő vette most át a családi könyvet, melyet a lelkes anya nyitott meg és melynek számos lapját tölthette meg, nagy részt örvendetes események följegyzéseivel.
A fiú első följegyzése anyja elvesztéséről szólt.
«Az Naczágos Groff Nyári Cristina szerelmes Aszonyom Anyám holt meg die 17 Februarii 1641 harminczhét esztendős korában, gyermekágyaban, kitt az Vristen nyugossan az örök életben. Sentén.»
37. ESTERHÁZY PÁL FÖLJEGYZESE.
Nyáry Krisztina életirata, melyet itt vesz az olvasó, a dicsőült szerző egyik nagyobb munkájának egyes fejezeteiből állíttatott össze. Ipolyi Arnold egy évtizeden át dolgozott HAJNAL MÁTYÁS XVII. századbeli jezsuita író életrajzán, mely az általa concipiált széles keretben, azon kor egész egyházi, politikai és irodalmi történetét volt magában foglalandó. A munka befejezetlenül maradt. Mindazáltal egyes részei úgy formai tekintetben, mint gazdag tartalmuknál fogva a befejezett művek minden előnyét egyesítik magokban. Ilyenek a Nyáry Krisztináról és két férjéről szóló fejezetek.
Azt hisszük, hogy szolgálatot teszünk az irodalomnak és művelt közönségnek, mikor azokat összefűzve és a zársorokkal kiegészítve, mint Nyáry Krisztina életrajzát közöljük.
Helyenkint tünnek ugyan föl némi hézagok, és egyes részek terjedelme talán aránytalannak fog látszani. Azonban meg vagyunk győződve afelől, hogy így is tanúlságos és vonzó olvasmányt fog nyújtani e mű; habár egyszersmind fel is fogja újítni a fájdalom érzetét a fölött, hogy a nagy és nemes szellem, mely e művet is alkotta, oly korán költözött el körünkből az örökkévalóság honába.
Áldás emlékére!
