II.
II.
A nagy-enyedi collegium. Hírneve. Kis oda megy tanulni. Ölyvesi Balázs, Kis tanítója. A collegium tanárai. Csernátoni Pál paedagogiai elvei. Descartes hatása. A Coccejanismus külföldön és nálunk. Dési Márton. A Coccejanus-pör. A radnóti zsinat. Nadányi János. Tanársága. A tanulók tüntetnek ellene. Eltűnik Nagy-Enyedről.
Nagybányát Kis 1666 körül elhagyva, Nagy-Enyedre ment a tanulást folytatni.
Bethlen Gábor legnagyobb alkotását, a gyula-fehérvári collegiumot, II. Rákóczy György napja lehanyatlásakor tatárok pusztították el s (1658) után Apafinak, az új fejedelemnek, mihelyt trónja megszilárdult, első gondja volt azt lábra állítani. 1662-ben a bátorságosabb Nagy-Enyedet jelölte ki a főiskola helyéül, ide hívta a pusztulás óta Kolozsvártt meghuzódott tanulókat, ide utalta a fejérvári collegium jövedelmét.*
P. SZATHMÁRY K. A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda tört. (Nagy-Enyed, 1868.) 76. l.
Az intézet új helyén csakhamar lábra kelt, megerősödött s hírneve is nőttön nőtt s mind több-több tanulókat vonzott magához Magyarországból is, hol a politikai láthatáron sötét fellegek mutatkoztak.
Az iskola hírneve ide édesgette Misztótfalusi Kist is, a ki itt a tanulást újra elől kezdte, ott a hol még Misztótfaluban elhagyta s újra az első («etymologiai») osztályba vétette föl magát.*
Mentség 73. 1.
Nem tudjuk, mi lehetett ennek oka; hogy nem az, mintha Nagybányán nem sajátította volna el a felső osztályba felvételhez szükséges ismereteket, az abból is kitűnik, hogy tanítója Ölyvesi Balázs vele mint etymologistával vizsgáltatta át egy ízben halotti verses oratióját, hogy nincsen-e hiba benne.* Soha sem érzett ugyan magában valami különös hajlandóságot a tantárgyak betanulására, de jó felfogása volt s hallás után is «ragadt rá» annyi, a mennyi egyik-másik társára tanulás által, úgy hogy tanítói és iskolatársai egyaránt jó deáknak tartották.*
U. o. E praeceptora vele körülbelől egyidős lehetett. Nevét tanulótársai sorában említi a Kis Miklósnál egy évvel idősebb PÁPAI PÁRIZ: Önéletrajza. Irod. Közl. V. 1893. 390 l.
Mentség 78.
6. ÖLYVESI BALÁZS NÉVALÁÍRÁSA.*
Ölyvesi Balázs névaláírásának hasonmását a nagy-enyedi tanulóifjúságnak Nadányi ellen Teleki Mihályhoz intézett panaszleveléről vettük, melyet huszonöten írtak alá. E panaszlevélen nincs datum, de fenmaradt egy tisztázata, Jánki Márton collegiumi senior aláírásával s ebből megállapítható, hogy ez is 1673 ápril 3-án kelt. Eredetije a maros-vásárhelyi Teleki-levéltárban. Miss. 2452. b/1 szám alatt.
Elvégezte tehát még egyszer mind a négy középosztályt* s 1670 nov. 4-én «subscribált» és deákruhát öltött* s ettől kezdve nagydeák számba ment, a ki most már bölcsészeti és theologiai tantárgyakat hallgatott.
Mentség 73. 1.
P. SZATHMÁRY szerint 1682-ig a nagy-enyedi deákok csak egyenruhát s nem tógát viseltek, de ez alig hihető, mivel Rákóczy már 1624-ben kiadta a a tógaviselésre vonatkozó utasítást, melyet először Debreczenben, csakhamar azután másutt is elfogadtak. BOD adatának, melyre épitett P. Szathmári, szerintünk inkább az az értelme, hogy a református status 1682-iki gyűlésén általánosan kötelezővé tette a tógaviselést, s mivel e luxust egyesek nem engedhették meg magunknak, azért rendelték el, hogy a collegium költségén kell nekik csináltatni tógát. Smirnai sz. Polikárpus. 129.
Hírneves tanárai voltak ez időben a nagy-enyedi collegiumnak.
Itt volt Csernátoni Pál, Bethlen Miklós nevelője, felvilágosodott és képzett férfi, a ki tanítványával beútazta Németországot, Hollandiát és Angolországot* s azon szellem örököse volt, melynek magyar földön meghonosítását Kereszturi Pál és Apáczai Cséri kisérlették meg. Az első oly paedagogiai elveknek volt úttörője, melyek helyességében ma senki sem kételkedik; melyeken akkor még megütköztek, de ma már annyira átmentek az életbe, hogy az ellenkező lehetőségére szinte nem is gondolunk. Olvasni, írni magyarul tanított az akkori általános szokás ellenére; nyelvet úgy tanított, hogy szókat íratott s a tanulók azokat egymást kikérdezve gyakorolták be; a nyelvtani szabályokkal nem sokat törődött: példákból vonatta el s példákon gyakoroltatta be azokat; ugyanígy tett a verstannal is; a rhetorikát sem tartotta a legfontosabb tantárgynak s ebben ismét eltért az uralkodó felfogástól: az volt a nézete, hogy a tanuló mindenekelőtt tárgyi ismeretekre tegyen szert: ha a fogalom és tárgy tisztán áll előtte, az előadás megfelelő alakját úgy is könnyen megtalálja. Talán tőle ered, vagy ha nem, bizonyosan az ő véleményét fejezi ki az a merész hasonlat is, melyet tanítványa írt, le, melyhez hasonlót, habár a tanítás szelleme azóta lényegesen változott is, azóta is sokszor elmondtak rólunk, mint par excellence szónok és prókátor nemzetről: «Beadták – úgymond – a vadszamár fiát a schólába, tizenkét esztendő mulva kijött egy mindenfelé ordító, visító, nyerítő nagy vadszamár, sem az Istene, sem hazája törvényét, sem a históriákat, még csak a maga viselt eleinek* dolgait sem tudta, mégis országot, ecclésiát, politiát, törvényt és országos hadakat, követséges tractákat igazgasson: igenis, a kőmíves csákány, kalán, kő, mész nélkül várat épitsen…»* Gyakorlatiak voltak egyéb elvei is. Azt hirdette, hogy a tanításban fokonként kell haladni, kisebbről kell áttérni a nagyobbra, hogy a tanulónak a tanulást lehetőleg meg kell könnyíteni, hogy meg ne unja; nem kell túlterhelni, sok időt kell engedni a játékra stb.*
BETHLEN M. Önéletirása. Kiadta SZALAY L. I. (Pest, 1858.) 271. 281. Ez időből egy érdekes kalandot beszél el, mely Windsorban történt s Csernátonira nézve is jellemző: «Minthogy Angliában – írja – az asszonyoknak, leányoknak köszöntésének módja a szájok végének megcsókolása, mint a magyarok között a kézfogás, egyszer én s az öcsém rútul jártunk. Ebéd előtt egy főembernél rendben állván a felesége és egy házas s két hajadon leánya, a leányt megcsókolók, de az asszonyt nem, melyet megszégyenle, de Duval megmente és osztán megtaníta, hogy kezdjük azt a tisztesség csókját a nagyasszonyon, a mint rendet állanak és végezzük az ifjabb leányon, gyermeken; ebéd után pedig csak a gazdaasszonynak köszönjük úgy meg csókkal e jól tartást. Úgy követtük osztán mi is, de Csernátoni soha sem csókolt egyet is.» U. o. 303.
Így!
BETHLEN MIKLÓS Önéletírása I. 225. 1.
Kereszturinak Bethlen Miklós állított maradandó emléket Önéletirásában, hol módszerét részletesen ismerteti. I. köt. 217–236. ll. Bőven szól: róla SZILÁGYI SÁNDOR is Rákóczy Zsigmond életrajzában, a kinek szintén nevelője volt. (Tört. Életrajzok III. évf.)
Másik mestere Apáczai Cséri volt, a ki minden magyar író között a leghathatósabban figyelmeztetett nemzetünknek minden téren elmaradottságára, a ki a legmerészebben kelt síkra a nemzeti nyelv jogaiért, a kinek agyában fogamzott meg a magyar nemzeti egyetem eszméje, a kinek érdemeit találóan foglalja össze egy első rendű írónk, midőn a magyar nemzeti tudományosság eszméje első képviselőjének nevezte.* E kiváló mestereknek volt hű tanítványa Csernátoni, a ki szívvel, lélekkel igyekezett hirdetni, terjeszteni és alkalmazni mindazt, a mit tőlük tanult.*
Egyetemi beszédek 1891–2. tanévről.
BETHLEN MIKLÓS id. m. 217.
7. KERESZTURI PÁL NÉVALÁÍRÁSA.*
Kereszturi Pál aláírása 1637 máj. 3-án kelt leveléről való. Eredetije az Országos levéltárban. (Rákóczy-levéltár.)
Ez időben egyébként a külföld minden nevezetesebb tudományos mozgalma visszhangra talált nálunk. A bölcsészetben Descartes nevét már Apáczai Cséri népszerűvé tette: Nagy-Enyeden most ebben is híven követte példáját Csernátoni; még inkább így volt a kor theologiai mozgalmaival. Különösen a Coccejanismus foglalkoztatta sokat ez időben az elméket.*
ZOVÁNYI JENŐ: A Coccejanismus története. Budapest, 1890.
Coccejus János franekeri, majd leydeni theologiai tanár a protestáns hittant kiakarva szabadítani a scholasticismus nyűgéből, melybe lassanként idők folyamán bonyolította magát: elitélte a divatos theologiai irányt, a dogmák szőrszálhasogató tárgyalását s utalt arra, hogy hitbeli kérdésekben csupán a bibliának van a döntő tekintélye, nem pedig a hitvallásoknak, hagyományoknak vagy zsinati határozatoknak. Szerinte nem kell megelégedni azzal, a mit az elődök tanítottak, még kevésbbé kell felfogásuknak csalhatatlanságot tulajdonítani.* Némi rokon vonás van a Coccejus és kortársa Descartes tanításában; mindkettő a fennálló tekintélynek izent hadat s mindkettő első sorban az Aristotelesének, kinek bölcsészetét a protestáns theologiában is alkalmazták. Ez az oka, hogy a kortársai tévesen úgy fogták föl tanait, mint Descartes elveinek alkalmazását a theologiában. Coccejus fellépése két táborra osztotta a németalföldi protestáns theologusokat. A másik tábornak Voetius volt a vezére.
ZOVÁNYI JENŐ, i. m. 27. 28. ll. Coccejus tanításából csak egy-két jellemző vonást emelünk ki s nem terjeszkedhetünk ki a foederatióról stb. szóló tanaira.
A harcz természetesen a szomszéd országokra s ezek között csakhamar Magyarországra is átterjedt, a honnan sűrűen jártak tanulók a hollandi egyetemekre. Itt legtekintélyesebb képviselőjük Dési Márton volt, ki négy évig Coccejus házában lakott s ez idő alatt megkedvelhette s alaposan megismerhette a mester tanítása lényegét.* Dési hazatérése után Nagy-Enyeden lett theologiai tanár* és egyszersmind rektor s nyíltan hirdette a modern tanokat.
Életrajzát legújabban megírta ZOVÁNYI: Prot. Szemle 1898. 79–90. ll.
Prot. Közl. 1886. 64. l. az 1671. okt. 28-án kiadott curátori határozat 2. pontja. Előtte Csengeri K. István volt a theol. tanár. BETHLEN Önél. 1. 425. l.
DEÁK ÉS SENIOR A XVII. SZÁZADBAN.
Cserna Károly rajza.*
A debreczeni deák és senior a XVII. században cz. kép Cserna Károly festőművész eredeti rajza. Az elsőhöz alapul azon rajz szolgált, melyet Szücs István tett közzé «Debreczen város története» cz. műve 3. kötetében. E deákviselet kötelező használatát Bethlen Gábor megbízásából I. Rákóczy György rendelte el 1624-ben. Leírása következő: Bokáig érő kapcsos dolmány, zöld tóga (innen tógátus deákok) sárga zsinórral; hosszú nyestes süveg vagy «sinkó», felül zöld foszlánnyal. A senior egyenruhájának rajza a debreczeni ref. collegium anyakönyvtárában őrzött múlt századi olajfestmény után készült, melynek cinkographiai hasonmása az iskola millennaris értesítőjében is (144. lap) megjelent.
COCCEJUS JÁNOS.*
Coccejus János arczképe Blotelingh rézmetszete Palamedes Antal festménye után. Megjelent a «J. Cocceii Lexicon et commentarius sermonis Hebraici et Chaldaici Vet. Test. Amstelodami 1669.» czímű mű előtt. Aláírása: «JOHANNES COCCEJVS S. THEOLOGIAE PROFESSOR in Academia Lugdunensi. Natus Bremae A. 1603. 30. Jul˙. 9. Aug.
Optimus interpres sanorum et mysta sacrorum Nec levior quodcunque patet sapientia, quicquid Aut Oriens sonat aut Hellas Priscive Latini, Coccejus sic ora decens oculosque ferebat.
J. F. Gronovius.
Az «orthodox» egyház vezetői hevesen ellene támadtak, részint mert szakadástól féltették az egyházat, a mi nem is volt alaptalan, mert Coccejus, ki a bibliaértelmezés később diadalra jutott alapelvét kimondta, az alkalmazásban maga sem igen volt szerencsés* s kalandos* magyarázatokba és helytelen következtetésekbe tévedt, így pl. a szombati vagy vasárnapi munkaszünetet sem helyeselte;* – részint mert miatta tekintélyüket is veszély fenyegette. Nemcsak a külföldön, hanem nálunk is így fogták föl a dolgot s a hivatalos egyház megpróbálta tekintélyével agyonnyomni a mozgalmat.
ZOVÁNYI: A Coccejanismus tört. 32. l.
Igy Ézsaiás 23, 13-ban Magyarország történetét látta leírva: Nebukadnezár alatt szerinte Zsigmond magyar király és római német császár értendő s a jövendölés egyes részei a mohácsi vész alkalmával, Szapolyai királylyá tevésével, a török béke megkötésekor stb. teljesedtek be. ZOVÁNYI id. m. 33– 34. ll.
ZOVÁNYI id. m. 44. 116. l.
Tofeus, a hatalmas püspök s udvari pap, a kinek nagy befolyása volt Apafira is,* 1673-ban igazolás végett Radnótra idézte Désit, Csernátonit és a nagy-enyedi lelkészt, a ki időközben szintén Coccejanus lett.* Papság és világiak nagy számmal gyűltek össze, az előbbiek azzal a feltett szándékkal, hogy elitélik az újítókat, kik ellen az ingerültség oly nagy volt, hogy állítólag számukra már a máglya is készen állott.* Ez az oka, hogy a világiakat ki akarták zárni az itélethozatalból s a vádlottakat kihallgatás nélkül itélték volna el. De nem úgy lett, mint ők akarták. Ez időben Bethlen Miklós volt a collegium főgondnoka, a ki értett az ilyen vihar lecsillapításához s most is minden követ megmozdított a vádlottak érdekében. Szerencsére mindenik vádlottnak volt egy főúri tanítványa, a kik Bethlen ösztönzésére sorakoztak nevelőik érdekében.* Mind a két kérdésben leszavazták a papokat és azt határozták, hogy ám vizsgálják meg a dologhoz inkább értő papok az ügyet, de az itéletet együttesen hozzák s azonkivül előbb a vádlottakat ki kell hallgatni. Úgy is lett. A püspök és egy gyula-fehérvári tanár szerepelt vádló gyanánt. Csernátoni az ellene felhozott vádra azt felelte, hogy a bölcselkedés mindenkinek mindenkor meg volt engedve; Dési* és Hunyadi is bőséges idézetekkel feleltek a vádlóknak. De e gyűlésen azért vesztett perük volt, kimondták rájuk az itéletet, hogy Hunyadi a szószékről «recantálja» a miket Coccejus szellemében tanított, Désit tanári állásától megfosztják, menjen vissza lelkésznek, az volt úgy is, mielőtt tanár lett volna: mintha ott nem ugyanannyi vagy még több kárt tehetett volna Coccejus-szellemű tanításaival; általános jelentőségű határozatul pedig kimondták – a mi nyilván Csernátoninak szólott – hogy «philosophiát pedig olyat tanítsanak, mely ancilláljon* a theologiának.» Hanem Bethlen módot talált arra, hogy ez itélet ilyen alakjában soha se legyen jogerős; a fejedelem és a főurak, mikor jóváhagyás végett hozzájuk felterjesztették, elengedték a büntetéseket, sőt a vádlottaknak szegzett fegyver a fővádlót is megsebesítette, utasították a püspököt, hogy az iskolákra ezután jobban vigyázzon. Így ért véget a mozgalom a vádlók vereségével.*
Bethlen szerint ő «lázítá fel» a fejedelmet a Coccejanusok ellen. Önél. 1. 426. l.
Hunyadi Pál. Kolozsvárról Pataki István tanárt idézték meg. ZOVÁNYI id. m. 131. l.
U. o. 132. l.
BETHLEN: Önéletírása 1. 426.
Állítólag D. a vita kezdetén zavarba jött s Csernátoni botjával megfenyegette, mire azután neki bátorodott. Huszti ez adata, melyet Zoványi is elfogad, nem látszik valószinűnek. ZOVÁNYI ld. m. 132.
Szolgáljon.
ZOVÁNYI, Prot. Közl. 1889. évf. 38–39. sz. Bőven ismerteti P. SZATMÁRI is. id. műve 92–96. ll. A vádpontokat közli KONCZ, Prot. Közl. 1894. 190., 191. l.
Ezen napok izgalmait bizonyára átérezte a nagy-enyedi tanuló ifjúság is, mely soha sem titkolta el idegenkedését vagy vonzódását, melyet tanárai iránt érezett.
Erről különösen a harmadik tanárnak, Nadányi Jánosnak, ki a mozgalomban nem vett részt, volt alkalma meggyőződni. Apafi nejének volt rokona s midőn a külföldi egyetemről hazatért, Apafi tanárnak tette Nagy-Enyedre s hivatalába személyesen iktatta be. Tudományosan képzett ember volt, ki már ekkor egy nagyobb történeti művet is adott ki,* de nem volt tanárnak való, vagy legalább nem tudta megnyerni a tanulók tetszését.* A héber nyelvet és a logikát kellett volna tanítania,* de a tanulók tüntető módon távol maradtak előadásairól. Midőn ennek nem volt olyan sikere, mint szerették volna, kérvényt szerkesztettek, melyben tanáruk elmozdítását kérték. Azzal okolták meg, hogy nem tud tanítani.* Ez 1673 elején történt s a kérvény-aláírók között a Misztótfalusi Kis nevét is ott találjuk. Egy időre azután elcsendesült minden. De nem végképen. Egyszer csak mindenki arról beszélt az iskolában, majd a városban, hogy Nadányi is, mint egykor Béldi, összeesküvés gyanujába keveredgett s a fejedelem el akarja foatni. Szinte nem is hangzott ez hihetetlenül: atyját II. Rákóczy György Fogarason végeztette ki, nagyapját Szász-Medgyesen a toronyból dobták le.* Midőn e hír szárnyra kelt s mind többen-többen rebesgették, egyszer csak azt vették észre, hogy Nadányi eltünt Nagy-Enyedről.
«Florus Hungaricus.» (Amsterdam, 1663.)
Bethlen is mondja, hogy «professorságra alkalmatlan» volt s ugyanő «zavaros embernek» nevezi. Önél. 1. 426. l.
«Nadányi János uram a sidó nyelvet az logica mellett szorgalmatosan tanítsa.» A fentidézett gondnoki utasítás 8. pontja. Prot. Közl. 1886. 65. l.
A kérvény eredetije a Teleki-család maros-vásárhelyi levéltárában. (2542 a/1. és b/2. sz. a.) A nagy óvatossággal szerkesztett folyamodásban nincs megnevezve Nadányi, de a leírásból reá lehet ismerni. Huszonöt név van aláírva: Jánki Márton senior (úgy látszik ő volt a fogalmazó is), Gidófalvi Balázs contrascriba, Beszerményi János oratoriae praeceptor, K. Vásárhelyi János, coll. thecarius; Ölyvesi Balázs stb. A Kis neve így van aláirva: «Nicolaus M. Totfalusi SS. Theologiae stud.» A kelet elmaradt, de az, mint a Jánki külön folyamodványa mutatja, 1673. ápr. 3. lett volna.
Révész-féle M. Pr. E. és Isk. Figyelmező, IX. (1878). 489. l. GÉRESI közleménye a Nadányi-család levéltárából.
9. NADÁNYI JÁNOS NÉVALÁIRÁSA.*
Nadányi János Pápai Párizhoz írt levelének kelte: Debreczen 1693 nov. 9. (Teleki-levéltár 2303. sz. a.)
Az ifjúság e korban mindenható volt s a kire a halálos itéletet kimondta, annak vesznie kellett.
A dologban az volt a leginkább kellemetlen, hogy a fejedelem haragja e miatt az iskola derék gondnoka fejére zúdult, kinek kedves rokonáért még botozást is igért…*
BETHLEN id. m. 1. 426. l.
