III.
III.
20. RÉSZLET A BITTSEI PALOTÁRÓL.
Esterházy Miklós. Az Esterházy család. A Trophaeum Esterhazyanum. A Salamon ősnemzetség s elágazása. Illés és Péter: az Illésházyak és Esterházyak. A család hanyatlása. A főnemesség alászállása s újabb emelkedései, s ennek befolyása. Új oligarchák támadása. Az Illésházyak és Esterházyak emelkedése a XVI. században. Esterházy Ferencz. Kubinyi László. A séllyei gymnasium. Esterházy Tamás. Hunnius magyar kiadása. Illésházy István és Esterházy Miklós. Házassága Dersffy Orsolyával. Hajnal Mátyás.
EZEN elhagyatott állapotában kereste föl az alig húsz éves Nyáry Krisztinát (1624-ben) Esterházy Miklós, hogy a protestantismus vezérférfiának özvegyét a kath. párt vezérének nejévé tegye.
Esterházy Miklós ős és nagy nemzetségének középsorsú házból való gyermeke volt.* Ősei régi törzsökös nemzetségből származtak. Századokon keresztül, számos nemzedéken át vihették föl eredetöket a honfoglaló nemzetségek egyikéhez, a SALAMON nemhez. Az első foglalási «ius primae occupationis» ős czímen és jogon tartották még egykori birtokaik végső apró maradványait a XVI. században is, midőn Miklós született, ki a rája maradt utolsó ősi házhelyről a nádorságig és grófi méltóságig vitte föl családját, és oly fejedelmi uradalmakra tett szert, minőkkel honfoglaló nemzetsége összes dús ágaiban sem birt soha.
Fáradságot vettem magamnak Esterházy élete és családja nevezetesebb vonásainak tisztázására, összehasonlítva ezeket SZALAY (Eszterházy Miklós), TOLDY (Magyar Államférfiak és Irók I. 138. l.), PODHRADCZKY (Új M. Muzeum, 1867. 221. l.) és NAGY IVÁN (MO. családai IV. 80. l.) műveivel, ezek nem egy lényeges pontját kellett kiegészítenem, hibáikat kiigazítanom, ellenmondásaikat kiegyeztetnem.
De a mint a nemzetség javai fogytak, ágai elszegényedtek, úgy fogyott és lassan elveszett a nemzetség régi származásának dicsősége, és már csak holmi homályos hagyomány élhetett arról, hogy az Esterházyak az ősmagyar vagy épen hún vezérektől származnak, de se nemzetségök nevét, sem annak leágazásait nem ismerték többé. És mivel a valót nem tudták, – mint ilyenkor rendesen történni szokott, – mesékkel és koholmánynyal pótolták.
A főúri, grófi és herczegi magas állás kellékeihez és fényéhez tartozott ugyanis az ősök hosszú és fényes sora; s a hol ez meg nem volt, ott költött leszármaztatással mesterségesen pótolták. Találkázott mindig valamely tudákos író deák vagy udvari káplán, később már irodalmi vagy jogtekintély, ki az ősöket a görögökig vagy épen a bibliai alakokig, a római vagy ősgermán ismert vezérekig, a frankokig vagy hunokig merészen fölvitte kivánság és kereslet szerint. Sőt a jól jutalmazott hizelgés még az óhajtást is túlhaladva a törzsfát az özönvíz által termékenyitett talajba ültette be és a leszármazást Noeig vitte föl. Aztán versben megénekelte vagy prózában fölpiperézte a légben függő nagy ősök egész sorát, kiket szalmaszállal fűzött egymáshoz.
Hasonlón keletkezett az Esterházy család koholt története az izléstelenül gyártott «Trophaeum Domus Estoras» czímű műben. E vaskos kötetet jobbra való nagy költséggel Esterházy Miklósnak fia, Pál nádor gyártatta, ha ugyan nem maga állította össze. Szerinte a családnak Estoras nevű őse Attilán át a bibliai Nimrodig és Noeig viszi föl származását; lefelé Örs vezértől Estorás fiától Miklós nagyatyjáig Benedekig merő koholt személyekkel tölti meg családja ágait. Mindannyit Attilától és Örstől feleségeikkel és gyermekeikkel rézmetszetű ábrákban is adja, melyeknek egyedüli becse, hogy a XVI. és XVII. század magyar viseletét örökítik meg 171 mellékelt táblán. Ezek mindegyikét epigraphicus úgynevezett elogiumok, historiai, természetesen szintén költött commentár és magyar királyok koholt okmányai követik. E származást és okmányokat egyszerüen átvétették aztán Lipót király adománylevelébe is, melylyel a családot herczegségre emelte, hogy ez által mintegy hitelesítve legyen.
21. A «TROPHAEUM» CZÍMLAPJA.
El is hitték ezen, nemcsak a történelem, hanem a józan ész ellen merénylett mesét mindaddig, mig a történelmi kritika a koholmányról a királyi diploma daczára az álarczot le nem rántotta. Pedig ez üres és oktalan koholmánynál a családnak a történelem által kihüvelyezett története, a költeménynél a valóság nemcsak tanulságosabb, hanem érdekesebb is.
A Salamon ős nemzetség, melytől az Esterházy vagyis eredetileg SZERHÁZY család származott, okmányokkal kimutatható nagy jószágokat birt már a XI. században Alsó- és Felső-Csallóközben Pozsony és Komárom közt. A XII. században a Salamon nemzetségbeliek, nevezetesen Mokod és rokonai mint királyi emberek (homines regii), szabad vitézlő nemesek (servientes regii), mint közispánok, comites és főnökök említtetnek itt Komárom vára alatt; az aranyosi és örkényi,* az esztergomi érseki nemesek érsekléli és vajkai, a pozsony-vármegyei vattai és magyari várjobbágyok földei közt messze és mindenfelé elterülve. Ama hosszú földterület Felső-Csallóközben, mely mintegy Vásáruttól és Kürttől kezdve a Kis-Dunaág mentében, Vattáig és Magyarig felnyulik, volt a Salamonok egyik ősi fészke.
L. IPOLYI, Magyarország, XIII, századi helyirata. Új M. Muzeum, 1859.
Ma néptelenebb és lakatlanabb ez árvízjárta földterület számos kisebb-nagyobb szigetével, de akkor amily kietlen és mocsáros, oly alkalmas volt tág legelőivel és nagy kaszálóival a baromtenyésztésre és biztos lakhelyül szolgált a hadak támadásai ellen, mert a magas fenyérű mocsárokon és számos vizéren keresztül nem egykönnyen gázolhatott át a portyázó ellenhad. Itt állottak a család Salamon és Vatta nevű székhelyei. A Salamon nevű helységnek ma már csak az okmányokból ismerjük létezését, mig Vatta nevű helységek: Bél-Vatta és Vájás-Vatta* neveik helyes jelentését veszítve, Bevatta és Vajasvatta nevek alatt, mint kicsi helységek maig fönnállanak.
Vájás-nak neveztettek a régi vízmedrek és csatornák. Többire lásd az általam összeállított következő okmányokat: FEJÉR, CD, II. 228. l. III/II. 98. – IV/I. 149. – VII/II. 24. – Hazai Okmánytár, III. 19. 400. – Helyesen vonatkoztatja a Hazai Oklevéltár (kiadja a Magy. Tört. Társulat, 108. lap) egy 1283-ról szóló pozsonymegyei vattai okmányát névjegyzékében e Salamon nemzetségre.
De a Csallóköz egykor dús szigete; «Aranykertje», mint hajdan nevezték, hol a tündérek és vízi sellők aranyat szórva jártak át Macskaréven, mint a rege szól, és hol valósággal dús mennyiségben mosták egykor a Duna partjain az azóta megfogyott arany fövenyt, – elszaporodott nemessége és várjobbágyai miatt elszegényedve, szűk lehetett az ős nemzetségek elágazott ivadékai számára.
A Salamon nemzetség tehetősebb ágai azért korán átszármaztak innen a Dunántúlra, Veszprémbe, Sopronyba, Vasba és Esztergomba, hol már a XIII. században találjuk a Salamon nemzetség jobb módú ágait újabb székhelyeiken: Salamonfalván és Salamonvárt, mig a Csallóközben maradt ág mindinkább megfogyott.*
Hogy ezen dunán-túli Salamon, Salamonváry, Salamonfay családok egy törzsből származtak a pozsonyi csallóközi Salamon nemzetséggel, tanusítja az, hogy még 1402-ben is a veszprémi Salamonfay ág, s a pozsonyi vattai Salamonok egymást öröklik. L. Hazai Okmánytár, III. 259. A Salamon-család ezen ágaira nézve l. 1242-ből FEJÉR, CD. X/III. 250. De genere et villa Salamon, Ponsa, Miklós stb. 1282. u. o. X/III. 266. De villa Salamon. – 1302. és 1314. u. o VIII/VI. I. és 131. Ladislaus filius comitis de villa Salamon stb. 1346. u. o. IX/I. – 1436. Nobiles de Salamon. 1397. u. o. X/VIII. 429. – 1412. u. o. X/V. 857 – 1379. – Hazai Okmánytár, III. 206. és 1402. u. o. 259.
A XIII. század elején a pozsonyi vár jobbágyai nyiltan megtámadták a Salamon nemzetség egyes birtokait, nevezetesen a Vatta és Salamon helységek melletti Általutja földjének egy részét, állítván, hogy azt a Salamon nemzetség a várjobbágyok birtokából foglalta el. Az ügy a királyi udvar birósága elé került. Mindakét rész feles tanuk esküjével bizonyította igazát. A rendes birói uton tehát az ügyet elintézni nem lehetvén, a király és ország nagyjai tanácsában istenitéletet, döntő párbajt rendeltek el. A két fél, a panaszos várjobbágyok és a jogukat védő Salamoniak részéről egy-egy szűzbajnoknak, kik még párbajt nem vittak volt, kellett a sorompó elé állania, s ott a király és udvara előtt megvínia. Erős küzdelem, ismételt összetüzés után a várjobbágyok bajnoka leveretett, és a Salamoniak győztes joga ünnepélyesen kiállított királyi okmányba foglaltatott és kiadatott.*
FEJÉR, CD. IV/I. 149. l.
E kedvező itélet idején Általutja földje képezte a nemzetség egyik ágának végső birtokát; rajta is megosztozott ez ág két testvérgyermeke: Illés és Péter. Illésnek jutott az általut által kettészelt birtok felső része, melyen Illés házat építvén, keletkezett Illés-Háza, a hely, melytől a Salamon nembeli Illésházy család vette nevét; míg az alsó rész, mely a másik testvérnek Péternek jutott, s a rajta állott szerháztól Szerháznak vagy Esterháznak* neveztetett, a Szerházy vagy Esterházy családnak kölcsönözte nevét. Itt e szűk, kis fészekben, a Csallóköznek egyik szélső zugában, a Kis-Dunaág kanyarúlata által képezett félszigetszerű öbölben keletkezett az országnak a Salamon nemből való két hatalmas családja, az Illésházyak és Eszterházyak. Mindkettő fejedelmi vagyonra téve szert s a főuraság legmagasabb fokára, a nádorságig emelkedvén, a nemzet sorsára nem egyszer döntő befolyással volt.
FEJÉR, CD. VII/III. 25. – A Magy. Akademia Nagy Szótára (l. e szók alatt) a szerha és eszterha egyjelentésű; mindkettő a házfedél ereszét jelenti.
A Salamon nemzetség azonban mindinkább megszorult szűkülő kis birtokain. A XIV. század elején (1324.) ügyes-peres követeléseik fejében kénytelenek az Olgyay családnak átengedni az Atkár folyón túl Ilka (ma Jóka) és Lég közötti birtokaikat s e századvége felé; zálogba kénytelenek adni más részbirtokaikat.*
Anjoukori Okmánytár, II. 141. – FEJÉR, CD. X/III. 186.
A Salamon nemzetség szerencséje és vagyona fogytával így szállott alá. Köznemesekké lőnek, és mint ilyenek alig voltak képesek családjokat a várjobbágyi nemességen felül tartani. A régi családok, valamint nagy nemzetségeink közös sorsa elérte őket. Majd hanyatlanak, majd emelkednek, a szerint amint szaporodó ivadékaik folytonos osztálya által birtokukban megfogyva elszegényednek, vagy újra vagyonosodva a törzsi és ági örökösödés által, vagy vitézi közszolgálatért vagy főpapságtól nyert adományok által gazdagodva ismét emelkednek.
Nálunk a főnemesség, a honfoglaló vagy a királyi dúsabb adományok által fölgazdagodott oligarchia így vegyült el és szállott le rendesen a köznemességig; így tünt el sok régi nemzetségünk a nemzet életéből és történetéből. A megmaradt családok lehanyatlottak, kimerülve viszontagságteljes rövidebb-hosszabb korszakok alatt. Az előkelő, törzsökös és nemzetes, vitézlő és nemes főurak ivadékai elvegyültek észrevétlenül a közép és elparasztosodó kis nemességgel, vagy épen a köznéppel, anélkül hogy a történelem észrevetté volna a pillanatot, melyben az átalakulás végbe ment, mert a processus ha természetes és folytonos, de egyuttal lassú volt.
Ez által képződött azonban egyszersmind a köznemességben erős középrendünk. Leszállva bár a nagyobb befolyás és hatalom polczáról és kifogyva vagyonából, megtartotta nagy részt multja, joga és szabadsága emlékét, sőt gyakorlatát. valahányszor akár az oligarchia, akár a karhatalom részéről nagyobb elnyomatás fenyegette, felkelt és folytonosan küzdött jogáért és befolyásaért; – a hagyományos ősi jogért, s a «szent királyok által nyert szabadságaiért.» Míg másfelől a néppel elvegyült földmivelő nemesség adhatta magvar népünknek azon méltóságos, önérzetet, mely által törzsökös köznépünk más népek fölé emelkedik.
Ez tartotta fel a nemzet fő és kis nemessége közt folyvást az egyensúlyt, s azzal a nemzeti közszabadságot is; ez okozhatta, hogy egyrészt a nemzet alkotmányos érzületét élénken föntartá, mig aristokratiánk soha se lehetett teljesen oligarchiává. Ellenkezőleg ez által lőn eredetileg aristokrata nemességünk demokratikussá és nemességi demokratiánk aristokratikussá. Hosszabb időre egyik sem tudta a másik nélkül az uralmat és befolyást kizárólag föntartani; annál kevésbbé volt képes aristokratiánk erősebb zárt testületté, kaszttá csontosodni. Nálunk nem lehet szó ezeréves törzsökös főurakról, legfölebb egy-két száz éves aristokratiáról. Az európai divat szerinti bárói és grófi czímeket nyerő s öröklő aristokratiánk nekünk sajátlag soha sem volt; és aristokratiánk a XVI. és XVII. században kezdődik jóformán, s nehány családot kivéve, a legtöbb csak a mult századból való. Főuraink a régi nagyságosok családjából csak addig voltak főurak és tarthattak arra igényt, a meddig vagyonuk és hatalmok valóságban főurakká tette őket és főuraságukat föntarthatták. A mai mágnási családok közt kevés maradt ezekből, még kevesebb az ősi törzsökös vezéri és honfoglaló nemzetségekből. Oly kizárólag származási aristokratiánk, mint a franczia keresztes vitézek ivadékai, az angol-normann baronettek utódai, vagy a német és olasz fejedelmi családok; de csak oly sok százados dynasták is, mint az osztrák Schwarzenbergek vagy Liechtensteinok, nálunk a köznemességgel szemben nem képződhettek egyenes leszármazási és örökségi úton.
Kevés családunk van, mely mai nevét és leszármazását szakadatlanul, hiteles okmányokkal kimutatni képes volna. Ellenben akárhány van olyan, mely kétségtelenül ős, törzsökös, honfoglaló nemzetségből származik, és még azon a helyen is bir és lakik, melyet ősei megszállottak. De mindannyi eredeti családi nevét is többnyire elvesztve, ősei javaiban megfogyva, főuraságából rég kiesett s ennek még emlékét is feledé, majd később újra fölemelkedett. Sokszor új néven, új czímen, új birtokon jóval magasabbra jutott, mint hajdan honfoglaló vezéri vagy törzsfőnöki és főúri ősei állottak.
Ime, a legérdekesebb legvilágosabb példák egyike erre a törzsökös és honfoglaló Salamon nemzetség, az Illésházy és Esterházy utódokban. Miután e Salamon nemzetségnek a Salamonvári és Salamonfalvi főuri családokban csillaga és szerencséje letünék és a középnemességbe elvegyüle, egyszerre csak ismét föltünik az ivadékaiban, és új néven a közszolgálatban fölemelkedik a főuraságra.
Az elszegényedés vitte kétségtelenül az önérzetesb és öntudatosb ivadékot az alsóbb, közszolgálati keresetre. Ezt kisérlették meg a Salamon-nemzetségi Illésházyak és Esterházyak is. A XV. században előfordul Esterházy Bálint, e kor tanultságának színvonalán, mint literatus vagyis deák, azaz tanult hivatalnok, irástudó ügyvivő, ki a pozsonyi káptalan előtt 1436-ban megjelen ama fraknói grófság ügyviselőjekép, melyet utóbb Esterházy Miklós megszerzett és mely a család egyik ágának grófsága lőn. – Ugyanekkor Esterházy Bálint testvére, András czímeres levelet nyert, valamint hogy ez időtájt számos régi magyar család ivadékait, kik Zsigmond királynak, a magyar érsekeknek és püspököknek kiséretében a constanzi és baseli zsinatokon tartózkodván, a külföldi lovagokhoz hasonló kitüntetés érte, hogy azt (a czímert) az ünnepélyeknél és lovagjátékoknál pajzsaiak és zászlaik diszéül viselhessék. Nyilvánvaló, hogy a nevezett Esterházy András és fiai a király vagy főpapjai szolgálatában, mint lovas vitézek forgolódtak.
Hasonlóképen kezd emelkedni a nemzetség másik ága is a XV. században. Illésházi Illés Mátyás e század végén a gyulafehérvári nagyprépostságra jutott. Illésházán a családnak várdaszerű kastélya emelkedik immár,* melléje Mátyás prépost az akkori késő-gót izlésben templomot építtet. Fönmaradt régi szentélyében látható maig is vörös márvány sírlapja, melyen alakja dombor műben kivésve, főpapi öltönyben tünteti képét elő. Unokaöcscsének Illés Tamásnak, Pozsony vármegye alispánjának fia, Illésházy István nádor és ennek nővére, Esterházy Miklós nádornak anyja, Illésházy Zsófia itt született, mint atyjok, Tamás, könyvében följegyezte. Illésházy István, előbb a hős Pálffy Miklós egyik hadnagya e kis fészekből vitte tehát a nádorságig, míg kettős házassága által előbb valamely Dersffy leánynyal, aztán Pálffy Katával, gr. Pálffy Miklósnak Fugger leánytól való dús leányával megalapította családja nagy gazdagságát.
IPOLYI, Magyar Műemlékek. Csallóköz. (Külön lenyomat az Archaeologiai Közleményekből, 99. l.)
Követte ebben híven unokaöcscse, Esterházy Miklós. Nagyatyja, Szerházy Benedek a szűk ősi fészekből átszállott a szomszéd Mátyús-földre és nőül vette Galántán Bessenyey Ilonát, mi által galántai közbirtokossá lett. Felszedve magát neje öröksége, birtokzálogok, peres foglalások és magtalanul kihalt családok javaira szerzett adományok által, a család ekkor, a XVI. században fölvette a «galántai» előnevet, melylyel addig e hely régibb családai, a Baloghok és Feketék éltek volt.* – Benedek fia és Miklós nádor atyja, Ferencz, már felváltva hol Szerházynak, hol – és túlnyomólag – Eszterhásnak irja nevét.*
Az Eszterházy családnak E. Dánieltől származó ága levéltárában (a M. N. Muzeumban) már 1581 körül számos peres és zálogos, valamint adományos okmányok szólnak a család itteni új birtok-szerzeményeiről.
Ezekben Eszterhas Ferencz, sajátlag Franciscus Eszterhas áll latinul a magyar leveleken is. Lehet, hogy ezen szóból gyártották utóbb a semmitmondó, de előkelőnek tartott ESTORÁS nevet, mely csakhamar elvesztette keletét az Eszterházy név mellett, hasonlókép kimúlt a divatból a Szerházy név is. Lásd több levelét 1581-ból br. Révay levéltárában Kis-Selmeczen és Veráncz udvartartása följegyzéseiben (KOLLER, Hist. Eppatus (Quinqueeccl. VI. 279. l.).
Ferencz, mint önmaga irja, egész életén át «szegény legény» volt, de mindinkább kitünt. Kezdetben Veráncz esztergami érsek udvarában és hadi népe közt szolgált mint hadnagy, majd udvarnoka lett és conventiót huzott. Az érsek halála után a hős Pálffy Miklós pozsonyi főispán és főkapitány hadnagyai és alvezérei egyike s egyszersmind Pozsony vármegye alispánja volt. Együtt szolgálván Pálffynál Illésházy Istvánnal, nőül vette ennek testvérét, Zsófiát. Értelmes és tekintélyes ember vala, mint levelei s alispáni hivatalos eljárásai tanusítják. De szerencséje mindvégig szegény volt. Szolgálatai fejében ismételve a főurakhoz folyamodik seggélyért. Verancsics érsektől haszonbérbe kapja az egyházi tizedet; oly vállalat, mely mellett akkor több előkelő család meggazdagodott. Eszterházyn ez se segített. 1585-ben mint alispán írja a főúri Révay Mihály rak: «Nem szégyenlem kérnem Nagyságodtól, hogy Nagyságod segítsen meg valami rozszsal, ha már buzával nem lehet; ha Isten éltet, megszolgálom», mert neki – ugymond – «se buzája, sem egyéb élete.» Máskor meg azt írja, hogy mint ilyen «szegény legény amiben szolgálni tudok, Nagyságod parancsoljon, én szolgálni akarok.» Azonban e szegénysége és szolgálati készsége nem csökkenté emelkedett önérzetét, nem előkelő viszonyait és összeköttetéseit. A már hatalmassá lett Illésházy István nemcsak sógora volt, hanem, maga gyermektelen lévén, Esterházy Ferencznek testvérétől Illésházy Zsófiától való gyermekeiről is gondoskodott; többet magához véve nevelt és jobb sorsba segített. Igy Esterházy Ferencznek egyik leányát a gazdag Révay Mártonhoz adta nőül.
22. GALANTHAI KASTÉLY.
Már ekkor Ferencz öregebb, elsőszülött leánya Magdolna is férjnél volt előkelő és gazdagabb férfiúnál, Kubinyi László befolyásos kamara-tanácsosnál Galántán.*
Itt látható maig Kubinyi Lászlónak a kath. egyházban síremléke, melynek vörös márvány lapján domborműben kivésett képe mutatja tisztes alakját hoszszú, zsinóros magyar mentében és dolmányban, melynek a régi román izlésű templomból a jelenlegi egyházba, mely a mult században az Eszterházyak által építtetett, áttételekor kitöredezett köriratán még neve és czímei olvashatók. L. ábráját IPOLYI, Kubinyi László szobra. Magyarország képekben, 1867. 133. l.)
1582. április 8-án született Esterházy Ferencznek, Illésházy Zsófiától fia Miklós, a jövendő nádor,* a tizenhárom élő gyermekkel megáldott szegény családnak tizedik szülötte. Már kiskorában legidősb testvérének férje, Kubinyi László vette házához nevelésbe.
L. Eszterházy-család származása, br. Révay Ferencztől. Új M. Muzeum, 1859. 357 l.
Kubinyi László családja katholikus volt, ezen felül az egyháziakhoz nagyon szított. Atyja, Kristóf, Veráncz érseknek meghitt, kedves embere. Igy tehát Esterházy Miklós gyermekkora óta a katholikus vallásban nevelkedett, noha atyja és családja a hitújítás erős és határozott hivei levén, születésére protestáns volt. Kubinyi László adta Miklóst iskolába is, Nagy-Szombatba az akkori káptalani tanodába.
Ez időben vette Kubinyi László mint kamarai tanácsos Rudolf király parancsát, hogy a Draskovics biboros kalocsai érsek által Magyarországba visszahozott Jézus-társasági atyákat a turóczi prépostság birtokába bevezesse és védelmezze Turóczban és Sellyén. Az atyák elhelyezkedve, előbb turóczi székhelyökön, majd később Sellyén is nyitottak alsóbb tanodákat. A sellyei gymnasium már a XV. század végén s a XVI. elején nagyobb virágzásnak, s a vidék különböző vallású nemes ifjúsága részéről is sűrű látogatásnak örvendett. Esterházy Miklós is itt, Galánta szomszédságában folytatta Nagy-Szombatban megkezdett iskoláit és végezte be a gymnasiumi tanfolyamot.* Sellyén erősödött meg Esterházy Miklós annyira a katholikus hitben, hogy tizennyolcz éves korában (1600) elhagyva a protestantismust, megtért a katholicizmusra.
Ez fejti meg Szalay, Toldy és Podhraczky egymástól eltérő vagy hiányos adatait, melyek szerint az ifjú Esterházy Miklóst majd Nagy-Szombatban a jezsuitáknál, hol ezeknek akkor házok sem volt, majd a káptalani tanodában, majd a jezsuitáknál Sellyén járatják iskolában.
23. KUBINYI LÁSZLÓ.
Áttérése családjában nagy visszatetszést, sőt botrányt keltett. Atyja, testvérei és rokonai, az Esterházyak és Illésházyak mind közönségesen erősen szítottak a hitújításnak régibb felekezetéhez, a lutherihez. Miklós legidősb testvére, Tamás hitfelekezetének mérvadó tekintélye is volt, a miért Miklós megtérése kivált őt sértette. Ő vállalkozott tehát ezen a családon ejtett – mint hivé – szégyen megtorlására, nemcsak Miklóson, hanem azokon is, kik mögötte állhattak: Forgách püspökön és Pázmányon különösben, a jezsuitákon és katholikusokon általában.
Esterházy Tamás erre nézve közösen fútta a követ a szomszéd szeredi prédikátorral, Kürti Istvánnal, ki a csallóközi Kürt helységből, az Esterházyak ősi fészke mellől származván, régi ismerője lehetett e családnak. Akár hogy neszét vették Miklós megtérési készülődésének, és őt e szándékától elvonni, eltántorítani törekedtek; akár hogy a bevégzett tényt megtorolni és jóvá tenni igyekeztek: szövetkeztek Hunnius Egyed hires protestáns tanár elterjedt német művének fordítására és kiadására. Hunnius műve Németországban akkor a protestánsoknál nagy jelentőségnek örvendett, s épen azon részében védte a hitújítást, mely a katholikus egyházat leghevesebben támadta meg; a hitújítás lutheri tanait régieknek, Luther előttieknek igyekezvén bebizonyítani.
24. SELLYEI KASTÉLY.
Ez irányban Hunnius műve* a főiratok egyike volt. Ennek magyar fordítása és kiadása – azt vélték – nagy és erős vágást fog ejteni katholikus ellenfeleiken. Ajánlva volt a mű a hatalmas rokonnak, Illésházy Istvánnak és nejének, kik Miklós unokájok megtérése által szintén megszégyenítve érezték magokat. A kiadás költségeit tehát ők szolgáltatták, mire a könyv 1601-ben Nádasdy Ferencz sárvári nyomdájában adatott ki.
«Az igaz Anyaszentegyházról s ennek fejéről, Krisztusról. Ismeg az római anyaszentegyháról s ennek fejéről, a római pápáról való articulus kérdésekkel és feleletekkel, az próféták és apostolok irásiból kiszedett s a mostani és régi pápa székit oltalmazóknak hiában való irásai és argumentumai refutáltatnak és meghamisíttatnak. Iratott Aegidius Hunnius által.» SZABÓ, Régi Magyar könyvtár. 174. l.
Hunnius magyar kiadása által Pázmány Péter érintve és kihiva érezhette magát, ki nyilván Esterházy Miklós megtérése mögött állott. Nem is késett a kihívásra megfelelni.
Esterházy Miklós megtérése által szakítva családjával kénytelen volt elhagyni az atyai házat. Nagybátyja Illésházy István azonban nem hagyott föl reményével, hogy visszatéríti. Ismerve unoka-öcscse tehetségét és képességét szolgálatába fogadta, s mind fontosabb ügyekkel bízta meg épen akkor, midőn hányatott élete legnevezetesb fordulatait élte: számüzetését és visszajövet előkelő pártállását Bocskay felkelésében s a bécsi békekötésben, végre nádorrá választatását. Esterházy mindig oldala mellett volt, és legmeghittebb ügyeiben, követségeiben járt el.
Az elaggott és gyermektelen Illésházy akkor élte alkonyán őt kivánta nagy birtoka egyik örökösévé tenni. Megigérte neki Trencsény vára birtokát; csak a feltételt kötötte hozzá, hogy visszatér a protestantismusra. De Esterházy Miklós erős vallási meggyőződésén épen úgy megtörött nagybátyjának dús vagyonnal kecsegtető igérete, mint testvérbátyjának, Tamásnak irodalmi támadása, s atyjának átka és kitagadása. Csak úgy ott hagyta nagybátyja fényes várát és udvarát, valamint atyja szegény házát és örökségét. Elment más szolgálatot keresni, egy más távoli rokonnál Mágócsy Ferencznél, ki akkor az ország egyik nagyja és legdúsabb főura volt, egyébként szintén a hitújítás hive.
25. TRENCSÉN FELSŐ VÁRA.
Mágócsy azonban rövid időn meghalt; gyermektelenül maradt ifjú özvegye pedig azonnal feleségül ment az ép oly deli és tehetséges, mint derék és lovagias, noha szegény, de rokon ifjúhoz. A természet Esterházy Miklóst dúsan megáldotta volt adományaival: nagy észbeli tehetsége, erős akarata mellett szép, kifejezésteljes arczczal és délczeg termettel. Ábrázatán lelke egész erélye tükröződött, melyet erős s élesen kiálló állkapcsa, kissé előre duzzadt és fölvetett ajka még inkább emelt, az akarat amaz erejét fejezve ki, mely a nagy siker vagy nagy bukás föltételét hordja magában. Lehet, hogy úrnőjére épen ezen testi és erkölcsi tulajdonai voltak hatással, hogy őt, az erélyes ifjút kivánta meg férjül. Mert egy jellemző hagyomány szerint önmaga kérte volna őt meg. Az újévi ajándékok kiosztásánál szolgáit és tisztjeit mind bőven megajándékozta, csak Esterházynak nem adott semmit, hanem fölhítta, válaszszon ő, a mit kiván. Esterházy kissé sértődve, valamely jelentéktelen tárgyat szemelt ki magának, mire az ifjú özvegy, karjaiba esve, kérdezte, nem választaná-e őt feleségül?*
A mint híre ment a szegény legény szerencséjének, egyelőre az mindenütt irigységet és megbotránkozást keltett, s első sorban saját jobb módú és büszke rokonságánál. Nem ismerték még sem ők, sem a világ erényén és szolgálatkészségén kívül más valami érdemét, mely ekkora szerencsére méltóvá tette volna őt. Ángya, Pálffy Kata, immár özvegy Illésházyné levélben vetette szemére legalább az illedelem megsértését, melyet nem ő, hanem neje követett el, hogy gyászéve leteltét sem várta be. Eszterházy nyugodt méltósággal felelt az irigység e megszólására, mint a kit semmi vád sem érhet: «Ebből kárt nem vallott sem a Kegyelmetek nemzete (családja), se hazánk; azért társul vettem.» Tisztában lehetett magával s a szerencsére termettnek tartotta magát. Előtte állott immár a haza és nemzetsége, melynek hasznára kivánta fordítani szerencséjét. És felülmulta valóban tette, Pálffy Kata levelének azon szúrós és gúnyos kifejezését: «Ha immár a dolog meglett, valamint és valahogy lett, adja (Isten) jövendő tisztességére s előmenetelére, s a többi atyafiaknak is hasznokra és előmenetükre, mert talán az Isten ő érettök is adta Kegyelmednek ezt a szerencsét és nem csak Kegyelmedírt». (SZALAY, i. h. 12. l.) Eszterházynak ez intésre nem volt szüksége.
Esterházy e napon Magyarország egyik legnagyobb kincsét nyerte el. Mágócsy Ferencz özvegye a dúsgazdag Dersffy Orsolya volt. Birtokában nagy, ősi házak örökségei egyesültek. Anyja Császár Orsolya, Oláh érseknek unokája és Császár Miklósnak Frangepán Annától való leánya után örökölte ezek nagy vagyonát, Zólyom és Dobrona, Vág-Ujhely és Zsolna, Lanzsér és Lakompak, Lindva és Kis-Marton várait és uradalmait. Férje, Mágócsy után a hevesi és borsodi kiterjedt javakat, Munkács, Torna és Regécz várait.
Esterházy Miklós, ki úgy távozott nehány év előtt hazulról, mint szüleitől és testvéreitől kitagadott, földön futó, szolgálatot kereső fiú; ki ette Lengyelországban, Illésházy után járva, a számkivetés kenyerét is; de vallása, melyért üldözést kellett szenvednie, erősítette, vigasztalta és föntartotta: most, midőn legyőzvén a balsorsot, még ifjan, egyszerre nagy állásba, nagy vagyonhoz és hatalomhoz jutott, első dolga volt ismét vallásának tenni szolgálatot és megnyerni annak számára nejét, házát, családját, testvéreit.*
Az egykorú Lamormani Vilmos, II. Ferdinánd gyóntató atyja «Eques Christianus» czímű könyvében, melyet Eszterházynak, mint a keresztény vitéz legméltóbb élőképének ajánlott, előszavában így emlékezik: Illustrissimae matris Tuae de Tua in se pietate testimonium insinuo: ea mirifice delectati obsequiis sibi a Te exhibitis, dicere solebat, dolorum exantlatam acerbitatem Tua erga se observantia et filialibus obsequiis abunde, imo superabunde levari. – És Káldi György Innepnapi prédikácziói 1629-ben Esterházyhoz intézett ajánló levelében; «Miolta Nagyságod megismerte (az igaz hitet, mindennek lelki fundamentomát), oly buzgósággal őrizte, hogy kész volt inkább atyai örökségétől megválni, – – s inkább akart háza és hazáján kívül bujdosni (Illésházyval Lengyelországban), hogysem azt atyja előtt féltében eltitkolná. – Mely buzgóságot azzal nevelt, hogy az Istentől vett ajándékot egyebekkel is közleni igyekezett. Nem csak házastársát vezette az igaz hitre, hanem udvarában lakozó sok főembereket, sőt urfiakat is, kik az igazságnak megismerését háladással isten után Nagyságodnak tulajdonítják. Udvara kívül is sokakkal hasznosan bajlódott, és csaknem minden uraságaiban az igaz hitet szorgalmasan plántálta.»
E végett találjuk lindvai várában Hajnal Mátyás jezsuitát, mint térítőt; e czélra kérte ki őt Gráczból, hogy általa nejét és háza népét megtérítse; s ily térítésekben találjuk Esterházyt és Hajnalt együtt működni egész életükön át. Felső-Magyarországból, Munkácsról azért jött nejével a Dunántúlra, a félreesőbb Lindvára, hogy itt elvonulva, csendben végezhesse ennek megtérítését. Majd módját találta, hogy anyját és testvéreit is megnyerje vallásának. A szülei és bátyja által üldözött fiú és testvér, a mint hatalomra jutott, az egyiptomi Józsefhez hasonlón özvegységre jutott anyját, Dániel, Pál és Gábor testvéreit nemcsak magához vevé, jólétbe helyezte, hanem a katholikus vallásnak is megnyerte. Anyja, kit a legnagyobb tiszteletben és kényelemben részesített, mind haláláig áldotta – úgymond az egykorú iró – a kínos órát, melyben fiát szülte.
E buzgó vallásos igyekezetei közt nem késett magát is tökéletesbíteni. A nagy-szombati és sellyei gymnasiumban nem fejezhette be magasabb kiképezését. Felkérte azért a gráczi egyetemen a bölcsészetben és hittanban kitünően képzett Hajnal Mátyást, hogy e fensőbb tanulmányokba avassa. Hajnal tehát oktatá ezentúl a bölcsészetre, mathematikára, és különösen a fensőbb hittanban képezte.* Igy Esterházy Miklós nemcsak nagy államférfiúvá, nagy politikai tehetséggé, kiváló szónokká, hanem theologussá is, valamint erős hittani vitatkozóvá és íróvá lett.
Patrem Hajnal prae ceteris magni fecit, a quo in philosophicis, mathematicis et theologicis, quae ad fidei controversias pertinent, multa accepit. A társ. évkönyveit idézve PODHRACZKY i. h. 224. l.
26. NAGY HEFLÁN.
GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS.
