V. 1788 DECZEMBER 12.
V.
1788 DECZEMBER 12.
1788 DECZEMBER 12.
Tiszteletes kedves földim uram!
Óhajtva vártam mindekkoráig ajánlása szerint Tiszteletes uram Meséit, s úgy az haza fiaihoz írt leveleit, mindezeket hogy nem vettem, talám csag az lészen oka, hogy viceispány Géczi uram számos dolgaitul gátoltatott Komárom vármegyében lerándúlni. De úgy vélem, hogy az karácsonyi ünnepeket édes szülő asszony anyjánál fogja tölteni, melyek eltöltése után ezen jó úr tudom jó szívvel azokat el fogja hozni, úgy Gyöngyösi Istvány munkáit is, kivévén az Charikliát, mivel ez megvagyon nálam (ha ezen munkák az győri könyvárosoknál találtatnak) én az árát mind ezeknek hálaadó szívvel megfogom adni. Hogy ha pedig fent említett viceispány úr le nem találna menni, kérem Tiszteletes uramat, Posonyba valakinek, vagyis Pritzelmayer úrnak Nagyszombatba ne terheltessen megküldeni, és az elküldésrűl engemet tudósítani, hogy így én is valamelyikének ezek közűl az pénzt megküldhessem.
Az «Magyar Kurir»-nak egyik levelében örömmel olvastam nevét Tiszteletes földim uramnak, hogy tudnia illik egyike légyen, az ki az Mindenes Gyűjteményt kívánja kiadni. Megvallom erőtlenségemet, hogy voltaképpen az Kurirbúl az dolgot ki nem érthettem, azért bizodalmasan kérem Tiszteletes uramat, tanítson meg mivoltárúl. Primo. Hogy minden dolog, mely az költeménybe foglalva lészen, az esztendő végével az is elvégeződik-e, avagy nem? mert ha az materiák folytatása egy esztendőrűl az másikára által menne, úgy tetszik, hogy unalmat okozna végezetinek várakoztatása. 2-do. Micsoda leginkább dolgokat vagy materiákat fog az Gyűjtemény az olvasók eleibe terjeszteni. Mindazonáltal kérem engedjen meg előre tudni kívánó merész, és talám zabolátlan kívánságomnak.
Tttes Dugonics András Etelkáját is megszerzettem: az magyarság és gondolatok szépek, és sok vagyon benne, mely hazánk históriáját világosítja, csag csekély ítíletem szerént kevesebb példabeszédeket tett volna beléje, és azokat az melyek kevéssé darabosak, sőt ha más nemzeteknek nyelvére fordíttatnának, nem csag kinevetősek, de az magyarok eszekrűl ítíletet szerezők is volnának, kihagyta volna.
Ha hazánk valamely szegletében valaki valami jó magyar munkát (de nem theologiárúl) adott ki, és Tiszteletes uram tudtomra fogja adni, kedvesen fogom venni. Ezek után az asszonyt revereálván, tisztelettel maradok
Tiszteletes kedves földim uramnak
Szakolcza, die 12. Decembris, 1788.
igaz köteles szolgája
Gróf Gvadagni Jósef, mp.
generálmajor.
Gróf Gvadagni Jósef, mp.
generálmajor.
Szerencsés ünneplést és boldog új esztendő elérést
buzgósággal kívánok.
