IV.
IV.
Jósika áthelyezése a gróf Colloredo-Mansfeld gyalogezredébe. Kapitánnyá kineveztetése. Búcsú Olaszországtól. A karszti utazás. Megérkezés Bécsbe. Récsey Ádám Jósika ezredese. Jósika bécsi élete. Olvasmányai. Írói próbálkozás. A bécsi kongresszus tagjai. Kongresszusi ünnepélyek. Színielőadások. A bécsi szalonok. Kamarabálok.
JÓSIKA a hadjárat többi részében nem vett részt. Százada új állomásain Villagióban, Milanóban,* Veronában ismét visszatért előbbi életmódjához s szerelmi kalandokkal, kirándulásokkal Páduába és környékére, katonai gyakorlatokkal gyorsan telt az idő. Egy századgyakorlaton élete is veszélyben forgott. Lova elbukott s utána rohamozó két embere lovastul együtt ráesett: karabélyokra fektetve ájultan vitték haza s több hétig eltartott, míg teljesen felépült. Azután egy ulánus tiszt tűzött össze vele s a párbajban kezén megszúrta.
Jósika Emlékiratában keveset ügyel az időrendre. Pl. azt mondja, hogy a milanói zendülés és Prina (helyesen: Prima) milanói rendőrfőnök (helyesen: pénzügyminiszter) meggyilkolása után egy nappal érkezett Milanóba, ezután bukott le lováról, ezután volt párbaja, melyből felépülve kapja március 24-én az értesítést kapitányi kinevezéséről. Ugy de Primát április 20-án gyilkolták meg s így ez adatra sem lehet építeni. V. ö. Sporschil id. m. 134–5. l. és Emlékir. II. 152–6. és 115. l.
Otthon ezalatt hírét vették, hogy milyen hősies bátorsággal állta meg helyét a minciói csatában, sőt a hírvivők megtoldották azzal, hogy ott meg is sebesült. A fiára büszke és érte aggódó apa erre elhatározta, hogy olyan ezredbe téteti át, hol élete kevésbbé forog veszedelemben. Magasrangú katonákkal folytonos összeköttetésben és jó barátságban lévén, nem volt nehéz e «jó uraival», miként végrendeletében nevezi őket, e tervét végrehajtani. Hárman is siettek kívánsága teljesítésére. Herczeg Hessen-Homburg, ki különben az ifjú katonát személyesen is ismerte, kinevezte főhadnagynak a Hessen-Homburg-huszárokhoz, vitézvári báró Simonyi József óbester ezredébe.* Egy másik kinevezéssel hazakerült volna mint alhadnagy az erdélyi vadászokhoz,* de legszebb volt a harmadik, egyszersmind előlépés is, melyet báró Récsey Ádám ezredesnek, atyja jó barátjának köszönhetett, a ki a gróf Colloredo-Mansfeld Jeromos gyalogezredébe kapitánynyá neveztette ki az ezredtulajdonossal.
Emlékir. II. 165. l. Simonyiról, l. Hadtört. Közl. 1911, 1912. évf.
Úgy látszik, e kinevezéskor még nem értesültek róla, hogy a harcztéren főhadnagygyá léptették elő.
Márczius 14-ikén kelt a kinevezés s 24-ikén érkezett le az ezredhez a parancs, hogy az új kapitány jelentkezzék Bécsben, ezrede állomáshelyén. Midőn ezt Emlékiratában elbeszéli, még negyven év mulva is érezzük előadása hangján azt a megelégedést és boldogságot, mely e hír hallatára szívét eltöltötte. Még csak 19 éves és már kapitány! így kiált fel s bizonyára többen kiáltottak így fel vele. Katonatársai a kinevezést különböző érzéssel fogadták, barátai örültek neki, mások azt hitték, hogy maga akart a Savoya-ezredből szabadulni.
Ezredese is így gondolkozott s hidegen fogadta, mikor a kinevezés átvételéért megjelent nála. Meg is mondta neki, hogy nem várta tőle, hogy titkon azon működjék, hogy ezredét elhagyja. Jósika becsületszavát adta, hogy sejtelme sem volt az egészről s ebben az ezredes megnyugodott.
BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS
(Az eredeti olajfestmény báró Jósika Sámuel szurduki kastélyában.)*
Báró Jósika Miklós (81. l.) a báró Jósika Sámuel szurduki kastélyában őrzött eredeti olajfestmény után.
Most a búcsú következett. Nehéz volt megválni bajtársaitól, ezredesétől kezdve Biervogelig, sőt két kedvelt lováig, Olaszországot és ottani új ismerőseit nem is említve. Nem is nagyon sietett: új ezredesének írt, hogy majd csak négy hét mulva érkezik. Az érzékeny búcsúlátogatások befejeztével végre elindult s a Karszton keresztül, hol gyalog, hol lóháton, hol ökrösszekeren tette meg a hosszú utat Laibachig. A Karszt dolinái között, hogy a természet szépségeiben zavartalanul gyönyörködhessék, néhány napi pihenőt tartott egy dolinalakó család körében.* Ha a barangolásba belefáradt, Goldoninak magával hozott darabjait olvasgatta. Laibachtól kezdve gyorsabban haladt s csakhamar Bécsbe érkezett.
Emlékir. II. 170–177, és «Várt leány várat nyer» cz. regényében.
36. GR. COLLOREDO JEROMOS.*
Gróf Colloredo Jeromos arczképe. (81. l.) Anger Gilbert «Ill. Gesch. d. k. k. Armee II. (1887.) 1244. lapján jelent meg.
Legelőször ezredesét Récseyt kereste fel, a ki az apa költségén fényesen felszerelte,* hogy ne kelljen szégyenkeznie, mikor a díszszemlén megjelenik új ezredében az Alser-kaszárnya udvarán. Tiszttársai barátságosan fogadták a gyermekkapitányt* s csakhamar olyan otthon érezte magát körükben, mintha mindig Bécsben lakott volna; új barátságokat kötött: gróf Bethlen János és József, gróf Erdődy János és gróf Nemes János voltak különösen kedves barátai. Ezek vezették be a bécsi életbe, melynek örömeibe, szórakozásaiba és mulatozásaiba az ifjúság gondtalanságával vetette belé magát.
Felszerelése 2000 Einlösungsscheinba került egy polgári öltözettel együtt.
Jósika maga mondja, hogy új tiszttársai azt mondták rá: «Das ist ja ein Kind», mikor elöször megpillantották. Emlékir. II. 179.
37. KATONAI DÍSZÜNNEPÉLY A KONGRESSZUS IDEJÉN.*
Katonai díszünnepély a Kongresszus idején. (1814. október 18.) (82. l.) Egy egykorú névtelen metszet után.
A mulatozástól és szolgálattól üresen maradt idejében szorgalmasan olvasgatott. Az olvasásban azonban nem tartott rendet, mint a mikor Holsmay nevelője mellette volt, mindent elolvasott, a mit az Armbruster-kölcsönkönyvtárból megkaphatott, bölcseleti, költői, klasszikus és férczműveket egyaránt. Különösen szerette az útleírásokat és történeti műveket.* A történelmet, mint már említettük, egykori mentora, Gull kedveltette meg vele, ez a kedvtelés mind jobban erősödött benne, midőn mint katona a harcztéren és Bécsben közel szemlélhette, hogyan csinálják hadvezérek és politikusok a történelmet. Az útleírás kedvelését tudásvágyán kívül kalandos természete s eddigi utazásai magyarázták meg.
Emlékir. II. 187.
38. III. FRIGYES VILMOS POROSZ KIRÁLY.
Olvasgatta Rabelais, Rousseau, Voltaire, Hoche, D’Alembert, Diderot műveit, a «Dianosore»-t és a «Palmirai romok»-at és sok tiltott könyvet; megbirkózott Leibnitz és Kant műveivel is, melyeket ez időben még alig értett meg, a német költők közül Goethe, Schiller, Herder, Wieland, Kleist műveit olvasta, de ezek mellett az akkor népszerű regényeket, pl. Lafontaine Ágost, Kramer, Meissner, Spindler, Fouqué regényeit. Szorgalmas olvasója volt a «Beobachter»-nek és a többi bécsi lapoknak. Spanyolul is ekkor tanult meg. Sőt az írással is megpróbálkozott, nem tudjuk, vers volt-e, vagy novella? de «csak a maga számára».*
Emlékir. II. 187.
Jósika épen jókor, t. i. akkor tette át Bécsbe állomáshelyét, mikor e város a világ érdeklődésének középpontjában állott. Az első párisi békében (1814 május 30-ikán) az is ki van mondva, hogy a békekötő hatalmak megbízottaikat elküldik Bécsbe kongresszusra a függő kérdések elintézésére. Szeptember 22-ikén megérkezett Károly Frigyes* württembergi és VI. Frigyes dán király, 25-ikén Sándor orosz czár és III. Frigyes Vilmos porosz király, másnap a czárné; továbbá megjelentek Miksa bajor király, a bádeni nagyherczeg, több nagyobb és kisebb herczegek miniszterei, tanácsosai, meghatalmazottai. Köztük volt Humboldt Vilmos, Gentz, Wellington herczeg, Talleyrand, Hardenberg herczeg, Consalvi bíbornok, a pápa küldöttje stb. Mindezek nagyobbrésze magával hozta feleségét, vagy egész családját és cselédségét, azonkívül mindenféle nemzetiségű kalandorok, szerencsevadászok és kalandornők egész serege lepte el a várost. Hétszázra teszik a kongresszusi küldötteket, 100.000-re az idegenek számát.*
Jósika (Emlékir. III. 33–39) Maximilián württembergi királyról beszél, nyilván összecserélte nevét a bajor királyéval.
Hevesi, Ludw. Die Wiener Gesellschaft zur Zeit des Congresses. Leisching, Eduard: «Der Wiener Congress (Wien 1898)» cz. művében 57. l.
A kongresszus, mintha csak mulatni és nem tanácskozni gyűlt volna össze, csak lassan fogott munkához és nagyon nehezen készült el vele.* Volt egy európai és egy külön német bizottság, melyek előbb conferenciáikon megegyeztek a főkérdésekre és elvekre nézve. Nevezetes kérdések vártak megvitatásra és megoldásra: az osztrák császárság visszaállítása, a szász királyság, Olaszország, Hollandia és Belgium, a varsói herczegség határainak megállapítása stb. November 2-ikán volt a hivatalos megnyitás és 1815 június 9-ikén volt a kongresszus határozatainak ünnepélyes aláírása.*
Még októberben is azt írta róla Grimm Jakab, a nagy nyelvtudós, a ki mint követségi alkalmazott szintén ott volt, hogy «nem történik ott semmi, a mi történik, az is alattomos, kicsinyes, aprólékos, közönséges és élettelen, mintha nem nagy idő állna közel előttünk».
Guglia, Eugen: Der Wiener Congress, seine Staatsmänner (Leisching id. kiadványában 28. l.).
39. A BÉCSI KONGRESSZUS.*
A bécsi kongresszus képe. (85. l. ) Isabey I. egykorú rajza után, Godefroy metszete. A képen következő államférfiak láthatók (balról jobbra haladva): I. Wellesley Arthur, Wellington herczege. 2. Lobode Silveira. 3. Saldanka de Gama. 4. Löwenhjelm. 5. (Ülő a.) Hg Hardenberg Károly. 6. Gr. Noailles Elek. 7. Hg Metternich. 8. Gróf Latour du Pin. 9. Gróf. Nesselrode Károly. 10. Dom Pedro de Sousa-Holstein, Palmella herczege. 11. Stewart Róbert, Viscount Castlereagh. 12. Hg Dalberg Imre. 13. Br. Wessenberg-Ampringen János. 14. Gr. Rasumovszkij Andrej. 15. Vanej William, Lord Stewart. 16. Dom Pedro Gomez. Havelo, Labrador marquis. 17. Trench-Clancarty gróf. 18. Br. Wacken Miklós. 19. Gentz Frigyes. 20. Humboldt Vilmos. 21. Shaw William, Cahcart grófja. A jobboldalon ülő két államférfi: 22. Hg Talleyrand-Perigord Károly. 23. Gr. Stackelberg Gusztáv. A kép aláírása: CONGRES DE VIENNE. Seance des plenipotentiaires des huit puissances signataires du traités de Paris.
Annál buzgóbbak, szinte fáradhatatlanok voltak mindenféle szórakozás és élvezet hajszolásában. Harmincz millió forintra tették a kongresszusi ünnepségek költségeit s ebből egyedül az asztali kiadások naponkint 50.000 forintot emésztettek föl.* A czár és a porosz király még azon nap, a melyen megérkeztek, megjelentek a többi uralkodókkal és kíséretükkel együtt a kärntnerthori udvari színházban, a hol tiszteletükre «A gránátos» cz. operát adták elő, záradékul a «Zephyr és Flora» balettel, a főszerepben Bigottini balerinával.* Itt adták elő Beethoven «Fidelio»-ját is. Bécs mind a négy színházában* szorgalmasan játszottak; a Burgszínházban főleg Schiller (Stuart Mária), Kotzebue és Iffland színműveit és zenés darabokat adtak. Itt játszott az öreg Lange József, a kitünő Hamlet-alakító, kiről Jósika is magasztalóan emlékezik meg.* A porosz király a leopoldstadti egyszerű színházba szeretett járni, hol folyton telt ház előtt száznál többször adták Bäuerle bohózatát: »Die Bürger in Wien«-t, melyben az esernyőcsináló Staberlt Schuster Ignácz játszotta, a kinek alakításaiban Jósika is gyönyörködött.*
Leisching id. m. 84. l.
Wittmann H. Wiener Theater zur Zeit des Congresses. (Leisching id. kiadv.) 247. l. De la Garde gróf sz. Gemälde des Wiener Kongresses. l. Band, 2. Aufl. (München 1914.) Október 6-án újra megnézték, l. u. o. Gugitz jegyzetét.
A Burgszinház, a kärntnerthori és a leopoldstadti szinház és a «Theater an der Wien». A két elsőt gróf Pálffy Ferdinánd igazgatta, a harmadiknak tulajdonosa is ő volt. Wittmann id. h. 252., 254.
Emlékir. III. 9., 10. V. ö. Wittmann id. m. 256. l. Die Theater Wiens. II. Band, I. Halbb. 189. l.
Emlékir. III. 6–7. l. Wittmann id. m. 265–6.
40. GR. ERDŐDY LIPÓT, AZ UDVARI SZÍNHÁZAK IGAZGATÓJA.*
Gróf Erdődi Pálffy Lipót, az udvari szinházak igazgatójának arczképe. (86. l.) Egykorú rézmetszet után.
41. A GRÁNÁTOSOK MEGVENDÉGELÉSE A LIPCSEI CSATA ÉVFORDULÓJÁN.*
A gránátosok megvendégelése a lipcsei csata évfordulóján. (87. l.) Reinhold rézmetszete után.
A kongresszusi vendégeknek zenei élvezetben sem volt hiányuk. A zenebarátok társasága, melynek gróf Apponyi Antal volt az elnöke, az udvari lovaglóiskolában október 28-ikán előadta 700 részvevővel Händel «Sámson» cz. oratoriumát.* Itt működött Beethoven, a kinek egy Cantatéja,* «Wellington győzelme» cz. csata-symphoniája és A-dur-symphoniája a fejedelmi vendégeket is elragadta (1814. november 29-ikén).* Itt volt Meyerbeer, Czerny, Salieri stb., az énekesnők közül: Borgondio és Catalani Angelica, kiről Jósika is elragadtatással emlékezik meg* és még számos itt fel nem sorolható zeneszerző, virtuóz, kik vagy már itt működtek, vagy a fejedelmi kegy megnyerésének reményében jöttek ide. Nagy egyházi és katonai ünnepséget rendeztek a lipcsei csata évfordulóján (1814 október 18-ikán). Az ünnepségen megvendégelték azt a 14.000 gránátost, a kik résztvettek a csatában. Jósika aligha maradt el e katonai látványosságról.* Páratlan fényűzést fejtettek ki a téli lovaglóiskolában tartott nagy carrousselen, vagy lovagjátékon (november 23-ikán), a hol milliókat érő ékszereket raktak föl főúri hölgyek és férfiak díszöltözeteikre, állítólag herczeg Eszterházy Márián hat millió forint értékű ékszer ragyogott. Valóságos hiuságvásár volt, hol egyik főúr felül akarta múlni a másikat fényben és gazdagságban.*
Weckbecker, Wilh. Freih. v. Die Musik zur Zeit des Wiener Congresses. Leisching 275. l. 500 volt az énekesek száma.
«Der glorreiche Augenblick.»
Weckbecker tanulm. Leischingnél 277.
Emlékir. III. 5., 139.
Hevesi id. ért. Leischingnél 90. l.
U. o.
Voltak népünnepélyek, melyeken a fejedelmek a nép között elvegyülve mulattak, szánkázások és mindenféle más látványosságok, pl. «Werther keservei»-t pantomimikus tűzijátékban adták elő.*
Wittmann ért. Leisching 248. l.
Jósika bizonyára megjelent ezeken, s a világforgatagba belévegyülésnek nagy hasznát vette a későbbi regényíró, a ki mindig nyitott szemmel járt a világban az emberek között.*
Emlékir. II. 199. l.
A főúri szalonok is megélénkültek, mintha csak a forradalom előtti párisi szalon Bécsbe költözött volna át. Híres és látogatott volta Metternich herczeg, a herczeg Eszterházy Mária, Colloredo, özvegy Zichy Julia, szül. Festetics grófnő, Fuchs Eleonóra vagy Laura grófnőnek, a világosszőke gyermekarczú szépségnek szalonja, a kibe mindenki szerelmes volt, a kinek a «királynő» volt rendes beczéző neve s a kinél szinte mindennapos látogatók voltak a kurlandi herczegnők, herczeg Hessen-Hornburg Fülöp, Beauharnais Eugen, Eszterházy Pál herczeg, Gentz tudósok, írók stb.* Ezekben a szalonokban tárgyalták le a napi eseményeket, Konstantin herczegnek, a czár öccsének vad kalandjait, melyek közül Jósika is elmond nehányat,* az agg Deligne herczeg,* vagy a Jósika által személyesen is ismert Lindenau tábornok* tréfáit és szellemes megjegyzéseit; az orosz czár gyöngéd figyelmét Auersperg Gabriela grófné iránt, mely azonban nem ment tovább szónál és tekintetnél,* a porosz királyét Zichy Julia grófné iránt, s a kit az orosz czár is «mennyei szépség»-nek nevezett el, a kinek bálján legjobban mulatott, sőt táncz kézben figurákat is csinált;* a württembergi király ekkor szövődő szerelmi regényét, mely házassággal végződött.* Sokszor itt készítették elő egyik-másik fontos kongresszusi kérdés tárgyalását is.
La garde id. m. I. k. 76–81. és utána Hevesi id. tan. Leischingnél 63–64. l.
Emlékir. II. 203–206. l.
La garde id. műve I. köt. 22 kk., 119 kk. 402–12, 428 stb. Morvai Gy.: Fekete János életrajza.
Jósikát «hundsjunger Hauptmann»-nak nevezte. Emlékir. II. 208–11. Lásd Anger, Gilbert: Ill. Geschichte der k. k. Armee. II. Bd. 1887. 1279–80. l.
Leisching 33. l.
U. o. 85–86. l.
U. o. 60. l.
42. FUCHS ELEONORA GRÓFNŐ.
43. KONSTANTIN OROSZ NAGYHERCZEG.
Jósika említi, hogy a főúri szalonok közül a Trauttmansdorfféba, melyben csütörtökön volt a fogadónap, gróf Colloredo vezette be,* ezenkívül a herczeg Koháryét s ünnepélyek alkalmával a gróf Erdődyét látogatta s a Bedekovics házát is szívesen fölkereste. Gyakran voltak nagy tánczmulatságok. Ilyen volt a nagy álarczos bál (október 2-ikán) 10.000 személylyel. Az október 9-ikén az udvari redoute-teremben tartott bálon és jelmez estélyen 4000 vendég jelent meg, köztük Jósika is fekete frakkban, térdnadrágban és aranycsatos czipőben s különösen tetszett neki a vele kapcsolatos álarczos körmenet, melyben a négy főelem is jelképezve volt, a lég 6 karcsú leánynyal, a föld 6 kövér nővel.*
Emlékir. III. 45. Hevesi id. tan. 62. l.
Emlékir. III. 13–15. Hevesi id. tan. Leischingnél 88. l.
Gyakoriak, de zártkörűek voltak a kamarabálok. Jósika ekkor már kamarás volt,* tehát járhatott az udvarhoz, ezt a kiváltságot most fel is használta, azonkívül szorgalmasan látogatta e bálokat is, hol jó alkalma nyilt úgy a tánczra, mulatásra, mint mellékesen a megfigyelésre is.
Jósika ugyan azt mondja (Emlékir. II. 183.), hogy 21 éves korában lett kamarás, de leírásából kitetszik, hogy a kongresszus fénykorában már rendszeresen látogatta a kamarabálokat, tehát már kamarás volt.
Egy ilyen kamarabálban – miként ő beszéli – egyszer csak suttogás, majd csoportosulás támadt, az orosz czár komolyan tárgyalt valamiről Metternich herczeggel. Mint csakhamar megtudta, most érkezett meg a híre Bécsbe annak,* hogy Napoleon elhagyta Elba szigetét s útra kelt Francziaország felé. A hír eleinte hihetetlennek látszott s megdöbbentette, de nem oszlatta szét a kongresszust, még hónapokig maradtak ott s a czár, a porosz király és Ferencz csak május végén utaztak el Bécsből a főhadiszállásra, de Jósika életében fordulatot jelentett ez a hír.
Wittmann (Wiener Theater 271. l.) sz. reggel érkezett meg Bécsbe a Napoleon elbai szökésének híre, de azért az estére tervezett arisztokrata előadást (egy felvonásos Kotzebue-darab élőképekkel) nem halasztották el. De ez ellenmondásban van Sporschil alább említett adatával.
44. LINDENAU TÁBORNOK GÚNYKÉPE.*
Lindenau tábornok gúnyképe. (91. l.) Anger Gilbert, «Ill. Gesch. d. k. k. Armee II. 1277. lapján jelent meg.
