I.
I.
Mátyás trónralépte. A helyzet. Szilágyi Mihály. Zrednai Vitéz János Giskra. A csehországi koronázás.
Mátyás király útja a Morva partjától, Nagyszombaton és Esztergomon keresztűl, diadalmenet volt. Február 14-én, farsang utolsó napján, tartotta ünnepélyes bevonulását Budavárába, mely zajos vigalmak színhelye lett. A bőjti időszak áhitatos szigorától, a rendkívüli esemény hatása alatt, készséggel tekintett el az egyház. És a király, kinek lelkét méltán a boldogság felmagasztosúlt érezelmei töltötték be, az ország összes lakóit fölhivta a vígságban való részvétre. «Mi – írja két nappal megérkezése után Bártfa városa polgárainak – most Budán, a főpapok és urak körében víg napokat élünk. Óhajtjuk, hogy a mi örömünkben Ti is részesek legyetek, és lelketek üdülést találjon. Ezért felkérünk, hogy nagy és kitünő örömünkre való tekintettel, ünnepeket rendezzetek, és az öröm hírnökét megajándékozva bocsássátok vissza».*
KAPRINAI I. 492.
De a vigalmak közepett nem feledkezett meg gyászos kötelességéről. Elzarándokolt az Úr testének templomába, szerencsétlen bátyja jeltelen sírjához; majd utóbb intézkedett hogy teteme ünnepélyes módon Gyulafehérvárra szállíttassék, ott atyja porai mellett találja föl a végső nyugalom helyét.*
Szilágyi Mihály 1458 martius 20-án felhívja Szeben városát, hogy a gyászünnepélyre követeket küldjön. TELEKI X. 583.
23. MÁTYÁS PALOTÁJA.
És az ünnepeltetés mámorában nem zárkózott el állásának komoly föladatai elől. Az uralkodás mézes heteit nem élvezheté zavartalanúl. Súlyos gondok terhe nehezedett rá.
Magyarország mint független állam jutott az ő jogara alá. De a függetlenség előnyeivel az elszigeteltség veszélyei párosultak. A hajó szabadon járhatott az óczeán síkjain; de minden oldalról ostromolhatták a felkorbácsolt hullámok.
Kelet leghatalmasabb trónján még mindig Bizancz meghódítója űlt, ki miután Nagy Konstantin tizenkétszázados birodalmát megsemmisítette, már szent István országaira veté tekintetét.
Nyugat császári székét III. Frigyes foglalta el; ugyanaz, ki V. László kiskorúsága alatt, Magyaroszág és a Hunyadi-ház irányában, ellenséges indulatát ismételten elárulta.
Éjszakon Lengyelország királya, a kudarczot vallott trónkövetelő, duzzogott.
Délen Velencze leselkedett alkalomra, hogy Dalmátia terűletét elnyelje.
És a külső ellenségektől körűlfogott Magyarország belső állapota a legszomorúbb vala. Mikor néhány évvel utóbb, Mátyás a viszonyokat, melyek között a kormányt átvetted, jellemezni akarja: a szétrongyollott ruhától, a sebekkel borított testtől, a romokban heverő épülettől kölcsönözte hasonlatait.*
A pápához 1464 január 27-ikén írt levele Epistolae Mathiae Corvini. I. 169.
A rend föltételei: tekintély és törvénytisztelet; a hatalom biztosítéka: pénz és hadsereg – mind hiányzottak.
A nemzet nem is mutatott hajlandóságot, hogy megadja uralkodójának a sikeres kormányzás eszközeit.
A királyválasztó országgyűlésen határtalan volt a lelkesedés; de nyoma sem mutatkozott az áldozatkészségnek. A nemesség új királyának felajánlotta szíve minden dobbanását; de végzéseiben félreérthetetlenűl figyelmeztette, hogy egyetlen csepp vérére, jobbágyainak egyetlen forintjára sem számítson.*
Megállapította ugyanis, hogy a király országát saját hadaival oltalmazza; nagy szükség esetén vegye igénybe a főpapok és zászlós urak bandériumait; csak a legvégső szükség esetén hirdethet közfelkelést. Továbbá határoztatott, hogy a nemesekre és jobbágyaikra semmi szín alatt nem vethet adót.
Sőt még azon platonikus lelkesedés is, mely a trónra emelte őt, nem hitetheté el vele, hogy háza ellenségeinek lelkében a gyűlölet őszinte szeretetnek, az ármány igaz ragaszkodásának adtak helyet. Tisztában kellett lennie az iránt, hogy leküzdött vagy csak elnyomott érzületeiket a viszonyok legelső fordulata ismét fölszínre fogja hozni.
És mikor mindezen számtalan nehézségekkel szembeszállani készűlt: nemcsak azon varázsos hatalmat kellett nélkülöznie, melyet a koronázását nyújt az uralkodónak, hanem kezeit megkötve találta: a kormányzói tiszt fölállítása által.
Erős önérzetet, nagy ambitiót hozott magával a trónra. És e tizennyolcz éves ifjú, kinek a kort megelőző érettségi fejlődését a megpróbáltatások siettették, képes is vala arra, hogy maga uralkodjék és kormányozzon.
Mátyás épen nem tűrt volna meg maga fölött gyámot, maga mellett kormányzót, bármilyen kiváló tulajdonságok ékesítsék azt. És ilyenekkel Szilágyi Mihály nem dicsekedhetett.
Az egyszerű katona, ki egész életét táborok sátrai alatt és végvárak falai között tölté, ép oly kevéssé ismerte az európai viszonyokat és a világ-mozgató politikai eszméket, mint a hogy nem olvasta soha Hellasz költőit, Róma történetíróit. És míg imponálni nem bírt a magas műveltségű királynak, símúlni sem tudott hozzá. Mindazon ígényeket támasztotta, melyek a gyámot kiskorú gyámfia, a koros nagybátyát fiatal öcse, a jótevőt lekötelezettje irányában illetik.
Ilyen körűlmények között az összeütközés elkerűlhetetlen vala. Ezt azonban Mátyás egy időre el tudta napolni.
24. MÁTYÁS ELSŐ RENDELETE 1458. FEBRUÁR 12-IKÉN.*
1. Mathias dei gratia Hungarie
2. Dalmacie Groacie etc. rex.
3. Circumspecti et providi viri fideles nobis dilecti. Quamvis nostra Maiestas in captivitate
4. detinebatur, sed iam divina favente clementia plene libertati sumus restituti et in
5. regno nostro Hngarie prefato cum letitia et gaudio sanitati illari (hilari helyett) existimus, putamus
6. et vestras Fidelitates nobiscum cum prefato gaudio letantes fore. Latorem igitur pesentium in
7. vestri medium cum presentibus, hunc fidelem nostrum Johannem de Salank duximus transmittendum
8. quem non sine remuneratione ad nos remittatis, qui apud nostram Maiestatem bonus existat
9. relator. Datum in castro Semphthe die dominico proximo ante
10. festum beati Valentini martiris (februar 12.) anno domini millesimo quadringentesimo quinquagesimo octavo. Presentes propter absentiam sigilli
11. nostri maioris secreto fecimus consignari.
A mint Budavárába érkezett, Szilágyi kielégítése végett, az ország hatóságaihoz intézett íratokban, közhírré tette, hogy az ország rendei által megválasztott kormányzóra ő maga is átruházza az egész kormányhatalmat.* Majd jószágadományok egész sorozatával halmozta el, beszterczei grófságot is átadta neki, és az adománylevélben a legmagasztalóbb kifejezésekkel örkítetet meg a személye, háza és országa körűl szerzett érdemeket; hirdetvén, hogy a börtönből való kiszabadulását és a trónra emelkedését néki köszöni.*
A vránai perjelhez és a horvátországi bánhoz 1458 február 20-án intézett rendelete a bécsi udvari levéltárban. Történelmi Tár. IX. 162.
1458 martius 1-, 4-, 9-én kelt adománylevelek az országos levéltárban.
Azonban csakhamar rá tudta őt bírni, hogy az Alföldre menjen, az országot a törökök támadásai ellen megoltalmazandó. A hiú és könnyen befolyásolható férfiú előtt bizonyára azt hangsúlyozta, hogy a haza megmentésére csak ő képes, és hogy nagy elődje a kormányzói tisztben, Hunyadi János is, fő teendőjének a törökök elleni küzdelmet tekitntett.
Martius közepén Szilágyi elhagyta a fővárost* és így kisiklott kezeiből a kormány-ügyek vezetése. Ezt azonnal a irály vette át,* ki az ily módon elért sikerrel mesteri ügyesség jelét adta, melyre egy tapasztalt diplomata is büszke lehetett volna.
Martius 19-én már Lippáról ír levelet a pápai legátusnak.
Ez kitűnik a velenczei követnek 1458 april 1-én és még inkább april 24-én kelt jelentéséből, mely utóbbiban ki van emelve, hogy Mátyás még az általa nagy tiszteletben tartott pápai követtel szemben is érvényre tudta emelni saját (ex proprio capite) elhatározását. Diplom. Emlékek I. 10, 20.
Azonban Mátyás, habár erélyesen utasította el a gyámság vezérlő karját; érezte egy hű és megbízható, avatott és széles látkókörű tanácsos sugalmazásainak szükségességét.
Ilyen tanácsos kínálkozott néki Zrednai Vitéz Jánosban. Ez Hunyadi Jánosnak bizalmas embere, kormányzósága idején jobb keze volt; Mátyással a budai fogságban osztozott, majd első kereste föl őt Prágában és üdvözölte mint jövendő uralkodót. A kormányzás mesterségében teljes jártasságot szerezett volt magának négy király oldala mellett. Ezen felűl az ország legműveltebb emberének lehetett őt tartani.
25. ZREDNAI VITÉZ JÁNOS ARCZKÉPE.
És mindezen jelességek mellet, az udvaroknál elsajátította azt a símaságot, mely a hatalmasok hiúságát kímélni tudja; és a leleményességet, mely kerülő ösvényeken ér oda, hova egyenes úton hiába igyekeznék.
Mátyás környezetében ő bírta a legnagyobb befolyást, a nélkül azonban, hogy hivatalos állást foglalna el.*
Azt, hogy irányadó befolyást gyakorolt Mátyásra, jelezi a pápának 1458 majus 13-án és a boszniai királynak 1459 február 10-én Vitézhez írt levele. (Amaz a vatikáni levéltárban. ez PALACKY-nál Fontes. XX. 171.) Bizonyítják azon részletek, melyeket a Szilágyi és Mátyás között kitört conflictus elbeszélésénél ki fogunk emelni. – Carvajal utóbb (1462) világosan mondja Vitéznek, hogy mindenható. És a váradi püspök ezen hízelgő imputátió ellen nem nagy erélylyel védekezik. Epistolae. Matthiae Corvini. I. 23.
Ugyanis Mátyás, trónjának elfoglalása után, mindenkit meghagyott méltóságaiban és hivatalaiban. Vetési Albert nyitrai püspököt is cancellári tisztében megtartotta, bár a Hunyadi-ház ellenségeihez tartozott. Hogy ezeket megnyerje, minden lehetőt megtett. Csodálatra méltó önuralmat és türelmet bizonyított. Garai Lászlót, Ujlaki Miklóst, a Szentgyörgyi grófokat, kik tüntetve távol tartották magokat, ismételten hívta meg követek által. Minden biztosítékot kész volt megadni nekik; sőt abban is megnyugodott, hogy anyja és nagybátyja vállaljanak értette kezességet, pecsétjeikkel erősítsék meg okleveleit.*
Ilyen a Szentgyörgyi grófok javára 1458 martius 12-én kiállított okírat, melynek eredeti példánya az országos levéltárban találtatik.
De türelmének meg voltak határai. Mikor Ujlaki, habár összes kívánatai teljesűltek, még mindig vonakodott Budavárába jönni, sógorához, Podjebrádhoz, így ír Mátyás.
«Már is világosan kitűnik, hogy Ujlaki úr megveti béketűrésünket, és játékot akar velünk űzni. Mivel pedig ilyen pártosok ellenében, főleg utalkodásunk küszöbén, kellő módon kell föllépnünk, és országunkat megvédelmezni tartozunk: ne vegye rosz néven Testvériséged, ha Miklós vajdát valami baj találja érni.»*
1458 martius 15-én PALACKY. Fontes. XX. 135.
26. MÁTYÁS KIRÁLY NAGY FÜGGŐ PECSÉTJE.
Bizonyára még erőteljesebbek valának a fenyegetések, melyeket egyenesen a makacs főúrhoz intézett. És a hatás el nem maradt. A vajda megjelent az udvarnál. Meghódolt.*
Ennek bizonysága az, hogy néhány hét múlva Mátyás követségbe küldi őt Podjebrád koronázására.
Ugyanekkor a cseh Giskrával, ki a lengyel király pártjára állott, Mátyás bátran felvette a harczot. Sietve megtette a készületeket. Lengyel és cseh zsoldosokat toborzott össze. A vezérletet rendületlen hívére, Rozgonyi Sebestyénre ruházta. És ez szerencsésen járt el megbízatásában. Vadna várát megvívta, és Sárospataknál nyílt ütközetben megsemmisítette a cseh haderőt. Számos foglyot küldött Budára, hol megjelenésök nagy lelkesedést keltett. Mátyás, az uralkodása alatt kivívott első győzedelem alkalmából, hála-istentisztelet tartását rendelte el; Rozgonyi Sebestyént gazdag adománynyal jutalmazta.*
Mátyás királynak martius 16-ki rendelete, martius 27- és 29-én Podjebrádhoz intézett levelei, és april 1-én Rozgonyi javára kiállított adománylevele. (KAPRINAI II. 160. 203. PALACKY Fontes. XX. 142, 3.) Ezen hadjáratról Thomasi is említést tesz 1458 april I-, 12-, 24-, majus 13-án kelt jelentéseiben.
Giskra, a mint a történetekről értesűlt, Podjebrád közbenjárása mellett fegyverszünetet kért és kapott Mátyástól.
Időközben a cseh kormányzóból Csehország királya lett. Martius 2-ikán történt megválasztatása örvendetes és előnyös esemény volt Mátyásra nézve is, ki saját tollával fogalmazott levélben tolmácsolta szerencsekívánatait Podjebrádnak. Hangsúlyozza, hogy öröme, melyet most érez, még nagyobb, mint a rómaiaké volt, mikor az első győzedelmet Hannibál fölött kivívták. Azon reményét fejezi ki, hogy mindkettőjök országaira és a kereszténységére áldást hozó lesz az ő trónra jutása.*
Mátyás királynak martius 25-ikén Podjebradhoz írt levele PALACKY-nál. Fontes. XX. 138.
Ezen esemény alkalmat nyújtott Mátyásnak, hogy jelentékeny szolgálattal kötelezze le ipját és szövetségesét.
A cseh király, bár Husz János felekezetéhez szított, új trónjának megszilárdítása szempontjából, súlyt fektetett arra, hogy ősi szokás szerint, a kath. egyház főpapja tegye fejére a koronát. De a prágai érsekség üresedésben állott, az olmüczi püspök még nem volt fölszentelve, a boroszlói pedig ellenségeihez tartozott. Ezért Mátyást kérte föl hogy magyar főpapokat küldjön a koronázási szertartás végrehajtására.
Mátyás szívesen telejsítette e kívánatot. A győri és váczi püspököknek adta a kitüntető megbízást. Azonban meghagyta nekik, hogy a koronázás előtt Podjebrádtól esküvel erősített nyilatkozatot állíttassanak ki, melyben a kath. egyház és feje iránt hűséget fogad. A cseh király kiállította a nyilatkozatot; a mely tényből a római szentszék a csehországi egyházi szakadás megszűnésének reménységét merítheté.*
L. e sorok írójának Carvajalról szóló érkezését. 48-50.
